Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-728

728. országos ülés 1901. szeptember 4-én, szerdán. 19 tósnek, hanem iratnak, és a tárgyalás czélját illetőleg a t. miniszterelnök úr tegnap ekként szólott: »Tárgyalásra lesz tűzendő az az irat, a melyet beterjesztettem, ós úgy gondolom, a képviselőháznak nincs más teendője, mint ezt egyszerűen tudomásul venni.« A t, miniszterelnök úr a múltkor is így fejtegette az ő álláspontját, azt mondván, hogy e képviselőháznak a királyi döntéssel szemben más teendője nincsen, de más joga sincs, mint azt egyszerűen tudomásul venni. Nekünk, t. képviselőház, az álláspontunk egészen más. Nem tudomásul vételről, hanem másról van itt szó, t. ház. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Arról van szó, vajj'on az a királyi döntés törvónyes-e vagy sem. (Úgy van! Úgy vau! a szélső daloldalon.) Ez a királyi döntés nem törvényes. Ha a t. képviselőház a törvények alapján állana, mint kellene állnia, akkor előállhatna az a helyzet, hogy a királyi döntést a magyar képviselőháznak meg kellene változtatnia, illetőleg a képviselőháznak ki kellene mondania, hog}

? a királyi döntés törvényellenes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi szerintünk tehát, t. képviselőház, a kérdés érdemét kell vizsgálni, tárgyalni és nem egyszerűen a tudomásulvételt kimondani. Nézzük meg hát egész röviden, vájjon törvónyes-e ez a döntés? Mi a quóta, t. ház? Madarász József: Hányadarány! Rátkay László : Hát hányadarány, ügyebár, bizonyos közös kiadások arányának meghatározása, a mely közös kiadások a pragmatika, szankczión alapuló viszonyból erednek, hogy a két országnak közös uralkodója van? Tehát hozzájárulási arány. Tényleg ós igazilag tehát két független államnak bizonyos megállapodása, bizonyos szerződése. Már most, t. képviselőház, két független állam hogyan egyezkedik? Az 1867-iki törvény értelmében kiküld egy bizottságot: ha ez a bizottság nem tud tisztába jönni, jelentését megteszi a háznak, a két parlament tárgyal, ós ha a két parlament nem tudott egymással megegyezni, a magyar parlament a magyar király, az osztrák parlament pedig az osztrák császár, mint választott biró döntése alá, terjeszti ezt a kérdést. így gondolta ezt a törvény. Mert ha nem akarta volna a döntést a király kezébe adni, akkor, a mennyiben két független állam nem tud egymással egyezkedni, mi következnék? Vagy egy idegen katalmat, mint választott birót kellett volna ebben a kérdésben delegálni, vagy nemzetközi szokások alapján döntene a kard, vagy ha ezt nem akarjuk, miután a közös ós együttesen érdeklő ügyekre nem tudunk megegyezni, nem lesznek többé közösen érdeklő ügyek, hanem mindenik független állani meghatározza kiadásait, önálló lag, országgyűlése alapján. így kellene ennek lenni, t. képviselőház. A t. miniszterelnök úr azonban a múltkor így vetette fel a kérdést: mi történik akkor? Valahogyan csak kell gondoskodni a közös ügyekről. Hát, t. képviselőház, a miniszterelnök úr úgy beszól a közös ügyekről, mint hogyha a hét vezér, midőn pajzsra felemelte Árpádot, és a vérszerződéshez vérüket csorgatták, nem arról gondoskodott volna, hogy független magyar állam legyen, hanem arról, hogy Magyarország az idők végéig kiegyezésben legyen Ausztriával. (Derültség a szélsőbalon.) Pedig minő egyszerű a kérdés ! Ha nincs kiegyezés, jöjjön a független Magyarország! A mostani állandó gyakorlat szerint, a felsógdöntéssel egy oly felségjogot csempésztek be önök, a minőt a magyar törvények és a magyar alkotmánv soha. nem ismertek. (.Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék csak elolvasni azt a két szakaszt, a mely a quótára vonatkozólag intézkedik. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy talán bevallhatjuk egymásnak, — s azt hiszem, a t. miniszterelnök úr is meg fogja, engedni, hogy' így van. — hogy ennek a törvénynek szellemével, lelkével mindnyájan tisztában vagyunk. A t. miniszterelnök úr és a t. háznak többsége ópúgy jól tudja, mint a függetlenségi párt, hogy a törvénynek szelleme mit mond. Nem a betűket kell venni. De ha még a betűszerinti értelmet veszszük is, akkor törvénytelen mindaz, a mi törtónt! A törvény szavai ezek: »Ezen alku és megállapítás* tudniillik a közös kiadásokra nézve »oly módon történik, hogy eg3

r

rószről a magyar korona országainak országgyűlése, másrészről ő Felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről egy hasonló számú küldöttséget A^álaszt. E két küldöttség, az illető felelős minisztériumok befolyásával, részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az említett, arányra nézve.«. Most jön a 20. §.: >>E javaslatot mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok útján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjeszteni*.. 21. §.: »Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna, egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig a két országgyűlés 3*