Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
S?8 <23. országos ülés 1901. június 25 én, leudeiu kaszárnyaópítésre vonatkozik. Nem lehet azt mondani, hogy teljesen ők viselik a terhet, mert 25 évre biztosítva vannak azon fizetésről, a mely némely esetben egészen, de minden esetben nagyobb részben fedezi a befektetett tőkének kamatját. (Úgy van! jobbról.) Polónyi Géza: Kevesebbet kapnak, mint az osztrákok! Tisza Kálmán; Itt a mostani helyi árakról lehet beszélni. Én nem tudom, nem hasonlítottam össze az osztrákokéval, de azt tudom, hogy kapnak és hogy" néhol a törlesztésre is jut abból, a mit kapnak. Ezek tehát olyan óriási terheket nem képeznek. Különben pedig oda érek, a miért felszólaltam, hogy tudniillik magam is csatlakozom azon Hieronymi Károly t. képviselőtársam által előadott kéréshez, hogy a pénzügyminiszter úr a városoknak ezen fontos és bizonyos fokig én is azt tartom, méltányos kérését, legyen szíves figyelembe venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: Engedje meg a t. képviselőház, hogy a hallottak után pár szóval én is hozzájáruljak e kérdés megvilágításához és talán sikerülni fog nekem egyrészről eloszlatni némely téves véleményt, a melyek e törvényjavaslat tekintetében országszerte felhangzottak és talán sikerülni fog egyszersmind megnyugtatni mindazokat, a. kik a városok sorsa iránt e törvényjavaslat alkalmából érdeklődnek és pedig egészen méltán érdeklődnek. (Halljuk! Halljuk!) Azzal a kérdéssel, hogy milyen terhek nehezednek az egyes városokra az állami funkeziók végzéséből kifolyólag, ón sem akarok itt ez alkalommal bővebben foglalkozni, mert hiszen bármiképen álljon is a dolog, ennek a törvén^mek keretében ós ezen inczidensből ezt a kérdést megoldani nem lehet; ezzel a kérdéssel foglalkozni kell majd annak idején, a midőn az adminisztráczió általános reformja szóba jött ós ugyanakkor lehet és kell biztos és állandó alapokra fektetni egyszersmind a háztartását is, a mi ma teljes lehetetetlensóg, mert nem tudjuk, hogy annak idején miféle igényekkel, miféle szükségletekkel fogunk szemben állani. (Úgy van! Helyeslés.) Meg kell nekem is jegyeznem, a mit Tisza Kálmán igen tisztelt képviselőtársam hangoztatott, hogy habár el is ismerem, hogy az állami fuiikcziók teljesítéséből bizonyos terhek az egyes városokra haramiának, tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak, a ki azt mondja, hogj? a váíosok igen jól tudván mérlegelni saját érdekeiket, még sem lehet ezen funkeziók végzése olyan súlyos és hátrányos, mert hiszen ismerjük azt a versenyt, a mely az egyes városokban kifejlődik akkor, a midőn valamely intézménynek hol, melyik városban való elhelyezéséről van szó, a mely versengés igen természetes is, mert hiszen ezeknek az intézményeknek igen nagy materiális előnyei is vannak, a melyek a városi lakosságra haramiának. De bármiképen álljon is a dolog, t. képviselőház, a kormánjmak és a törvényhozásnak mindenesetre arra az álláspontra- kell hely ezkednie, hogy ma segítsünk a dolgon úgj T , a hogy a mai viszonyok között lehet, annak idejében pedig igyekezzünk a városok háztartását olyan széles, szilárd és biztos alapra helyezni, hogy azoknak fejlődése, a, mi az országra nemcsak kulturális, hanem magyar nemzeti szempontból is oly végtelen fontossággal bir. (Igás! Úgy van!) szintén biztos alapokra legyen fektetve. A mi már most magát az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, engedje meg a t. képviselőház, hogy igen röviden megvilágítsam ennek a dolognak történelmi fejlődését, és ezáltal talán hozzájárulok egyes téves nézeteknek eloszlatásához. Az 1899 : VI. törvényezikk megalkotását, a mely alapját képezi a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak is, főleg két körülmény tette szükségessé. Az egyik körülmény az volt, hogy fogyasztási adórendszerünket magasabb állami ós közgazdasági szempontokból kénytelenek lóvén átalakítani, az italmérési jövedéknek addigi beszedési módját. megszüntettük, a mennyiben bizoixyos fogyasztási czikkeinket felszabadítván az addigi korlátozások alól, lehetetlenné vált ezen adóknak helyenként, városonként való beszedése. Miután pedig a regálemegváltással kapcsolatos törvény, az 1888 : XXXV. tör vény czikknek 69. §-a úgy intézkedett, hogy abból a haszonból, a mely a regálemegváltásból az államkincstárra hárult, méltányos alapon particziáltatandók a városok ós községek is, a melyek regálejogukat ezen megváltás következtében elvesztették, gondoskodni kellett arról, hogy a fogyasztási adórendszer megváltoztatása daczára a városok ós községek attól az előnytől, a melyet nekik az 1888 : XXXV. törvényezikk 69. §-a biztosított, el ne essenek. Már most az volt a kérdés, hogy miképen tudjuk a városoknak ós községeknek ezt a vagyoni előnyt, ezt a bevételt biztosítani, daczára annak, hogy a fogyasztási adókat nem községenként szedtük be? Mert addig, a míg
