Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

724. országos ülés 1901. június 26-án, szerdán. 429 de szeretjük magyarázni, azért, mert védjük azt a kevés jogot, a mely benne van. (Mozgás 1 szélső baloldalon.) Molnár Jenő: Csak mi védjük! Rátkay László: Épen azért, t. ház, tiltakoznom kell a t. miniszterelnök urnak egy másik kijelentése ellen is. Azt mondja: »Mindig így volt, és hasonló körülmények között így is lesz, mert hiszen mi történik akkor, hogyha a megegyezést nem tudjuk bizonyítani, és királyi döntés nem volna« . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem úgy mondtam, eszem ágában sem volt! Rátkay László: Hát kérem, magyar miniszterelnöknek nem szabad így szólania! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De nem is így mondtam, eszemben sem volt! (Mozgéis jobb felöl.) Rátkay László: Engedelmet kérek, azt tetszett mondani, hogy a bizottságnak tényeiből következtethető, -hogy a Reichsrath ezt a quóta javaslatot nem fogná elfogadni, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem akarja!) s nem akarja elfogadni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem így mondtam! . . . (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Hát hogyan ?) Majd meg fogom mondani, csak tessék folytatni. Rátkay László: Hát ebben az esetben nekünk meg kellett volna várnunk, hogy vájjon a Reichsrath tárgyalja-e a javaslatot, vagy sem. (Egy hang jobb felől: Nem tárgyalja!) Hát ha nem fogja tárgyalni, akkor mi következik belőle? (Mozgás a jobboldalon.) Nem az következik belőle, a mit a miniszterelnök úr levon, hogy jő a felségdöntés. Az következik, — épen az 1867 : XII. törvényczikk igazi és alkotmányszerinti magyarázata mellett az következik belőle, hogy a quótakérdósben a két országgyűlés megegyezni nem tudott, tehát előáll az önálló rendelkezésnek joga. (Élénk ellenmondások és derültség jobbfelöl. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis, ez következik az 1867: XII. törvényczikknek igazi magyarázatából, (Mozgás jobbfelöl.) és épen azért, mert én tiltakozom az ellen, hogy a magyar miniszterelnök így magyarázza, a magyar alkotmányjogot, és mert nekünk eddig mindig utólagosan a bekövetkezett tónj^ekről kellett beszélnünk, felhasználtam az alkalmat, fel is vetettem a kérdést, ós már most ezen párt nevében előre tiltakozom a királyi döntés ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad nekem is egy pár szót szólanom a kérdéshez. A függetlenségi pártnak semmiesetre sem hivat 1867-iki törvényeket védelmezni. Mi csak örülhetünk annak, ha oly dolgok történnek, a melyek azt bizonyítják, hogy az 1867-iki törvények és illetőleg az 1867: XII. törvényczikk tulajdonképenmegszüntrendesenfunkcziónálni. Ez a tény, azt hiszem, nem tűr ellenmondást, hogy a törvénynek nem lehetett az az intencziója, hogy állandóan királyi döntés határozza meg a quótát. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem akarok törvénymagyarázatokba bocsátkozni, inert azt hiszem, hogy soha egymást meggyőzni képesek nem lennénk, de annyi bizonyos, és azt hiszem, a t. miniszterelnök ur is el fogja ismerni, hogy Deák Ferencznek nem volt és nem is lehetett az a szándéka, hogy állandóan a király határozza meg a quótát. (Úgy van! a szélső baloldalon!) Minthogj

7 pedig úgy látszik, hogy ez a tény állandóvá lett, semmiesetre sem a magyar kormányok mulasztása következtében, hanem azért, mert a helyzet hozza magával ezt az állandóságot, ennek következtében én csak azt kérdezném a t. miniszterelnök úrtól, vájjon ő helyesnek tartja-e azt, hogy a quótát állandóan a király lesz hivatva megállapítani. Azt hiszem, hogy ez sem nem helyes, sem nem törvényszerű, sem pedig az 1867 : XII. törvényczikk szellemének meg nem felel. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Egyfelől a Kossuth Ferencz t. barátom által hozzám intézett kérdés, másfelől a Rátkay László képviselő úrnak igen erélyes tiltakozása késztet két megjegyzésre. Az egyikre azon kérdést illetőleg, a melyet Kossuth Ferencz t. barátom hozzám intézett, hogy mit hiszek én, a törvény megalkotójának, Deák Ferencznek, mi lebegett a szeme előtt; az lebegett-e a szeme előtt, hogy a quótakérdósben a királyi elöntés állandó legyen? Azt állítom és azt felelem erre, hogy nem ez lebegett a szeme előtt, sem az én szemem előtt nem ez lebeg. De, bocsánatot kérek, azért, mert a, quótakérdósben királyi döntés történt az utolsó esztendőkben eg}- párszor, mintegy három év óta és talán történni fog, ebből még nem következik, hogy ennek állandónak is kell lenni, hanem addig fog ez így történni, a meddig a törvény által előirt feltételek és a törvény által előrelátott esetek bekövetkeznek. A törvény nem mondja ki, hogy állandóan így legyen, de nem is mondja, hogy nem szabad alkalmazni a királyi döntést, csak egyszer, vagy kétszer, vagy néhányszor. A törvény semmit sem mond erre nézve, hanem azt mondja, hogy, ha a két országgyűlés nem tud megegvezni, akkor a korona dönt. A mint ez történt már ós most is történik, úgy toties-quoties