Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-709

36 709. országos ülés 1901. május 14-én, keddeu. Bár nem osztom mindenben az indokolását, helyeslem és hozzájárulok Barabás Béla képviselő úr indítványához, hozzájárulok azon oknál fogva, inert igenis a magyar felfogásnak nem tökéletesen ugyan, de megfelel az indítvány. Nem felel meg tökéletesen annyiban, a mennyiben a függetlenségi pártnak becses figyelmét elkerülték a kitüntetések, a rendjelek, így például a Szent István-rend kiskeresztje. (Úgy van! Úgy van! bal felöl. Derültség.) A demokrácziát én, t. ház, nem abban látom, hogy csak a papíron legyen az meg, hogy szóval demokraták vagyunk ós mégis örülünk egy kis rendjelnek; hanem abban, ha a rendjeleket nem fogadjuk el. Mert, a mint ón értesülve vagyok, a rendjeleket nem szokták csak úgy osztogatni az illetőknek. Ha valakit ki akarnak tüntetni, azt előzetesen megkérdik, hogy elfogadja-e ; mert a kormány sohasem teheti ki a koronát annak, hogy valamely kitüntetést visszautasítsanak. Hát én a t. barátom által beterjesztett és általam legmelegebben felkarolt indítványban hézagot látok, a. mennyiben az udvari és királyi tanácsosok mellett nincsenek felemlítve az asztalnokok és a rendjelek, egy'éb kitüntetések tulajdonosai. Ezt a hézagot, mely a függetlenségi párt figyelmét elkerülte, pótolni kivánom és egy módosítványt terjesztek be a második szakaszhoz, mely ekként hangzik (olvassa) : Barabás Béla képviselő úr indítványa után teendő: »nem fogadhat el semmi kitüntetést, rendjelet ós czímet*. (Elénk helyeslés és derültség bal felől.) Nagyon csodálkozom, t. ház, hogy a tisztelt függetlenségi párt, mely oly közjogi kapaczitásokkal rendelkezik, mint Eötvös Károly, Komjáthy Béla és Thaly Kálmán, erre a figyelmét nem terjesztette ki. Mert már az 1649 : XLVI. törvényczikk megtiltja, hogy az országgyűlési tárgyalások alatt czímeket, ajándékokat, vagy ilyesmit képviselőnek el nem szabad fogadni. Ez a törvény többször megújíttatott, így 1790-ben, a rendi alkotmány korában, a mikor még nem voltunk olyan rémítő demokratikusak, az alsó ház tagjai, sőt a felső ház nagyobb része is nyilvánosan esküt tettek, hogy az országgyűlés ideje alatt igért czímeket, kegyeket, hivatalt és egyáltalában kedvezményt az országgyűlés után sem fognak elfogadni. Pest vármegye pedig 1847. október 18-án megeskette követeit, hogy hat év alatt hivatalt vállalni nem fognak. És ma, a legutóbbi időben láttuk, hogy egy ellenzéki férfhí elfogadott egy kitüntetést, a melyet meg is érdemelt. De különösen a rendjelek osztogatása útján szokták erkölcsileg befolyásolni az embereket. A belga választási törvénynek 230. czikke a képviselőnek mandátuma megszűnése után csak egy év múlva engedi meg, hogy valamely állásra, vagy kitüntetésre promoveáltassék. A franczia 1872. április 25-iki törvény megtiltja, hogy képviselők a becsületrendet kaphassák, kivéve a háborúban szerzett érdemekért. Mikor ma nagy demokrácziában élünk, és valóságos verseiryfutást látunk egymás közt abban, hogy ki a legnagyobb demokrata, de egyszersmind egy versenyfutást, hogy ki lehessen udvari tanácsos, kamarás, és ki kaphasson rendjeleket: akkor nem értem, hogy a t. miniszterelnök úr útját akarja állni a függetlenségi párt ezen igen helyes, de hézagos kezdeményezésének és nagyon ajánlom a t. háznak, hog-y Barabás Béla t. képviselőtársamnak indítványát az én módosításommal méltóztassék elfogadni, hisz a miniszter urak fognak legjobban járni, mert nem lesznek zaklatva kitüntetésekért. (Derültség.) Gajári Ödön: T. képviselőház! Valójában nem hittem volna, hogy az összeférhetienségi törvény tárgyalása alkalmával abban a, szerencsés helyzetben legyek, hogy Rakovszky István t. képviselőtársammal lehetek egy nézeten. Először is kijelentem, hogy Barabás Béla képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a titkos tanácsosok és kamarások rekesztessenek ki. nem fogadom el. A titkos tanácsosoknak azt az imputálást, azon többnyire kitűnő politikai múlt után elért magas kitüntetésért, hogy ők daczára minden néven nevezendő eskünek hazafiatlan viszoixyban állanának azáltal, hogy nagy szolgálataik ilyen nagy kitüntetéssel méltányoltatnak, ezt az imputálást méltánytalannak ós igazságtalannak tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Amúgy is nyilvánvaló, hogy a titkos tanácsosi állás egyszerűen czím, és semmiféle közjogi, vagy más vonatkozásokra nem vezethető vissza. A mi a kamarási méltóságot illeti, azok a tiszteletreméltó férfiak, a kik a kamarási czímet igénylik, daczára annak, hogy ez a kor szellemének nem igen felel meg, miután utóvégre monarchikus országban élünk, bizonyos udvari állást biztosítanak maguknak ezáltal, mert az udvari állás biztosítása a kamarásnál kezdődik, mert hiszen tudjuk, hogy az udvari állás tekintetében a kamarás, még a legfiatalabb is, megelőzi a képviselőház elnökét, ha ez nem kamarás ós sokkal nagyobb poziczióban van ott. Mondom, ezt a monarchikus államformával összefüggő oly anakronizmusnak tekintem, melylyel nekünk demokratikus elemnek le kell számolnunk és azokat a férfiakat, a kik kamarások akarnak lenni, nem akarom oda juttatni, hogy ezen kamarásság által, mely nem egyéb, mint