Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

723. országos ülés Í901. június 2*Wn, kedden. 377 a közvetett, a fogyasztási adók, a bor, a szesz kimérése, a mi az előtt mint regálé az ő kezükben volt. A törvény elvette tőlük és az 1899: VI. törvónyczikk a fölösleges jövedellemből bizonyos megállapított rósztdtetóst juttatott a városoknak. A mint a kormány ezt a törvényjavaslatot eredetileg benyújtotta, úgy azt legkevésbbé sem pártolhatnám és nagyon ellene kell. hogy legyek annak, hogy az 1899 : VI. törvónyczikk hatálya bizonytalan időre terjesztessék ki ép azon okoknál fogva, a melyek ezekből a fejtegetésekből következnek, hogy tudniillik a városok a jövőre nézve is csak ilyen, a régi aránynak megfelelő jutalékban részesítéssel).ek a szeszből bevett kincstári jövedelem után. A pénzügyi bizottság belátván maga is a helyzet visszásságát, és tekintve, hogy a törvényjavaslat ideiglenes, a milyennek az előadó úr is mondotta bevezető beszédében, főleg azon okból, mert ezek a bajok — hogy baj van a terheknek az állam részéről a községekre való áthárítás által, azt ő is beismerte, — csakis a közigazgatás általános javítása, — a mint önök gondolják, államosítása — által lesznek gyökeresen orvosolhatók, némileg javított a helyzeten és a törvényjavaslatot határidőhöz kötötte, ügy hallom, a kormány is hozzájárult a pénzügyi bizottság ezen módosításához, a mely három évi határidőt hoz be. Én megvallom, ezt is sokallom, mert elég lenne egy esztendőre is kiterjeszteni, a mint ez más ideiglenes jellegű javaslatoknál történt. Hiszen ha a közigazgatás reformja addig megtörténik, úgy nem marad érvéixyben a javaslat. Minek kössük meg kezünket három évre? Hosszabbítsák meg évről-évre, mert bizonyos igaztalanság csakugyan van ebben a városok iránt, s ha ezt a kifejezést nem akarom használni, teljes joggal mondhatom, hogj- mostoha bánásmódban részesülnek a városok, (Igás! (így van! a szélső baloldalon.) az által, a mit Hieronymi Károly t. képviselőtársam is említett, hogy a jövededelem-emelkedésből a városoknak nincs jutalékuk, pedig a jövedelem tetemesen emelkedni fog a közvetett adókból, s ezt egyenesen az állam vágja zsebre, a nélkül, hogy ezen municzipiumokat, kulturális góezpontokat az általuk beszolgáltatott jövedelemnek csak egy részecskéjében is — a régi kulcson kivűl — részeltetné. Igaza van a t. előttem felszólalt képviselőtársamnak, hogy tekintettel erre a komplikált adókivetési és kezelési ügyre, kivált egyes képviselők nem tanulmányozhatták bővebben ezt a törvényjavaslatot; erre érkezésük sem volt, de figyelmük sem volt felhiva. Am ha tanulmányozták is, a komplikáczió folytán — ha csak a pénzügyi bizottságba KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901 XXXVI. KÖTET. nem folytak be a tárgyalásba — nem lehetnek abban a helyzetben, hogy konkrét javítás iránt módosítást adjanak be. Ha Hieronymi Károly t. barátom, a ki maga is mint pénzügyi kapaczitás van elismerve, nem találta alkalmasnak módosítást beadni, a nélkül, hogy esetleg össze ne kuszálja az adókezelés szálait, én részemről legkevésbbé sem arrogálhatom magamnak azt, hogy ón tegyek ilyen konkrét módosítást. De a, beszédem elején említett nemzeti kultúránkra, kiható nagy szempontoknál fogva felhívom — és pedig a legmelegebben hivom fel — az igen tisztelt pénzügyminiszter úr figyelmét arra, kogy észrevételeinket immár meghallgatván, méltóztassék saját maga valami módosítást proponálni, talán a részletes tárgyalás alkalmával (Helyeslés a szélső baloldalon.) belátva, azt hogy csakugyan méltányos dolog lenne ajövedelem emelkedésében bizonyos kulcs szerint a városi törvényhatóságokat is részeltetni. Ide irányult az én felszólalásom és így a törvényjavaslatnak elfogadását részemről attól teszem függővé, hogy a t. pénzügyminiszter úr hajlandó lesz-e ós milyen javítást, módosítást lesz hajlandó, ebben a tekintetben megtenni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Dedovics György jegyző: Tisza Kálmán ! Tisza Kálmán : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Csak egy pár rövid szót kívánok mondani. (Halljak!) Én nem akarom indokolni, mennyire szükséges a vidéki városok fejlesztésére gondolni. Nem akarom azért, mert egyfelől meg vagyok róla győződve, hogy ennek fontosságát mindenki, s bizonyosan a kormány is látja és nem akarok azért sem, mert hiszen ezt a kérdést egészében itt megoldani nem lehet, mert itt egyesegyedűl ezzel az egy törvényjavaslat esetével foglalkozhatunk. Csak azt kívánom még ehhez tenni, hogy bármennyire kívánom a vidéki városok fejlesztését, semmit sem sajnálok, a mi a főváros emelésére, fejlesztésére szolgál. (Helyeslés és tetszés.) Nem akarom tehát nyilatkozatommal azt a gondolatot ébreszteni, mintha szembe akarnám állítani a kettőt, (Élénk helyeslés.) holott c kettőnek együttes fejlődése az összes Magyarországnak, a magyar államnak érdeke. (Helyeslés.) A mi illeti a többieket, a miket hallottam, meg kell jegyeznem előttem szóló t. barátomnak, hogy ón ligy tudom, hogy a városok népessége érti a maga érdekét. Ha tehát azok mindent megmozgatnak, hogy katonaelhelyezést kapjanak, nem lehet a katonaság ottléte káros reájuk. De különben is, talán t. barátom is ismeri azt a, törvényt, a mely a 48