Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-725

442 725. országos ülés 1901. június 2£-án, pénteken. Páder Rezső : Csendet csinálhat! Szilágyi Dezső : Ahhoz kettő kell : elnök és engedelmeskedő ! (Élénk tetszés jobbról és a középen.) Hányszor szólott rá az elnök úr az ottani zajongókra, mikor az a fülsiketítő zaj volt? Engedelmeskedett valaki? Senki! Neki kötelességét a zajban kellett teljesíteni! (Tetszés és helyeslés jobbfelől.) Azt gondolják, addig kell az elnöknek várni, míg méltóztatnak minden oldalról lecsendesedni, hogy

7 majd akkor csendre intse a karzatot ? Az elnöknek is volt kötelessége. A kötelesség teljesítés két fázisát az elnök előadta és én az elnök szavát és előadását elfogadom mindkét fázisra nézve, nem akarom kontrqvertálni a karzat kiürítését. (Helyeslés jobbfelől.) Nem akarom kontrovertálni azért, mert azt lá,tom, hogy a feltételeknek megfelelt; ha, nem felelt volna meg, semmi körülmény sem birna rá, hogy ilynemű intézkedésbe belenyugodjam. (Helyeslés.) De mert előadását úgy, a mint van elfogadom, ebben megerősítve látom azt, hogy megfelelt a két feltételnek. Ezért én helyeslem az elnök eljárását. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbról és a középen.) Elnök: Rátkay László képviselő úr a házszabályokhoz kór szót I Rátkay Lászlő: T. képviselőház! Én a ház tárgyalásainak nyilvánosságát minden körülmények közt a legelső és legfontosabb tényezőnek tartom. Én elfogadom azt, a mit Szilágyi Dezső t. képviselőtársam mondott; honorálom az elnöki kijelentést. Molnár János: Nem is vontuk kétségbe! Rátkay László: De tudnunk kell azt is, hogy a karzat nem hallhatta,. Én azt hiszem, hogy nagyon könnyű lesz a dolgot kiegyenlíteni, a, mennyiben a, karzat, nem üríttetett ki egészen, következésképen a ház tárgyalásait korlátolt nyilvánosság előtt folytatná, már pedig a magyar parlamentre nézve törvényeink a, korlátlan nyilvánosságot irják elő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem tehát, méltóztassék a t. elnök úrnak intézkedni, hogy a, kaxzat ismét megnyittassák avval a figyelmeztetéssel, hogy a karzat tartsa magát a házszabályokhoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj jobbról és a középeit: Fél kiáltások: Hulljuk Andrássy f!) Elnök, (esenget): Polónyi Géza képviselő úr előbb jelentkezett, de a jegyző nem hallotta. Ebből is látszik, mekkora a zavar. Kérem a házat, tartsuk meg a rendet, mert már a jegyző sem hallotta azt, a mikor Polónyi Géza képviselő űr jelentkezett. Én hallottam. Polónyi Géza: A t. képviselőház! Én a házszabályokhoz kívánok rövid nyilatkozatot tenni, még pedig azon czólból, hogyne kerülhessen a nyilvánosság elé az a gyanú, hogy Szilágyi Dezső t. képviselő úrnak nyilatkozata kontradistinkczió volt. Tudniillik a t. képviselő úr azt mondotta! Én hiszek az elnök szavainak. (Felkiáltások: Mindnyájan hiszünk!) Ez nagy helyesléssel találkozott a jobboldalról, a, mi könnyen arra a félreértésre ad okot, mintha itt valaki lett volna, a ki nem hinne az elnök úrnak. Én azért tartottam kötelességemnek felszólalni, én magam részéről nemcsak hittem, de hiszek az elnök szavainak, de az adott esetben a nyilvánosság ellen elkövetett tévedését még menthetőnek is tartom. T. képviselőház! Az eset nem olyan rendkívül nagy jelentőségű. Maga, az eset, a mely bekövetkezett, olyan csekély volt, hogy én egészen jóhiszeműséggel mondom, én azt a tapsot nem is hallottam. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Úgy van!) Molnár János: Vészi József nagyon hallotta! (Zaj.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Én nem azt állítom, hogy nem történt meg, hanem mi, a kik itt ültünk, nem hallottuk, jeléül annak, hogy az a nagy zaj, a mely itt volt, nagyobb volt, mint a mit odafenn csináltak. Szóval, t. képviselőház, nem lehetett a karzaton olyan nagymérvű rendzavarás, a melja rögtön való kiürítést indokolta volna. (Úgy van! bal felől. Ellenmondások jobbfelől.) Már most, t. képviselőház, a nyilvánosság jogának megőrzése alkotmányjogi biztosítók. A mélyen tisztelt elnök úrnak módjában állott volna felizenni arra, a karzatra, mivel itt ilyen zaj volt, hogy az elnöki figyelmeztetést nem hallhatták meg. Ez nem törtónt meg. Tehát minden kétségen kivűl álló tény az, hogy az a közönség, a melyet a t. elnök úr kizárt a házból, arról, hogy figyelmeztetve lett a rendzavarás következményeire, semmiféle tudomással nem birt. Ilyenféle körülmények között egész tisztelettel kérem a házat, mivel semmiféle ok nem forog fenn, hogy a nyilvánosság korlátozása bekövetkezzék, kérjük az elnök urat, hogy a karzatot nyittassa meg . . . (Helyeslés bal felől. Zaj a jobboldalon.) Rakovszky István: Törvénytelen volt a kiürítés! (Zaj.) Polónyi Géza: ... ós semmi körülmények között ne távozzunk azzal a tudattal, hogy itt az elnöki szavahihetőség bármely oldalról kétségessé tétetett volna. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! Én is a házszabályokhoz kívánok ismételten szólani, és kijelentem, hogy a t. elnök úrnak