Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-727

727. országos ülés 1901. szeptember 3-án, kedden. 11 tal egyszersmind a székelynek erdőtulajdonát is megvásárolta. De azért, ha az arányosítás ott is fennálló erdőtörvény félremagyarázatával a jelenlegi szokások szerint hajtatik végre, az eredmény az leend, hogy a székely földönfutó koldussá válik, a szatócsból pedig 1000—1500 forintos vásárlása után nagybirtokos úr lesz, a mennyiben van eset rá, hogy 10.000 forintnál is többet ér az a közös birtokrész, a mit a vásárló a megvásárolt 50—60 hold szántó után kap. Birtokvédelem szempontj ából i s ilyen figyelemben részesül az a népfaj, mely több, mint ezer éven át hazánk keleti határának oly hűséges, oly jó védője volt. T. ház! A népes Székelyföld szűk völgyeiben nincs annyi szántó és kaszáló terület, hogy csak pusztán szántás-vetésből, marhalegeltetés nélkül, a székelység megélhessen, de legkivált az erdőalji községek lakóinak főkeresetforrását a marhatenyésztós képezi. Erdőség a Székelyföldön a helyi szükséglet arányához mérten nemcsak elégséges, hanem túlsók is van. Például Háromszékmegye területének körülbelül 60°/o-a erdő. A fa értéke ott helyt az erdő területén, kivéve az őserdők hozzáférhető részének fenyveseit ós egyes kiváló tölgyerdőket, úgyszólván csaknem a nullával egyenlő. Ezelőtt 3—4 hóval láttam, hogy a kézdivásárhalyi piaezon négy köbméter jó darabos tűzifát 4 forintért kínáltak, a venni szándékozó pedig 3 forint 60 krajezárt igórt. Azt a négy köbméter fát két szekéren két ember kisóretóben négy ökör hozta a községből a piaezra, a hol még a két szekér után a fa eladójának vámot is kellett fizetnie. Már most, ha tekintetbe veszszük, hogy annak a fának az erdő területén való levágatása és felaprózása legalább is 80 krajezárba került, az erdőről a községbe szállítás szintén két embernek és négy marhának egy napi munkáját vette igénybe, világos, hogy azért a 3 forintért, mely a vágatás és vámköltség után a gazdának megmaradhatott, négy igás napi munkát kellett végeznie. Ha ez így van, — már pedig így van, — akkor bárki is beláthatja, hogy a fának az erdőterületen nálunk alig van értéke, a menynyiben a fa piaczi ára rendesen oly csekély, hogy az a szállítás és levágatás költségét sem szokta fedezni. A mi az általam is kivételként említett fenyő- és tölgyfák erdei értékét illeti, arra, vonatkozólag is megjegyezhetem, hogy tudok esetet, midőn egy nagy 12.000 holdas, bám latra méltó szép fenyőerdőnek fája holdank vidékén ott négy helyt is Midőn e hegy5 forintjával adatott el, az erdőfelügyelő beszélése szerint a fának tömör köbmétere fél krajezárba került a vásárlónak. Még ma is a legszebb 80—100 éves fenyves erdőkért holdanként ritka esetben lehet 40—60 forint árnál többet elérni, az erdők legtöbbje 25—30 forinton is alul adatik el. Ilyen viszonyok között tisztelettel kérdem, mi czélja lehet nálunk a székelység érdeke szempontjából a minden áron fanevelésnek, sőt nem valóságos bűn-e olyan legelőterületeket is fásítani, erdősíteni, ahol jó legelők lehetnének az erdőtalaj megsemmisülésének veszélye nélkül ? Hiszen a legelőnek alkalmas területen a Székelyföldön fát termelni, mégha azt 80—100 óv múlva 100 vagy 150 forintért lehetne értékesíteni, az őrültséggel határos, miről egy kis kornory utánszámítással, bárki meggyőződhetik. Egy alkalommal Csehország egyik időzve, bámulattal hallottam, hogy köbméter tűzifát az erdő területén lehet öt-hat forintért értékesíteni. ;zel szemben megmondottam, hogy nálunk az erdővágás területétől 20—25 kilométer távolságra eső város piaczán sem lehet mindig ezt az árat elérni, a cseh nagyot nézett ós azt kérdezte, hogy tán' nálunk a parasztok az ökröket vadon fogják az erdőn ! ? Oly helyeken, mint Csehország, a hol a fának helyben oly jó értéke van, ott a fatenyésztés, a fanevelós kifizetheti magát, ott olyan erdőtörvény, mint a mienk, teljesen indokolt lehet. De ugyan miért kell nálunk a székelység ezreit megfosztani kenyérkeresetüktől azért a minden áron való értéktelen fanevelésért, mikor ezáltal több százezer székely oly helyzetbe jut, hogy nem. képes családját fentartani? (Helyeslés a szélső haloldalon.) Távol van tőlem, hogy a Székelyföld bérczeit a Karszt vidékéhez hasonlóvá akarjam tenni, vagy Karszttá való átalakításába bármely feltétel mellett is beleegyezném. Igenis, erdősíttessék be minden terület, a hol beerdősítés nélkül maga az erdőtalaj veszélyeztetve volna. De pozitív esetet tudok arra, hogy az erdőgondnokság és erdőbizottság több, mint 20.000 holdnyi területet egyszerűen véderdőnek nyilvánított, és mikor az erdőfelügyelőt megkérdeztem bizalmasabban, hogy mi okból kellett azt a területet véderdőnek nyilvánítani, azt felelte, hogy így könnyebben végezhetnek a dologgal; véderdőnek nyilvánítják a területet és ha az illetőknek nem tetszik, majd megfolyamodják. Az illető erdőbirtokosoknak hosszas utánjárással csakugyan sikerűit egész erdőséget nemcsak a véderdők, de kény részét még az erdők sorából is 2*