Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-709
38 "09. országos ülés 1901. május 14-én, kedden. A mikor Rakovszky István t. képviselő úr módosítását beadta, utalt arra, hogy a függetlenségi párt elfelejti azt, hogy bevegye a javaslatba, miszerint a Szent-István-rend kiskeresztje, a Lipót-rend stb. kitüntettjei szintén ne lehessenek képviselők. Azt hiszem, szólhatok erről a dologról, hiszen a t. képviselőház azonnal tisztában volt vele, hogy arra czélzott, hogy a függetlenségi párton is ülnek képviselők, a kik ilyen kitüntetést kaptak, mert azok a kitüntetések, a melyeket felemlített, épen ráillettek azokra, a kik nemcsak ennek a pártnak, hanem azt hiszem, az egész parlamentnek is büszkeségei. Én úgy tudom, hogy nagyon téved Rakovszky István t. képviselő úr, ha azt hiszi, hogy a kitüntetéseknél előzetesen mindig megkérdezik az érdekelteket. A hol az a veszély van esetleg, hogy valami kellemetlen kolizió támad, ott talán a tapintattól függ az illetőket megkérdezni. De Rakovszky István t. képviselő úr jól tudhatja azt is, hogy mások is kérhetnek, mások számára kitüntetést, a nélkül, hogy az illető tudná. Előfordult, hogy a képviselőház függetlenségi pártján ülő férfiú kitüntetést kapott, de azt nem kapta sem mint képviselő, sem mint ennek a pártnak tagja, hanem kapta, mint az ügyvédi kamara elnöke, a. melynek ólén évtizedek óta áll ós a midőn ez az ország a millennium ünnepét ülte, a mikor minden előkelő testületnek a feje megkapta ezt a kitüntetést ezredéves alkotmányunknak emlékére, akkor a budapesti ügyvédi kamarának, mint az ország első ügyvédi kamarájának az elnöke, e kitüntetésnél mellőzhető nem volt. És a mikor ebben az országban mindannyian arra készültek, hogy méltán ünnepeljék meg ennek az országnak ezredéves ünnepét, akkor igenis a kormán} 7 felkérésére, bármily politikai ellenfele is legyen az illetőnek, Rakovszky István t. képviselő úrnak is el kell ismernie, hogy az illető az ország legelső hisztorikusainak egyike, és hogy mint szegény ember, vándorbotot vett a kezébe, bejárta ezt az egész országot, tanulmányok czéljából, ós végűi a kormány az ő tudta nélkül a Szent Istvánrend kiskeresztjével tüntette ki, melynek talán egyetlen érdeme az, hogy az egyedüli magyar érdemkereszt. A harmadik tagja e háznak pedig a nemzetközi párisi kiállításon tartott kereskedelmi zsűriben végzett nehéz ós keserves munkája után kapta meg ezt a kitüntetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudom, hogy ezeknek a kérdéseknek szellőztetése nem kellemes, de mert nem akartam, hogy az előttem elhangzott felszólalás kétértelműséget hagyjon maga után és bárkiben is félreértést támaszszon, azért, bár e pártnak fia/tal tagja vagyok is, ezzel a felszólalással szemben kötelességemnek tartottam ezt a kérdést itt szóvá tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kubinyi Géza: Mélyen tisztelt képviselőház ! Én Barabás Béla képviselőtársamnak indítványát el nem fogadom. Nem pedig azért, mert nem akarom, hogy csak látszata is legyen annak, hogy ily nagyérdemű férfiakat ebből a házból tényleg, mert belső titkos tanácsosok, ki akarnánk szorítani. Rakovszky István képviselőtársam indüyványát azonban magamévá teszem, de bizonyos módosítással; a melyet mint önálló indítványt bátorkodom beterjeszteni. Az indítvány így szól: A képviselő megbízatásának tartama alatt rendjelet, czímet ós rangemelést el nem fogadhat ; kivétetnek ez alól: a képviselőház elnöke ós a tényleges szolgálatban levő miniszterek. (Helyeslés jobbról. Felkiáltások a szélső baloldalon: Semmiféle kivételnek nincs helye!) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kiván-e még valaki a 2. §-hoz szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, úgy a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Én Barabás Béla ós Rakovszky István urak indítvánj'ára elmondottam nézeteimet, elmondom röviden erre is, azonkívül csak egy megjegyzést teszek Pichler G} 7 őző képviselő úr által elmondottakra. Én is azon nézetben vagyok, a melynek kifejezést adott Gajári Ödön képviselő úr. Én sem tartom helyesnek és kívánatosnak, hogy a képviselők a képviselőházban mint a nemzet képviseletében lefolyt munkásságuknak ós itteni szereplésüknek elismerése és kitüntetéseképen rangemelésben részesüljenek. Ezt tartom én és nem is mondhatja senki, hogy megtagadom azt, a mit szóval hirdetek; mert a mióta ezen a helyen ülök, más mint egy pár ellenzéki t. barátom kitüntetése, a kik nem e házban folytatott munkásságuk, nem politikai pártállásuk, programmjuk, vag} 7 hitvallásuk, hanem más téren folytatott munkásságukért részesültek kitüntetésben. (Zaj.) Én máskor meg tudok küzdeni a zajjal, fizikailag is, hanggal is; de ma nem győzöm hanggal. A mikor egy meghűlés folytán ennyire be vagyok rekedve ós elmondhatom reggeltől estig a szám be nem állott: legyenek szívesek türelemmel lenni, mert nem a magam kedvéből beszélek ós erről a képviselő urak meg lehetnek győződve.
