Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-709

709. országos ülés 1901, május 14-én, kedden. 39 Ezek a kitüntetések nem történtek szin­gillatim ós nem történtek azért, mint hogyha a kormány kedvezni akart volna, azoknak; hanem azt hittük, hogy midőn tömeges kitün­tetések történtek bizonyos okból, a párisi ki­állítás alkalmából, nem lehetett mellőzni egy olyan ellenzéki férfiút, a kinek nagy érdemei voltak a magyar történetírás és a, magyar kultúra körűi, és a ki olyan kiváló alakja a közéletnek. (Helyeslés.) Azt gondoltuk tehát, hogy azért, mert ellenzéki, nem kell őt mel­lőzni akkor, a mikor 50—60-at tüntettünk ki. Ez más szempont alá esik és én nem úgy vé­delmezem, mint Pichler Győző képviselő úr akarta, de nem is illetem azon vádakkal, a melyekkel Rakovszky István képviselő úr illette; hanem így áll a dolog tisztán ós szá­razon. Nem helyeslem, hogy rangemelésben ós kitüntetésben részesüljön a képviselő. A kép­viselő teljesítse kötelességét, és az a képviselő, a ki ebben a házban értelmi súlyának és mun­kásságának elismeréséül mást kivan, mint a mi különben jut neki. mert — és ez nagyon örvendetes dolog — nem szerepelt még ebben az országban azóta, a mióta ennek a háznak küzdőterei megnyíltak, 1867, illetőleg 1865 óta e politikai küzdőtéren akár ellenzéki, akár kormánypárti volt, senki, a ki értelmi súlyát bebizonyította, hogy az ország közvéleménye azt el" ne ismerte volna. (Élénk helyeslés.) Ha­nem keresse abban, hogy a képviselőház hono­rálja ós honorálja is. (Helyeslés jobbfelöl.) Minket igen sokszor hosszú időn át válasz­tottak el mi közöttünk és a túloldalnak tagjai közt fennálló nagy differencziák; ós azt hi­szem, konstatálhatom teljes pozitivitással, hogy egy tagja sincs ennek a háznak itt és egy tagja sincs ennek a háznak ott, a ki el ne ismerné az itt, vagy ott folyt önzetlen, odaadó és fontos szereplésnek a súlyát. (Úgy van! jobb­felöl.) Elismerik ezt társadalmi téren, elismerik ezt a képviselőházban. Es ez dicsérete a mi közéletünknek és vigasztaló dolog a sok nem vigasztaló közt, hogy a magyar közszellem a maga alapjában egészséges, hogy a magyar közszelkan a maga alapjában ép és épen tudta tartani az érzékét a közérdekű tevékenység iránt és meg is adja a jutalmat, a mint meg­adja a büntetést is. Ebben kell tehát keresni a vezérlő szempontot. Hanem azért ón tör­vényben ezt kizárni nem akarom; nem pedig azért, mert megtörténhetik, hogy egyik, vagy másik kiváló ember más téren teljesített szol­gálatának elismerése fejében pretendálhatja, hogy megkapja azt a kitüntetést, a mely őt megilleti; nos, azért, mert képviselő, nem aka­rom őt ettől megfosztani. Itt nem vagyunk — és ezt, úgy hiszem, önök is beismerik — abban a gondolatmenetben és abban a világ­ban benn, a mezben talán a radikális árnya­latok, vagy felfogások képviselőinek egyike, vagy másika kívánná, hogy legyünk. Mi mo­narchikus ország vagyunk és a monarchikus államok felfogása elől el nem zárkózhatunk. (Úgy van!) Nem akarom tehát kizárni a lehe­tőségét annak, hogy mikor valakinek, nem országgyűlési képviselői működéséből, hanem egyéb téren szerzett érdemeiből kifolyólag be­vett szokás szerint az őt megillető) jutalom volna megadható, vagy megadandó, ez neki képviselői minősége mellett is megadassák. Ezt a,z indítványt ismertem, a, t. képviselő­társamnak egyik barátja közölte velem, a ki­nek a nézetemet megmondottam magánúton is; most, hogy az indítvány a nyilvánosság előtt is felmerült, a nyilvánosság előtt is meg­mondom, hogy nem fogadhatom el. (Élénk he­lyeslés jobbfelöl.) A mi pedig Pichler Győző t. képviselő úrnak beszédemre tett megjegyzését illeti, az is igen rövid. (Halljuk! Halljuk!) A t. képvi­selő úr valami, nem tudom, miféle titkos és szörnyűséges esküről akar itt meséket mesélni. Hát kérem, olyan eskü nálunk nincs. Én le is tettem; igaz. hogy régen volt, de emlék­szem rá és asszisztáltam nem egyszer. Hát kijelentem a t. képviselő úrnak, hogy abban semmi olyan som foglaltatik, a, mit nem vall­hatna minden magyar ember, a ki királyához és alkotmányához hű ós hazáját szereti. Ez szolgáljon megnvugvásúl. (Elénk helyeslés jobb­felöl) Elnök: T. ház! A tanácskozás be van fejezve, következik a határozathozatal. A 2. §-hoz három módosítvány, vagy jobban mondva, bárom toldás adatott be. Mindenekelőtt magát a szakaszt akarom szavazásra feltenni, megjegyezvén, hogy a sza­kasz elfogadása még nem prejudikál a, módo­sítványoknak, mert a három módosítás egyen­kint fog szavazás alá bocsáttatni. (Helyeslés.) Kérem először, hogy a, kik a 2. §-t elfo­gadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Meg­történik.) A ház a 2. §-t elfogadja. Most fel fog olvastatni Barabás Béla kép­viselő úr módosítása, a mely a szakaszhoz közbeszúrást proponál. Lukáts Gyula, jegyző (olvassa Barabás Béla képviselő módosítását). Elnök: Kérem tehát azokat, a kik Bara­bás Béla képviselő módosítványát el kívánják fogadni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház nem fogadja el. Következik Rakovszky István képviselő úr módosítványa, a mely pótlás ugyan Bara-

Next

/
Thumbnails
Contents