Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.
Ülésnapok - 1896-727
727. országos ülés 1901, szeptember 3-án, kedden. 1B urat, könyörüljön rajtuk és változtasson valamit az erdőtörvényen, mert hogy ha minden így marad, a mint ma van, azon esetre, ha erdő lesz is, de annyi bizonyos, hogy székely nem lesz. Arra is felkért, nézzem meg, hány üres ház van, milyen óriási szegénységben vannak, hová jutottak e nemes székely nemzet fiai. Ezeket Benke András kérése folytán bátor voltam a t. miniszter úrnak elmondani. Buzáth Ferencz: Százezrek kérik ezt! Molnár Józsiás: Egy másik községben, Csomortánban, alig volt 20—30 felnőtt férfiú, annál több asszony és gyermek: a férfiak a szélrózsa minden irányában dolgoznak. Osomortán községnek csak 600 lakója, de azért 6000 hold erdősége van. E község lakosainak önérzete is rendkívül nagy mértékben aláhanyatlott, s ezek is kértek: segítsek valamit az erdőtörvény módosítása tekintetében, de a legfőbb súlyt arra fektették, azért rimánkodtak, eszközöljem ki a miniszter úrnál azt, hogy legalább minden család egy kecskét tarthasson, hiszen a gyerekeknek a tejre okvetlenül szükségük van, a nélkül nem élhetnek. Én Csomortán község lakóinak ezen kérését nem késtem annak idején Háromszékmegye közgyűlésén elmondani s egyszersmind az alispán urat felkérni, hasson oda, hogy Háromszékmegye területén az indokolatlan legelőkorlátozás szüntettessék meg. Az alispán úr azt a választ adta, hogy az illető község lakói folyamodjanak. »ltt vagyok, alispán úr, folyamodom nevükben.* — -> írásban adják be folyamodásukat!* Erre azt kérdeztem az alispán úrtól: * Ugyan, t. alispán úr, Almásban, Csomortánban ós más hasonló községben ugyan ki folyamodjék?« Azt mondotta: ->A jegyző.* Igen, hogyha a jegyző uraknak más, ennél fontosabb dolguk nem volna, vagy hogyha ez a dolog sokkal sürgősebb nem volna, mintsem hogy azt bármely községi jegyző folyamodására lehetne bizni. Részemről arról is meg vagyok győződve, hogy ma már a székelységnek elszegényedett része, melynek száma 100.000, sőt talán 200.000 is, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Ez már mégis csak hallatlan ! A kaszinót kérem feloszlatni! Förster Ottó: Pap Géza a programmbeszédjét tartja! (Elnök csenget. Halljuk!) Molnár Józsiás: . . . nem képes sem a birtokarányosítási törvény végrehajtásánál, sem az erdőtörvény sérelmes intézkedéseinél jogait védelmezni. A törvénykezésnél is ingyen üg} r védet és bólyegmentességet élvez a szegény, miért ne adna ez esetben gyámolítót a kormány egy magára hagyott, elszegényedett népnek, midőn több mint százezer székely védelméről van szó ? (Úgy van! a szélsőbalon.) Épen azért-, mély tisztelettel kérem a t. házat és kormányt, hogy épen úgy, mint annak idején Mármarosban a ruténekhez, a Székelyföldre is küldjön ki minél hamarább egy vagy több kormánybiztost, kinek föladata legyen úgy a birtokarányosítás, mint az erdőgondozásra vonatkozó, a székely érdekeket és jogokat sértő intézkedéseket tanulmányozni addig, míg a kormány a kiküldöttek által az ottani helyzetről tüzetesen tájékozva nem lesz, — ha másképpen nem volna lehetséges, törvényhozással is, — függesztessék fel minden további birtokarányosítás ós az erdészeti hatóságok utasíttassanak, hogy a túlszigorú legeltetési tilalmazástól, tüzelőfa korlátozástól és büntetésektől a lehetőségig minden áron tartózkodjanak. (Helyeslés a sseílsöbalon.) Hiszem, úgy a t. ház, mint a magas kormány tagjai belátandják azt, sokkal fontosabb kérdés az, h.ogj a mai nemzedék a Székelyföldön megélhessen, megmaradhasson, mint fát nevelni azon czólból, hogy majd 80—100 év múlva is legyen miből deszkát szállítani Egyptom, Madagaszkár, vagy a világ valamely más távol eső részébe, feltéve, hogy ez időközben az erdők tűz, vagy más csapás következtében el nem pusztulnak. Az arányosítási kérdésben illetőleg legkevésbbé érzem magamat hivatottnak arra, hogy a segítség módjára nézve a kormánynak tanácsot adjak. De azért, bátor vagyok mégis megjegyezni, hogy a székelység birtokosai túlnyomó nagy részben törpe birtokosokból állanak, minek következtében, ha erdőarány ró szűket kikapják is, az nekik kicsinységük, hozzáférhetetlenségük és megőrizhetetlenségük miatt többé hasznot nem hozhat, ép ezért, azt a legelső vásárlónak potom áron oda kell dobniok, s ily módon örökre megfosztatnak megélhetésük egyik főforrásától. Ha egyes családoknak nagy birtokai hitbizományi birtokba tehetők azért, hogy a család fenmaradhasson, miért ne lehetne a több mint ezeréves múlttal biró nagy székely családnak ős időktől fogva közösen birt erdőségeit, legelőit osztatlanul hagyni, hogy azokat mint eddig birták, birják jövőben is osztatlanul, s valamint, hogy azok egész a legutolsó időkig nem voltak, úgy ezután se lehessenek eladhatók, (Helyeslés balfelöl.) hanem maradjanak meg örök időkre a magyar államiság ezeréves keletű védőinek, a székelységnek kezében, hogy az a föld lánczolja magához ezután is azt a népet, a mely részére ezer éven át oly kitartó, oly jó ós hűséges
