Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-710

64 710. országos üWs 1901. május lä-én, szerdán. kesztve azon indokoknál fogva, a melyeket felsorolni volt szerencsém. (Mozgás és zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) De. t. ház, ez nemcsak a gyógyszerészekre vonatkozik, lehet mondani, az összes közegészségügyi intézményekre is. Ott vannak például a magánkórházak. A magánkórházakban eddig szegény betegeket nem ápolhattak, mert a megyei betegápolási pótadó csakis a nyilvános kórházakban ápolt szegények gyógyítási költségeit fedezte. Most azonban az 1898. évi közegészségügyi törvény, a mely a megyei betegápolási pótadó helyébe az országos betegápolási pótadót hozta be, felruházta a magánkórházakat is azzal a joggal, hogy szegény betegeket gyógykezelhessenek bizon}

T

os meghatározott betegápolási lapokért. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ha tehát, t. ház, én egy magánkórháznak vagyok a tulajdonosa, a ki jót teszek akkor, a midőn, — ha mindjárt pénzért is, — kórházamban szegény beteget gyógyíttatok, mert ezzel mindenesetre humánus czélt szolgálok, ezen törvény által azon helyzetbe kerülök, ha a kettő között kell választanom : hogy képviselő legyek-e, vagy pedig az ezen kórházamban ápolt szegény betegek ápolási költségeinek megtérítése folytán leszámolási viszonyba kerüljek-e az állammal ós így képviselői állásommal összeférhetlenné legyek, mi fog történni? Azt fogom esetleg mondani, hogy bezárom kórházamat a szegén}

7 betegek elől

T mert nem akarok képviselői állásommal összeférhetlenné lenni, és ezzel én csak a közjónak, s a közegészségügynek kárára, nem pedig hasznára cselekszem. De, t. ház, ott vannak a fürdők is. (Halljuk! Halljuk!) A fürdőkre nézve az 1876. évi közegészségügyi törvénynek 106. §-a a következő intézkedéseket tartalmazza. (Halljuk! Halljuk! olvassa): »A törvényhatóság gondoskodik arról is, hogy vagyontalanok a fürdők és gyógyforrások díjtalan használatában a lehetőség szerint részesíttessenek. Hát, t. ház, ha én egy gyógyfürdőnek vagyok tulajdonosa, és az a hatóság azt akarja, hogy fürdőtelepemen szegény betegek is gyógy kezeltessenek, én pedig azt mondom, hogy igenis a humánus ez él érdekében szívesen vagyok hajlandó valamely minimális árért ezt megengedni: ez által leszámolási viszonyba kerültem a kormánynyal. Akkor tehát, vagy elzárnák az összes fürdőtelep-tulajdonosok is — ha képviselők akarnának lenni — a szegény betegek elől fürdőtelepeiket, (TTgy van! Ügy van ! bal felöl.) vagy pedig nem reflektálnának a képviselőségre. Hát ha mind ezeket kizárjuk, akkor ez mindenesetre a közegészségügynek lesz a hátrányára. Már pedig azt hiszem, az a czól, hogy a közegészségügyi érdekeket minél jobban előmozdítsuk. De különben is 1867 óta, mióta alkotmányos életünket megkezdettük, mindössze csak négy gyógyszerész jutott be a magyar parlamentbe. Hát érdemes-e, t. ház, ilyen, mondhatom, ritkaságszámba menő esetekre nézve egy egész osztályt kirekeszteni a képviselőségből. Erdemes-e, hogy a parlament kiküszöbölje a közegészsógügj^gyel foglalkozó férfiakat a kebeléből? Mert mondhatom a t. háznak, hogyha ez így fog megmaradni, mint a törvényjavaslatban van, akkor mivel kisebb és nagyobbmér vű leszámolási viszonyban van az állammal minden gyógy szertár, gyógyintézet ós fürdőtulajdonos, sőt mondhatom, nincs olyan közegészségügyi intézmény, mely az állammal bármily kis részben üzleti összeköttetésben ne állana, akkor kirekeszti a magyar törvényhozás a közegészsógügygyel foglalkozó összes férfiakat a parlamenti tagok sorából, a mikor pedig mindenki elismeri azt, hogy az ország közegészségügye milyen nagy és fontos érdekeket képvisel. Azt hiszem, hogy a t. képviselőháznak az nem lehet a czólja, hogy a szakképzettségnek ezen férfiaitól törvényhozása intézkedéssel, mint a törvényjavaslatban terveztetik, kizárja a képviselőházból és rájuk nézve a képviselőséget lehetetlenné tenni akarhassa. Némileg ezen czéloknak elérése és megvédése érdekéből egy módosítványt van szerencsém előterjeszteni, mely az 5. §. első pontjához, mint új d) pont tétetnék és a mely következőleg hangzik: »a közegészségügyi intézmények tulajdonosai és vezetőire nézve, a menynyiben intézményeik természetéből kifolyó szerződéses kötelezettségei vannak a kormány iránt, ez összeférheti ensógi esetet nem kópez«. Ajánlom a t. háznak elfogadásra e módosítványt, különben pedig elfogadom Rakovszky István t. képviselőtársam módosítványát is. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni a szakaszhoz senkisem kivan, úgy a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kivan szólni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Buzáth Ferencz képviselő úrnak módosítása, nézetem szerint, semmi körülmények közt sem tartozik ide az 5. §. első szakaszához; •— itt a módosítványa szövegében azt mondja a képviselő úr: az 5. §. első szakaszához, de hát ez nem lehet, mert a szakasznak nincs külön szakasza, hanem vannak csak egyes pontjai. Itt tehát az 5. §. első pontjáról beszélünk. Mondom, a képviselő úr módosítása ide nem tartozik, mert ez a pont egyszerűen beszól a szállítási és vállalkozói viszonyról; a t. kép-