Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

723. országos ülés 1901. június 2ő-én, kedden. 391 volna, hanem a mikor így csináltuk 34 esztendő őta folytonosan, hogy akkor hogyan lehet tarthatatlan állapotokról és oly tényekről beszélni, melyek a törvénynyel ellenkeznek, azt a rnagarn részéről, bocsánatot kérek, felfogni nem vagyok képes. (Mozgás a szélső baloldalon.) . . A mi az elhelyezés kérdését illeti, valamit akarok még a mondottakhoz hozzátenni. A törvénynyel mi semmi összeütközésbe nem jövünk; mert ott az, a mit a törvény ért, hogy az elhelyezésre vonatkozó törvényhozási intézkedéseket az országgyűlés magának fentartja, azt teszi, hogy ha. a katonaság elhelyezésére — és erre nézve nyilatkoztam a delegáczióban — szervi, institutiv elvi intézkedések szükségesek, akkor azt nem. teheti a delegáczió, mert a delegáczió nem törvényhozó szerv, mint az országgyűlés két háza. Ez szolgált irányadóul a múltban is. A képviselő úr talán tudja, hogy van egy elhelyezési törvényünk, a melyben ezen elhelyezési kérdés az országgyűlés jogkörének keretében meg van oldva, és szabályozva minden irányban. Ezeket voltam bátor a t. képviselő úrnak megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: T. képviselőház ! Az igen tisztelt miniszterelnök úr ós Rátkay László képviselőtársam közötti vitába nem kívánok beleereszkedni, hanem megvallom, hogy azon igen beható fejtegetések után, a melyeket a miniszterelnök úrtól az imént hallottunk, szerettem volna csak egy kis igéretecskét is hallani azon kormányelnöki székből arra a két törvénytelenségre vonatkozólag, (Halljuk! Halljuk!) a miket Rátkay László t. barátom itt bemutatott. Miután a t. miniszterelnök úr nagyon helyesen a törvényhez ragaszkodik és azt mondja, hogy a törvények ellen apelk4ta nincsen, ezt úgy értem, hogy a miniszter uraknak sincsen a törvények ellen apellátájuk, még ha közös miniszterek is, következőleg várom a t. miniszterelnök úrtól, mint törvénytisztelő embertől, hogy ha a delegáczió irataiban vagy a zárszámadásokban olyan, alkotmányba ütköző kifejezések fordúlnk elő, a minőket itt Rátkay László t. barátom kimutatott és felolvasott, hogy tudniillik a közös pénzügyminiszter úr, Kállay, a ki tehát még hozzá magyar ember is, beszél ott hivatalos iratokban a monarchia »mindkét feléről*, várom tőle az Ígéretet az iránt, hogy ezek jövőre elő ne forduljanak. A t. miniszterelnök úr jól tudja, hogy a törvényben nem a monarchia »mindkét fele«, hanem a monarchia »mindkét állama« van. Ez a helyes kifejezés, méltóztassék tehát oda hatni a közös minisztereknél, hogy respektálják azok is a törvényt, és a magyar államot ne nevezzék Reichshälftenek, hanem tessék a monarchia mindkét államáról beszélni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ha már ez a kifejezés benne van. Továbbá az 1849-iki törvényre hivatkozik a közös pénzügy miniszter úr. No már, t. ház, pillantsunk csaiv vissza hisztoricze, állítom, hogy a mint nem érvényes az 1849-iki április 14-iki debreczeni határozat, óprígy nem érvényesek a kremsiri alkotmány és ő Felségének 1849-ben kiadott császári rendeletei sem. Azok semminemű törvényerővel nem birnak, tehát a közös pénzügyminiszter úr 1849-iki törvényekről ne beszéljen ennek az alkotmányos testületnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi respektáljuk a törvényeket, de 1849-iki szentesített törvényről ez a ház nem tud semmit. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, pártkülönbség nélkül, a törvények auktoritásárahivatkozva, mindnyájan elvárjuk a mélyen tisztelt kormánytól ós annak a fejétől, hogv méltóztassék oda hatni, hogy a közös kormányon álló férfiak, a közös miniszterek is tartsák meg a törvényeket ós ne beszéljenek hivatalos iratokban a monarchia mindkét feléről és 1849-iki törvényekről, a melyek nem léteznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Olay Lajos: Kállaynak csak a neve magyar, Kállay nem magyar ember! Széll Kálmán miniszterelnök: Az előbb nem reflektáltam arra a. két dologra ós csak köszönettel tartozom Thaly Kálmán t. barátomnak, hogy felhozta, s ezzel alkalmat adott nekem az általa felhozottakra röviden reflektálni. A mi az elsőt illeti, hogy a törvénynek, a közjognak megfelelő nomenklatúrát használják a közös miniszterek, ez jogos kívánság, erre figyelem is van és gondolom, hogy a képviselő urak nem igen fognak talán ezen kívül a közjognak nem teljesen megfelelő kifejezést találni az összes előterjesztésekben, nyomtatványokban. Ez belecsúszott valahogyan, talán oh'anformán a közös pénzügyminiszter részéről, mint a hogy a törvény maga is nem egyszer szól a »két féL-ről, a midőn az egyezkedés forog szóban, például a quóta megállapításai iránt stb. (Ellenmondások a szélső baloldalon. Zaj.) Jő, jó, kérem, mondom, hogy így • érti a törvény, úgy használjuk, és én is mindig úgy használom, hogy a »két állam*. A közös miniszterek is ezt hivatalosan így kezelik, hanem az a kifejezés talán — mondom, csak talán —- ilyen botlásból jöhetett ide bele. A mi a másodikat illeti, a t. képviselő úrnak teljesen igaza van, abszolúte nem jogforrás semmire ós senkire itt az 1849-iki pá-