Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
374 723. országos ülés 1901. június 2ő-én, kedden. kifizetve, hogy a tárgyévet követő évben a részesedési összegnek az első fele jiínius végével, a második része deczernber végével lett a városoknak kifizetve, ezután pedig a kifizetés úgy fog történni, hogy az egész összeg januárban fog kifizettetni a városoknak, úgy hogy költségvetéseikben erről előzetesen disponálhatnak. daczára annak, hogy az állani ebben az ágazatában négy ós hat hónapi hiteleket szokott adni. Más változás a javaslatban nem foglaltatik. Mindamellett a városok körében ez a törvényjavaslat bizonyos mozgalmat idézett elő, mely mozgalomnak kifejezése az a kilencz kérvény, mely a t. házhoz ez ügyben érkezett és a melyet a t. ház a pénzügyi bizottsághoz utalt. Ennek a kilencz kérvénynek a lóiryeges tartalmát összefoglalom a következő három pontba. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a városok általános sérelmeiket panaszolják el. Elpanaszolják, hogy az állam számos, valójában állami természetű funkcziót hárított reájuk, a nélkül, hogy megfelelő pénzügyi forrásokat bocsátott volna rendelkezésükre, oly pénzforrásokat, a melyek elegendők, hogy ezen állami funkczió költségeit azok jövedelméből fedezni lehessen. A második kifogás, mely a kérvényekben foglaltatik, arra vonatkozik, hogy a városok állítólag egy évi veszteséget szenvedtek a részeltetósi összegek kiutalványozásánál. A harmadik kifogás pedig az, hogy míg az eredeti törvény csak ideiglenes jellegű volt. azaz három évre szólt, addig a mostani törvényjavaslat bizonytalan időre szól, nincsen meghatározva, hogy mikor jár le, ennélfogva a városokban azt a felfogást ós aggodalmat keltette, mintha a törvényhozásnak ós a kormánynak az volna a czélja ezen törvényjavaslatnak benjnfjtásával, esetleg elfogadtatásával, hogy a városoknak a mostani pénzügyi állapota perpetuáltassék. Bátor leszek erre a három kifogásra röviden kitérni. A mi az első csoportot illeti, tudniillik az általános sérelmeket, nem lehet tagadni, hogy ezen panaszoknak nagy része igen is alapos. Azonban bármennyire át vagyunk hatva annak a szükségétől, hogy ezek a sérelmek orvosoltassanak, mindenki belátja, hogy ennek az ideiglenes természetű adótörvénynek a tárgyalásánál ezeket a sérelmeket még csak nem is tárgyalhatjuk, annál kevésbbé vagyunk oly helyzetben, hogy ezeket a sérelmeket orvosolhassuk. A mi a második panaszt illeti, hogy tudniillik a városok állítólag egy évi veszteséget szenvedtek volna, ez határozottan a régi ós új törvény szövegének és czéljának félreértésén alapúi. Tipikus ebben a tekintetben a kolozsvári kérvény, a mely a törvényjavaslatra vonatkozik ós a mely kérvény szerzői ma is abból a teljesen téves felfogásból indulnak ki, hogy az állam a részeltetósi összeget eddig előzetesen fizette ki, míg ezután csak utólag fogja kifizetni. Már most arról panaszkodik a kolozsvári kérvény, hogy ők az új rendezés mellett veszítenek, pedig tényleg a helyzet az, hogy eddig — mondjuk — az 1900. esztendőre szóló részeltetósi összegnek első felét 1901. júniusban, a második felét pedig deczemberben kapták; az új törvény szerint pedig az egész összeget már 1901. januárban kapják kézhez, tehát nemcsak nem veszítettek, hanem egy teljes esztendőt nyernek. Hogy két konkrét példában megvilágosítsam ezen helyzetet, felemlítem a következőket. Vegyük például az 1901-iki, a folyó esztendőt. Az idei esztendőre érvényben állván még a régi törvény, a városok kapják a nekik járó összeg felét most június végével, a második felét pedig deczemberben.' Ez azonban nem akadályozza azt, hogy 1902. januárban az egész összeget fogják kikapni, vagyis az az összeg lesz nekik egészben kifizetendő, a mely az 1901. óv után őket megilleti. Tovább megyek egy második példával. Ha ez a törvény például 1904-ben megszűnnék és nem hosszabbíttatnék meg, ez nem azt jelentené, hogy 1904-ben szűnik meg a részeltetés, mert a városok azért 1905-re még egyszer meg fogják kapni az őket megilletett összeget. Ez a kifogásoknak második csoportja, és én úgy hiszem, hogy ez csakis a törvényjavaslatnak félreértésén, vagy félremagyarázásán alapúihat. Mert a törvényjavaslat nemhogy megkárosítaná a városokat, hanem ellenkezőleg, reájuk nézve határozottan előnyös intézkedést foglal magában. A mi a harmadik panaszt illeti, tudniillik azt, hogy ez a törvénj-javaslat állandó jellegűnek van kontemplálva, a pénzügyi bizottság ezt a maga részéről is alaposnak tekintette. Ennek közetkeztóben a pénzügyi hizottság azt az indítványt terjeszti elő, hogy ez a törvényjavaslat csak három évre birjon érvénynyel, olykópen, hogy a törvényben magában benne foglaltassák, hogy hatálya 1904. deczernber végével jár le. Ezeknek jelzése mellett és fentartván magamnak a jogot, hogy esetleg a részletes tárgyalásánál a még szükséges felvilágosításokat megadhassam, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság által előterjesztett szövegezésben elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.)
