Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

376 7a3, országos ülés 1901. június 25-én, kedden. igazán komplikált adókezelési ügyekben konkrét indítványt nem tehetek, méltóztassék e kérésemet, a mely valamennyi város életkérdése és valamennyi város érdekének megfelel, figyelembe venni. (Helyeslés.) Lukáts Gyula jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Hasonló helyzetben vagyok, mint az előttem szólott t. képviselőtársam, de az az igen lényeges szempont, a mely őt felszólalásra késztette, engem is arra késztet, hogy felemeljem szavamat a vidéki városok mellett ebben az ügyben is. A városok érzik a rájuk nehezedő terhet és keresik a javítást. Polgármestereik összejönnek és megbeszélik a városok ügyeit-bajait, ós az illető városok képviselőihez is fordulva, a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat némi módosítása útján iparkodnak segíteni a városok bajain. Az, a mi engem felszólalásra késztet, nem maga ez a konkrét, most előttünk fekvő eset, hanem az a nemzeti szempontból is végtelenül nevezetes körülmény, hogy tudniillik a magyar kulturális góozpontokat a vidéken is fejleszszük. Sok alkalommal hangzik fel, de fájdalom, csak frázis, melyet tettek ritkán követnek az, hogy nevezetesebb vidéki városainkat minden módon iparkodjunk a fejlettségnek magasabb fokára juttatni, úgy tanintézetek, mint egyéb körülmények, de különösen am'agi helyzetük javítása által, a mely őket azután a kultúrintézmények magasabb fokú pártolására képessé teszi. Fájdalom, a vidéki mag}^ar kulturális góczpontok, a nevezetesebb városok korántsem tarthatnak lépést fejlődésben magával a fővárossal, Budapesttel. Igaz, hogy a fővárosra kell kulturális szempontból a legfőbb gondot fordítani, de nem egyedül, mert árva ország lenne az, a melynek összes kultúrája csak egy ponton, a fővárosban konczentrálódnók. Pláne több nyelvű országban, mint mi vagyunk, nagyon szükséges a vidéki nagyobb empóriumok emelése, ha azt akarjuk, hogy a történelmileg jogosult faj, a magyar faj uralkodjék nemzeti kultúrájával ós állami életével ezen az országon. (Helyeslés.) Sajnos azonban, azt tapasztaljuk, hogy vidéki városaink, a nevezetesebbeket értem, a helyett, hogy igen előre mennének, nem nagyon haladnak, különösen anyagi, vagyoni, materialisztikus szempontból, mert habár egyik-másik városban látjuk is, hogy imitt-amott építések történnek, csínosodás látszik stb

v de ez egyrészt csak a kor ízlésével jár, másodszor a főváros fejlődési példájának követése sokszor erejükön felül való költekezéssel, mert hiszen a legnagyobb része a hatóságok építkezésének kölcsönpénzen történik. Szomorúsággal kell az embert eltöltenie annak, ha látja, hog}^ például az a szabad királyi város, a melynek első kerületét régi idő óta nekem van szerencsém képviselni, a híres gazdag Debreczen, melynek hivatalos becslés szerint ma is 21—24 millió aktiv vagyona van, s a mely ezelőtt tíz évvel még nem ismerte a községi pótadót, hogy ebben a vagyonos városban is 34 perczentre megy a községi pótadó. Hát akkor mit mondjunk Sopronról és más olyan városokról, a hol nemcsak növekszik, de az állami adóval alterum tantum száz perczentre megy a községi pótadó? Ezek azt mutatják, hogy a kulturális alkotásokat kénytelenek a városok kölcsönpénzen fedezni. S ezek az óriási kölcsönök, melyeket a városok felvenni voltak kénytelenek, okozták, a hol nem volt, a városi és községi adók behozatalát, vagy a hol megvolt, annak, óriási emelkedóstét. Csak a kaszárnyákra utalok különösen ; ezeknek építését állami feladatnak tekintem, mert hiszen a hadsereg állami intézmény, ós mégis a városok és községek nyakába csapják. Sőt a községek még versenyeznek is a katonaságért, úgy, mint például a királyi táblákért, nagy áldozatokat hoznak azért, hogy hol helyeztessék el ós költséges ajánlatok tétetnek laktanyák, lövőházak, lövőterek stb. építésére. Ezek millióba kerülnek, hasznot azonban csak egy-két liferáns lát belőle, nem pedig a város közönsége és különösen a mezei gazdák, jól lehet a nagy alföldi városok lakosságát túlnyomólag ezek teszik. Semmiesetre sem veszi annak hasznát a kisiparos, mert hiszen a katonaság, mely ott tanyáz, felszerelését Morvaországból, s máshonnét kapja. Egy pár magyar czipőgyár részesül talán valami kegyelemmorzsában, de nem azoknak a városoknak kisiparosai; tehát azok a nagy tőkebefektetések, mint például a kaszárnya-építések, melyeket a városok tesznek, nagyon csekély jövedelmet hoznak azon városok lakosságának, a melyek pénzéből ezen építések történnek. Hozzájárulnak természetesen a községi adók emeléséhez az egészségügyi viszonyok, szépészeti czélok, a csatornázás és több efféle, a mit a modern kultúra megkövetel, s a mi az Alföldön nagyon nehezen hajtható végre, hogy a városok a mai modern fogalmak szerint lakhatók legyenek, vízvezetéket stb. kell építeni, s mindez a mi korunkra hárul. Az iskolafentartás is hozzájárul. Ha számba-szerbe vesszük Magyarországon a törvényhatósági joggal felruházott városokat, s azok adósságait ós pótadóit,, bizony nem igen örvendetes képet kapunk, különösen a legutóbbi esztendőkről, melyekben a terhek leginkább szaporodtak. Bizonyos jövedelmet adtak a városoknak