Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
384 ?2á. országos ülés 1901, junins 25-én, kedden. a segélj 7 , a mit e ezímen kapnak, nem fog csökkenni, hanem az 1895—1897. évi maximális átlag után fog nekik adományoztatni. A pótlékokból beszedett többletek az arány szerint őket fogja illetni. Ez az értelme a módosításnak. A miniszter úr beszéde után elfogadom, ós köszönettel veszem a pénzügyminiszter úr jóakaratát ebben a tekintetben. Nagyon kérném, hogy a másik kérdésre nézve szíveskednék megnyugtatni. Elnök: A pénzügyminiszter úr kivan szólam! Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Azt hiszem, sem a t. ház, sem a t. képviselő úr nem kívánja tőlem azt, hogy ebben a pillanatban kötelező ígéretet tegyek arra az időpontra nézve, a melyben azt a projektumot megvalósíthatónak vélem, a melynek már korábban adtam kifejezést, hogy tudniillik a hús- és borfogyasztási adót óhajtanám a községek ós városok kezelésébe átengedni. (Általános helyeslés.) Ma, — meg kell vallanom, — még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt konkrét propoziczió alakjában a ház elé terjeszthessem, sőt ma azt sem tudom még megmondani, mily időpontban fog ez bekövetkezni, minthogy az államháztartások egyéb nagy, fontos kérdéseivel van ez kapcsolatban. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mint már — gondolom — a büdzsé-tárgyalás alkalmával Hegedüs Lóránt t. barátom egy felszólalására kifejteni igyekeztem, a mikor ugyanis a húsadó elejtését kívánta és ezzel kapcsolatosan annak a reménynek adott kifejezést, hogy ez által a hús ára tetemesen csökkenni fog ós a fővárosi megélhetési viszonyok javulni fognak, mondom, meg kell jegyeznem, hogy legnagyobb sajnálatomra ma is ki kell fejeznem azt az aggályomat, hogy én ezt a reményt nem táplálhatom, még pedig szerzett tapasztalatok alapján nem táplálhatom. Ha a t. képviselő úr méltóztatott figyelemmel kisérni akkori felszólalásomat, tudhatja, hogy adatokkal igyekeztem bizonyítani, hogy az adó oly csekély hányadát képezi az árnak, hogy annak,eltörlése az árra abszolúte befolyást nem íog gyakorolni, ha másnemű és nem az én ügykörömben tartozó intézkedések nem működnek közre, (Igaz! -a szélső haloldalon.) hogy a városok alimentálása olcsóbb módon legyen eszközölhető. Ezt tapasztaltuk a söradónál. Méltóztatnak tudni, hogy épen abban a törvényben, a melyről most szó van, a mostani javaslatnak alapját képező 1899 : VI. törvónyezikkben, a söradó-pótlékot, a mely egészen jelentékeny összeg volt, a fővárosban eltöröltük. A söradópótlók nem szedetik a. polgároktól, hanem az állam fizeti a polgárok helyett a fővárosnak. Azt tapasztaltuk, hogy e miatt bizony a kereskedésben a sör ára hajszálnyival sem lett olcsóbb. Azt látjuk, hogy ily esetben a közvetítő kereskedés rakja zsebre a nyereséget, a melyet a polgároknak szántunk ós a mefynek rendeltetése az árak csökkentése lett volna. Ily tapasztalatokkal szemben lelkemből óhajtanám, hogy e reformok megteremjék azt az eredményt, a melyre törekszünk, tudniillik olcsóbbá tételét a fogyasztási adóknak, de valami nagy reményt nem merek táplálni, hacsak, a mint mondom, más eszközökkel is erre az eredményre nem törekszünk. A mi a fogyasztási adók kezelését ós a szekatúrákat illeti, nagyon relatív dolog, hogy mit tekint valaki szekatúrának. Nálunk például sok oly dolgot tekint a közönség szekatúrának, melyet a nyugati államokban a franczia, vagy angol ember nem tekint annak. Mindazonáltal több oldalról hallottam ez iránt panaszokat és ezért igen szívesen kész vagyok mindent megtenni, hogy a közönség jogtalan zaklatásoktól megszabadítassók. Egyebekben kérem a pótlásnak ós az első szakasznak elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Molnár Antal jegyző: Hieronymi Károly! Hieronymi Károly: T. képviselőház! A t. pénzügjmxiniszter úr közölte velünk azt a statisztikai adatot, hogy ezek az indirekt adók nem hogy emelkedő, hanem ellenkezőleg, alászálló tendencziát követnek, nevezetesen, hogy míg 1895-ben 39 millió koronát tettek, addig most csak 35 milliót tesznek. Ha jól hallottam, az imént felszólalók valamelyike rámutatott már arra, hogy abból, hogy az egész országban ez az összeredmény mutatkozik, még nem következik, hogy egyes városoknak adójövedelme ne emelkednék. Es ha egyes városok adójövedelme nem lett volna nagyobb, akkor nem is tudnám megérteni oly városok, mint például Temesvár városának peticzióját, mely egészen világosan kimutatja, hogy miután az ő adópótjövedelme magasabb lett, az állami segélyezés, mely neki az 1896 : VI. törvényczikk értelmében kiutalványoztatott, ugyanannyival csökkent, a Temesvár városánál, ha jól emlékszem, körülbelül húszezer korona differencziát tesz ki. Épen azért, mert így áll a dolog, a magam részéről igen szívesen elfogadom a pénzügyminiszter úr által beadott módosítást és köszönetemet fejezem ki, hogy a városok nevében kifejezett ezen érdeksérelmeket a pénzügyminiszter úr szives volt figyelembe venni.
