Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

430 724. országos ülés 1901. június 26-An, szerdán. megtörténhetik, valahányszor ez az eset áll elő, a mint a törvény mondja. De ha a t. képviselő úr azt kérdi, hogy kivánatos-e ez az állapot, vagy óhajtandó-e, erre ón azt felelem, hogy nem, senkisem kívánja, senki sem óhajtja, én vagyok az, a ki nem egyszer kifejezést adtam annak, hogy akarom ós óhajtom a magam körében és hatáskörében és a magam állásfoglalásánál az Ausztria és Magyarország között fenforgó és létező kérdések valamennyi stádiumán keresztül — ez volt az álláspontom, hogy oda jussunk valahára, — hogy úgy. a mint a törvény helyesen intendálja, országgyűlés országgyűléssel egyezkedjék szabadon. De a törvény ezen esetet elképzelte magának, lehetségesnek tartotta, mert ha lehetségesnek nem tartotta volna ós kizá ta volna, akkor bele se tette volna; hiszen a ki az 1867-iki tárgyalásokra visszaemlékszik, jól tudja, hogy igen sok beszéd volt arról, hogy mi történik, ha a két országgyűlés nem egyezik meg, ha ez akármi okból be nem következik, mert ez az állapot bekövetkezhetik, ezt, mint egy expedienst, mint egy malum necessariumot elfogadta. Sok szó volt arról, nem ismétlem azokat, tessék utána nézni; és így el lett fogadva ez az abszolút élű, ez az alkotmányellenes éllel biró megoldás, mert annál jobbat senkisem tudott proponálni Sokszor megjósolta t. barátom, hogy az 1867 : XII. törvényczikk szétmállott. Abszolúte nem. Én már voltam bátor arra figyelmeztetni, hogy egy kissé idöelőtti ez az állítás és jóslás ; és ha a funkeziónálásban zavarok állottak is be, ez igaz, de ez ép ennek a törvónyczikknek az erejét mutatja, hogy ilyen viszonyok daczára, ilyen viszonyok ellenére és mellett is, mégis tud funkcziónálni ez a törvényczikk. mert funkcziónál. Megjósoltatott, hogy nem lesz sem quótadeputáczió, sem delegáczió ; megmondtam arra is nézetemet, hogy micsoda elvek alapján kell akkor ezen kérdéseket elintézni. Kifejeztem azon reményemet, hogy ha ideiglenesen a funkczióban zavarok állanak is be, de azért mégis csak funkcziónálni fogós — bekövetkezett. Már most azt állítom, hogy ez az elj Eli

1 cl S 3) törvénynek megfelelő. Állítom ezt annak daczára, a miket Kossuth Ferencz t. barátom mondott, ós daczára azon tiltakozásnak, a melyet Rátkay László képviselő úr felém zúdít. Polónyi Géza (kimenőben): Helyesen! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát jól van! Polónyi Géza képviselő úr szerint helyes, legyen a tetszése, akarata szerint, akár bemenőleg, akár kimenőleg, akár bent, akár kint, (Derültség jobbfelől.) de az én szerény nézetem szerint nem helyes, mert a mit a t. kójDviselő úr felállít most felszólalásában, annak egyik részében sem találta el, gondolom, az igazat. Először a törvény azt mondja : Teljes alkotmányosságnak kell működni Ausztriában és alkotmányosan kell intézni a dolgot. Igen, azt mondja a törvény. Állítom is, hogy Ausztriában alkotmányos élet van, mert ha nem volna, akkor bekövetkeznék az, a mit a képviselő úr mond. De hát alkotmányos élet vanj De azt mondja a képviselő úr, ez kizárja a döntést. Hogy zárná ki, mikor a törvény tételesen megmondja azt, hogy az esetre, ha nem tud egyezkedni, bekövetkezik a döntés. Hát ez is alkotmányos, mert a törvény szerint ós a törvény rendelete értelmében történik és alkotmányos működés közben történik, csakhogy az alkotmányos működés közben az osztrák Reichsrathnak hivatott bizottsága, a melyhez utasíttatott ez az ügy vélemónj^adás végett, azt határozta, hogy ezidőszerint nem akar egyezkedni ós a Reichsrathban nem akadt ember, a ki felállott Volna ós azt mondta volna, hogy : Nincs igaza a bizottságnak ! Mi akarunk egyezkedni! Tárgyaljunk! Minden ember abban a nézetben volt, hogy nem akar tárgyalni és ezen nézettel szét is mentek. Itt tehát nem alkotmánynélkűli, vagy alkotmányon kivűli dolog törtónt, hanem egyszerűen egy tény konstatáltatott alkotmányos formák közt, az : hogy egyszerűen nem akarnak egyezkedni. A-képviselő úr tehát hiába tiltakozik azzal, hogy, ime, én a törvényt rosszul magyaráztam. A t. képviselő úr magyarázza rosszul, mert arra a sajátságos konklúzióra jut, hogy azt mondja, hogy, ha a két országgyűlés megegyezni nem tud, akkor felszabadulmik és szabadon határozunk. Nos, ez épen nem lesz, ezt a törvény egyenesen kizárja, egyenesen lehetetlenné teszi, mert épen az országgyűlések meg nem egyezése esetére mondja azt a törvény, hogy akkor pedig az előterjesztett adatok alapján a király fog dönteni. Ez az eset áll be. Már most itt csak arról van szó, nem úgy, a hogy a képviselő úr felállítja, mert akkor, engedelmet kérek, de nagy képtelenség jönne ki belőle, — nem is mondom különben hogy állította, hanem az jönne ki belőle, • — itt egyszerűen arról van szó, hogy meg tudott-e a két országgyűlés egyezni, vagy nem. Itt van a punktum szaliensz. Mert ha konstatáltatik, hogy nem, akkor következik nem az, a mit a képviselő úr mond, hogy dönt mindegyik úgy, a hogy akar, vagy felszabadulunk, hanem akkor dönt a király. Ez tehát a kérdés. És akkor meg azt állítom, hogy, ha a két országgyűlés nem akar egyezkedni egymással, pedig hát nem akar megegyezni veI lünk az osztrák íteichsrath, akkor nem is tud