Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-722

QQQ 722. országos ülés 1901. jnnius 22-én, szombaton. kamatok is tovább folynak, másrészről a pótadó reájuk kiterjesztetvén, mintegy megbüntettetnek azért, mert eddig is emberségesen gondoskodtak a szegény gyermekekről. De a törvénynek a szándéka is megcsorbíttatik, ha csak a pótadó vettetnék ki rájuk ós az alapítvány kamatai e czélra tovább nem folynának és a szegény gyermekek rosszabb helyzetben volnának, mint eddig voltak. E czólból, t. ház, egy módosítást nyújtok be, a melynek czélja azon visszásságnak a megszüntetése, hogy oly vármegyékben, a melyekben alapítványok nincsenek, azon községek és városok, a melyek alapítványnyal rendelkeznek és ezek kamatai kellőleg fedezik a költségeket, a pótadóba beszámíttassanak. Módosításom a következő (olvassa): A 6. §. új bekezdéséül felveendő: »Az ily vármegyei pótadóba az oly rendezett tanácsú városoknál és községeknél, a melyek e törvény 3. §-ában foglalt kötelezettség folytán felmerült költségekről saját alapjaik, vagy alapítványaik felhasználásával maguk kellően gondoskodnak, az alapok és alapítványok kamatai betudhatok.« Kérem módosításom elfogadását. (Általános helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Nincsen kifogásom ezen módosítás ellen, mert én is méltányosnak tartom, hogy, ha a vármegyék területén létező rendezett tanácsú városok maguk gondoskodnak alapítványokról, a mely alapítválmoknak a kamatai ilyen intézetek felállítására, illetőleg ily gyermekek nevelésére ós gondozására elégségesek és ebbeli kötelezettségüknek eleget tesznek, hogy ezeknek a kamatait be lehessen tudni a pótadóba. Nem szerettem volna, hogy kivétessenek a. pótadó alól, de az ellen, hogy a kamatok a pótadóba beszámíttassanak, az ellen kifogásom nincs és azért magam részéről is kérem a módosítás elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Kivánja-e a t. h most benyújtott módosítás felolvasását? (Nem!) Következik tehát a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 6. §-t Hegedüs Lóránt képviselő úr most benyújtott módosításával ? (El!) A ház a szakaszt a benyújtott módosítással elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa « 7. §-t). Elnök : Elfogadtatik. Ezzel a törvény^'avaslat részleteiben is letárgyaltatván, a legközelebbi ülésen leendő harmadszori olvasására nézve később leszek bátor előterjesztést tenni. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válasza Madarász József képviselő úrnak a zsidó hitfelekezetü okleveles tanítók ügyében hozzá intézett interpellácziójára. Wlassics Gyula vaUás- ós közoktatásügyi miniszter: Madarász József képviselő úr a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): » Kérdés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Megkeresett egy választókerületembeli zsidó hitfelekezetű okleveles tanító, hogy a képviselőház múlt ülésében hivjam fel a háznak és a miniszter úrnak is figyelmét a zsidó hitfelekezetű mintegy 200 számra menő okleveles tanítók szomorú helyzetéről; mely főkép abból áll, hogy az illető felekezet elöljárósága 1. az okleveles tanítókat állandóan ritkán és többnyire csak óvenkint alkalmazza és fogadja fel, 2. ennek következtében kénytelenek az okleveles tanítók zugiskolákban, vagy nevelőként keresni meg keserves kenyerüket. Felemlíti az illető, hogy Sopronszilban, BiharNagybajomban, Györkön, Balatonfüreden, Tőkésujfalim csak úgy virágoznak a zugiskolák. Mivel tudom, hogy a néptanítók keservesen keresik meg és nyerik el okleveleiket és pályájuk a gyermekeknek nevelése, oktatása miatt egyike azoknak a pályáknak, a melyek felől gondoskodni a törvényhozásnak legfőbb kötelességei közé tartozik: tisztelettel kérdem a miniszter urat, hajlandó-e a hitfelekezetű tanítók állapotát megvizsgálni és ha az előadottak részben is valóknak bizonyulnának, ha kell törvényhozás útján is intézkedni az iránt, hogy a zúgiskolák megszüntettetvén, az okleveles tanítók alkalmaztassanak, kellő fizetéssel ellátassanak és így a gyermekeket munkás, értelmes és hazafias polgárokká oktathassák?« így szól az interpelláczió, a meljn'e lesz szerencsém a következőkben válaszolni: Az interpelláczió első pontjára, a mely szerint tudniillik az izraelita felekezet a tanítókat állandóan ritkán ós többnyire csak évenkint alkalmazza és fogadja fel, határozottan kijelenthetem, hogy az ilyen eljárás csakis tudomásom nélkül történhetik és csupán ott fordiílhat elő, a hol, az illető tanító maga is ezt eltűri. Kezdetben, a népiskolai törvény életbeléptetése után merültek fel panaszok e tekintetben és érkeztek be arra nézve, hogy csak egy évre szerződtetik az illető tanítót. Akkori hivatalelődöm 1878-ban 8330. szám alatt ki-