Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-709

42 709. országos ülés 1901 . május 14-én, kedden. viselő, hogy geseftet csináljon és hízelegjen, nemcsak Brassót nevezi el Kronstadtnak, hanem még Budapestet is elnevezi Ofen-Pestnek és az országgyűlést Landtággá devalválja. (Nagy zaj.) Ez az a nagy hazafiság. És hogy mennyire biznak az önök hazafiságában ott künn, azt mutatja az. hogy nem Kubinyi Géza urnak, sem másnak a többség közül nem küldték be ezt a Kronstädter Zeitungot, hanem egy ellenzéki képviselőnek, mert bíztak benne, hogy neki meg van a, függetlensége minden viczináliákkal szemben, és meg van a, bátorsága neki ezt felmutatni, kitéve magát annak a veszélynek, hogy nern tetszik odaát. Ez mutatja, hogy az én módosítványoniat el kell fogadni. A képviselő ne éljen vissza képviselői minőségével, ne fogdossa, a nagyközönséget üzletei számára. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ne mondják önök, hogy ha egy ilyen törvényt elfogadunk, közgazdasági tevékenységüket nem lehet kifejteni. Nincs szükség az önök közgazdasági tevékenységére, önöknek van szükségük a közgazdaságira. (Igaz! Úgy vau! balfelöl.) Mikor Francziaországban egy hasonló indítványt adtak be, sokkal magasabb ethikai állásponton állt az a franczia képviselőház, mint jelenleg a mienk. Midőn ott 1881-ben és 1883-ban tárgyalták az inkompatibilitási törvényt, Benjámin Raspail nemcsak azt akarta megtiltani, hogy képviselő aláírhassa magát képviselői minőségének és állásának kitüntetésével, hanem általában meg akarta tiltani, hogy franczia képviselőnek szabad legyen akár annak kitüntetésével, hogy ő képviselő, akár a nélkül nevét aláírni. Nézzük meg a Compasst, ott találjuk az urakat rendre ős mindenütt ott van, hogy képviselők is, hogy fogdossák a publikumot ós lépre vezethessék azzal, hogy ott képviselők ülnek. Ha azután egyik, vagy másik vállalat bukófélben van, a szégyen átháramlik mi reánk is, a kik képviselők vagyunk, és a kiknek az önök közgazdasági tevékenységéből semmi hasznunk nincs, az országnak sincs, legfeljebb az, hogy láthatjuk, hogy önök olyan luxust fejtenek ki, melyet különben kifejteni nem tudnának. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Látjuk, hogy mennyire káros a közgazdaságra nézve ez a tevékenység. Ha ez a dr. Max Arányi (Derültség.) egyedül a közgazdasággal foglalkoznék és nem a politikával, kitűnő közgazda lenne, de ő közgazda is akar lenni, politikával is akar foglalkozni s így a. közgazdasági tevékenység annyira lefoglalja, hogy a közjogból a legelemibb fogalmakat sem birta elsajátítani; ott ült önök között, befolyt önökkel az ország töi'vónyhozásába és törvényeket hozott a nélkül, hogy tudná mi a különbség egy tartománygyűlés és Magyarország országgyűlése között. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tudja, hogy abban az időben, a mikor el akarták nyomni Magyarország önállóságát, mindig rígy beszéltek, hogy »ungarischer Landtag* ós hogy hízelegjen, hogy nyerjen, hogy reklámot csináljon, a mi országgyűlésünket egy exponált nemzetiségi helyen Landtággá devalválja. (Zaj bal felől.) Kubik Béla: Ha még most sem dobják ki! (Zaj.) Rakovszky István: T. képviselőház! Ebből ismét beigazolva látom, minő égető szükség volt ezt a törvényt meghozni. Én lépten-nyomon, a hol lehet, a törvény szigorításán ós javításán fáradozom. Kijelentvén, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadom így is, de nem hiszem, hogy ezen indítványom ellen komolv ellenvetést lehetne felhozni. (Úgy van! balfelöí.) Ajánlom indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kópAdselőház! (Zaj bal felöl. Halljuk! Ilalljtik!) Habár a t. képviselő úr azt mondja, hogy nem hiszik, hogy ezen indítvány ellen érvelni lehessen, mégis megkísértem, lehet-e érvelni ellene, hogy lehet-e sikerrel, vagy nem. azt majd a ház fogja elhatározni. Kubik Béla: A tisztelt jobboldal! (Zaj jobbfelöl. Egy hang a szélsőbalon: Arányinak a kollegái fognak i félni! Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ha szavazásra kerül a sor, akkor a jobboldal és a kollégák, ele a t. képviselő úr is kollégája Arányi Miksa képviselő úrnak. Es a t. képviselő úr engedje meg nekem ezen nagyon is buzgó közbeszólására azt a megjegyzést, hogy én sohasem kerestem a könnyű és az olyan diadalt, vagy szónoki applausust^ ós szónoki sikert, a melyet csak abból a szempontbed adott nekem valaki, mert a kormányelnöknek talán könnyebb itt-ott sikert aratni, mint másnak. Én mindig igyekszem lehetőleg minden kérdésnek mélyébe bemenni, (Ugy vem! Úgy van!) érveimet tárgyilagosan előadni, kapaczitálni igyekszem a t. képviselő urakat ott is; ha nem sikerűi, nem tehetek róla. Sokszor láttam ám, hogy sikerűi, és talán láttam, hogy bensőleg nekem sokban inkább adnak igazat, mint a mi külsőleg látszik; nem mondom, hogy egészen, de sokban. Kérem én nemcsak egy oldalról és egyesektől jövő tetszésre számítok, hanem beszélek a házhoz, ós a ház összességéhez, és a ház azután az itt alakuló többség szerint határoz és fogadja el, vagy tekinti érvényesnek, vagy tekinti érvénytelennek azt,