Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-709

709. országos ülés 1901. május 14-én, kedden. :Í7 a régi jognak nyilvánulása, bárminemű stigmában részesüljenek. Egészen más nézetben vagyok azonban a képviselőknek kitüntetésekkel és czímekkel való ellátására nézve. Itt nem adok igazat a t. képviselőtársamnak arra nézve, mintha a képviselőket, vagy bárkit előre megkérdeznének a tekintetben, hogy elfogadnának-e kitüntetést, vagy nem? Én a múlt kormányzat idejében, daczára azon benső viszonynak, melyben a volt miniszterelnök úrral álltam, a legnagyobb hibák egyikének tartottam a képviselőknek kitüntetését. Minden egyes alkalommal fel is szólaltam ellene ós azt tartottam, hogy a képviselő a képviselői működésért a kitüntetést keresse abban, hogy az egyes nevezetes bizottságokba választatik be, hogy a bizottságokba való beválasztás ne legyen protekczió műve, hanem a, képviselőházban való szereplésnek, a képviselőházban való értelmi működésnek kifolyása:. Felszólaltam ez ellen minden egyes esetben, nyilvánosan stigmatizáltam is azt az eljárást, a mely a képviselőknek tömeges kitüntetését hozta napirendre. És a t. képviselő úrnak nincsen iga.za a,bban, hogy a képviselőket, vagy bárkit megkérdeztek volna, mert engem, a mikor a kitüntetést kaptam, nem kérdeztek meg ós ha nem akartam volna fausse poziczióba hozni a- volt miniszterelnököt, akkor azt a kitüntetést visszaküldöttem volna, inert elvi álláspontom mindig az volt, — soha; nem csináltam titkot belőle, — hogy a képviselőnek semmiféle kitüntetés, semmiféle czím nem kell. Ezért én hozzájárulok Rakovszky István képviselőtársamnak módosítványához. (Helyeslés a jobboldalán.) Lukáts Gyula jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző : Engedje meg a t. ház, hogy csak egész röviden reflektáljak azokra, a mik az e szakaszhoz beadott indítványok indokolásánál előhozattak. Eleve is kijelentem, hogy csatlakozom Barabás Béla kópviselőrársam indítványához, még pedig olyan formában, a mint azt kiegészíti Rakovszky István képviselőtársam indítványa. Mielőtt azonban ezt indokolnám, azt a kérdést intézem a miniszterelnök úrhoz, vájjon azonosnak nevezhető-e a valóságos belső titkos tanácsosi állás akár a kamarási méltósággal, akár más kitüntetéssel, a midőn köztudomású tény, hogy a valóságos belső titkos tanácsos, a midőn ezt a czímet megkapja, e czímmel csak akkor élhet, e czímnek csak akkor lesz tulajdonosa, e tisztséget csak akkor foglalhatja el. ha előzőleg egy hivatalos formához kötött esküt tesz le? Egy kitüntetés- I nól, a mely nem jár kötelezettségekkel, nem kell bizonyos formákhoz kötött, meg nem szeghető, egész életre szóló ós kötelező esküt tenni. És ha a, miniszterelnök úr megnyugtatott bennünket arra- nézve, hogy itt latin esküről van szó, nem pedig német, vagy más nyelvű esküről, egy lépéssel tovább is mehetne ós megmondhatná- nekünk azt az okot, hogy ha tehát egy egyszerű czímet ad a király, a mely czím a.zonos — csak rangban magasabb — az udvari tanácsosi czímmel és egyéb czímekkel, a melyek nem járnak esküvel, miért kell. ha ez csak egyszerű czím ős nem bizonyos kötelezettség vállalás is, letenni a

: valóságos belső titkos tanácsosi esküt, a mikor mint polgár a, hűségi esküt a koronával szemben amúgy is leteszi? Mire kötelezi magát ebben az esküben, és nemjön-e ez a kötelezettség összeütközésbe azzala szabad akaratával, a melyet mint törvényhozó gyakorolni köteles? Nem az a kérdés, hogy milyen nyelvű az az eskü. A mint valamely czím császári és királyi, abban a pillanatban én már tisztában vagyok azzal, hogy nem magyar, akár magyarul esküszik, akár angolul, akár tótul. Arról van azonban szó, hogy ha ez a. kórdós itt már felvettetett, lássuk hát tisztán, hogy micsodák azok a valóságos belső titkos tanácsosok, milyen hivatalt és milyen kötelezettséget vállalnak ? Mert ha nem vállalnának, akkor a királyi udvar fogadtatásánál nem előznék meg a törvényhozási testületet. E szerint ők közelebb állanak a dinasztiához, közelebb állanak a koronához, mint a nemzet képviselői. Ennélfogva: erre ők, hogy magukat méltóknak mutathassák, okvetlenül valamely oly különös kötelezettséget vállalnak, a mely esetleg a. nemzeti akarat megnyilvánulásával szemben bénítólag hathat. (Helyeslé

s a szélső baloldalon.) Ezért az igen tisztelt miniszterelnök úr, ha már volt oly kegyes megmondani, hogy latin az eskü szövege, mondja meg nekünk egyúttal azt is, hogy mi az a szöveg, mert mindannyian látni akarjuk, hogy nem vállalnak az illetők oly kötelezettséget, hogy ez által az a 30—40 képviselő, ki mint valódi belső titkos tanácsos itt e házban, szabad meggyőződésének nyilvánításával jön ellentétbe. (Helyeslés a szélső Italoldalon.) Helyeslem, t. képviselőház, azt, hogy se rangot, sem czímet, sem kitüntetést ne kapjon a képviselő. De mindig ellensége voltam annak, hogy akár kerülő úton, akár másképen bizonyos pikantériával szóljanak itt dolgokról, a melyeknek pikantériája legalább is kellemetlenül érinti azokat, a kik ellen ezen pikantériának éle irányúk (Halljuk! Halljuk!)