Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

723. országos ülés 1901. június 25-én, kedden. 379 községenként történt a fogyasztási adók beszedése, minden egyes városra nézve pozitive számszerűen lehetett konstatálni, hogy mennyi volt ott a regaleadó jövedelme és igen könnyű volt a városokat a jövedelemnek egy részében részesíteni. Minthogy azonban a községenkénti beszedés megszűnt, és nehézzé, sőt lehetetlenné vált megállapítani, hogy egyik, vagy másik városban a regaleadó helyébe lépett fogyasztási adók init jövedelmeznek, ennélfogva gondoskodni, tellett egy másik kulcsról, a mel^y kulcs arányában az egyes városok a regalejö védelemben, melytől elestek, részesíttessenek. Akkor lett megállapítva az, hogy a legkedvezőbb három év, tudniillik az 1895—1896. és az 1897-iki években az illető városokat, vagy községeket a regaleadó ezímén megilletett összegnek átlag'a fog jövőre is biztosíttatni a városoknak. Ilyen átlagnak megállapítása azért volt szükséges, mert azon időponttól kezdve városonként ezen jövedelemnek konstatálása lehetetlenné vált. Már most ha valaki azt mondja, hogy ebből az intézkedésekből a városokra hátrány származott, mert az italmérósi adójövedelem az államnak folytonosan növekedő bevételeket biztosított, a városok és községek pedig egy stacziónárius, állandó ós nem növekedő összegben részesíttettek, az igen nagy tévedésben van és nem ismeri a statisztikai adatokat. Mert a dolog úgy áll, t. képviselőház, hogy míg a városok részére ez a particzipáczió egy fix, állandó ós nem csökkenő jövedelmet képvisel, addig az államkincstárra nézve ez az összeg folytonosan csökkenő összeget jelent. A dolog úgy áll, hogy az 1895-től 1899-ig terjedő időszakbaji Magyaroszágon a befolyt italmérési jövedék jövedelme 1895-ben ben tett összesen 39,347.000 koronát, 1899-ben pedig ez leszállott 36,844.000 koronára. Ebből tehát világos, hog}^ ha a városokra nézve megmaradt volna a régi parfciczipáczió kulcsa, a városok is egy folytonosan csökkenő bevételben részesültek volna, a mint hogy az állam részesült; holott így, hogy a törvényben megállapítottuk a városokra nézve egy állandó és a legkedvezőbb évek fix összegét, a városok (Eltenmondások a szélső haloldalon.) — bocsánatot kérek, ez így áll — fix. állandó jövedelemben részesülnek. Ez a dolognak az egyik oldala. Másik indoka az 1899-ik évi törvény megalkotásának az volt, hogy ezen alkalmat felhasználva, szabályozni akartuk azokat a pótlókokat, a melyeket az egyes városok jogosítva vannak szedni az állami fogyasztási adók után. Mert méltóztatik tudni, hogy azelőtt is szedtek a városok és pedig meglehetősen rendszertelenül, s minden elvi alap nélkül ilyen pótlékokat, a mi igen nagy különbséget mutatott fel az ország egyes városaiban, és a mi egyes helyeken a polgároknak oly jelentékeny niegterhéltetésével járt, hogy igen sok panaszra adott alkalmat, másrészről pedig lehetetlenné tette egy racziónális, egységes állami fogj^asztási politikának követését, mert ezeknek a rendszertelen ós nagy pótlékoknak szedése meghiúsította az állami bevételeknek rendszeres befolyását. Felakartuk tehát használni ezt az alkalmat arra, hogy egy egységes, szisztematikus alapon rendezzük ezeknek a városi pótlókoknak az ügyét, és kimondtuk, hogy a városoknak jövőre más pótlékokat szedni, mint a melyek ezen törvényben megengedtetnek, nincs jogukban, eltekintve egyes külön kivételes esetektől, a melyekről a törvény gondoskodott, kimondván, hogy jogosítva vannak a régi húsadó után szedni bizonyos százalékot, a boradó után hasonlóképen és hogy mennyit szedhetnek a szeszadó után. Már most, t. képiselőház, arról van szó a jelen törvényjavaslatban, hogy ezek az elvi dispozicziók még továbbra meghosszabbíttassanak, meghosszabbítassanak pedig azért, mert mindaddig, míg az általános adminisztráczió reformja be nem következik, nem vagyunk képesek egy új, hebyes alapra fektetni a városok háztartását. En azt hiszem, hogy az a törekvés, a mely a kormányt e tekintetben vezeti, egészen hetyes, sőt elkerülhetetlenül szükséges: mert igazán nem vagyok képes megmondani, hogy azon esetre, ha ez az eddig fennállott rendszer el nem fogadtatnék, mit tudnánk ennek helyébe oda tenni, hogy a városok rendes háztartása fenn ne akadjon. Az, hogy három esztendőre vagy hosszabb időre fogadtassák el ez a rendszer, nem bir valami különös nagy fontossággal, mert hiszen mikor a kormány azt javasolta, hogy a törvény további intézkedéséig bizonytalan időre hosszabbíttassék meg, nem lebegett előtte egyéb, mint az, hogy ne szoruljunk mindegyre arra, hogy ilyen prolongácziónális törvényjavaslatokkal jöjjünk a törvényhozás 'elé, azon reményben, hogy három esztendő alatt az adminisztráczió kérdése megoldást fog nyerni. A mennyiben azonban az egyes városoknak megnyugtatására szolgál és a pénzügyi bizottság is óhajtotta, minden nehézség nélkül szívesen hozzájárultam ahhoz, hogy ne bizonytalan időre, hanem ismét csak három évre hosszabbíttassék meg a törvény hatálya. (Helyeslés jobbról.) Azt azonban, hogy csak egy évre hoszszabbítsuk meg a törvényt, abszolúte nem javasolhatnám: nem lehetséges az ilyen egy éves meghosszabbítás azért, mert ez a törvény 48»