Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-722
722. országos ülés 1901. június 22-én, szombaton. 361 bocsátott egy körrendeletet, a melyben kimondatott a következő: »Az 1868 : XXXVIII. törvényczikk 158. §-a által előirt életfogytig való alkalmazással ellentótben álló évről-évre szóló szerződésszerű felfogadás semmis és érvénytelen, és valamennyi királyi tanfelügyelőknek meghagyatott, hogy az izraelita tanítókat, ha ellenök a hivatkozás törvényszakaszban érintett indokok alapján elmozdításuk czéljából szabályszerű panasz nem tétetnék, véglegesen alkalmazott tanítókul tekintsék és elmozdításuk esetén visszahelyeztetésük iránt a közigazgatási bizottság rítján erélyesen intézkedjenek*. Kétségtelen tehát, t. ház, hogy az izraelita tanítók az egyes iskolaíentartó hitközségek önkényének kiszolgáltatva épen nincsenek, mert hogyha sérelem forog fenn, akkor a hatóságoknak kötelességük a kellő védelmet nyújtani és ha e tekintetben hozzám fordul bármelyik is, biztosíthatom arról, hogy ezen rendelet értelmében fogok eljárni. (Élénk helyeslés). Azonban ón a t. képviselő úr által felvetett kérdéssel szélesebb alapon, behatóbban és részletesebben kívántam foglalkozni. Tudniillik én úgy gondolkoztam, hogyha csakugyan olyan gyakran előfordul, hogy évenként fogadják fel a tanítókat, akkor igen nagy hullámzásnak kell lenni a tanítói állás változásaiban ; következósképen én az egész ország területére nézve kívántam informácziót szerezni. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetni, mert így teljes lehetetlen itt tárgyalni. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Bálijuk! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tudniillik meg akartam tudni, hogy a hullámzás a tanítói állások változására nézve miiven és az utolsó öt év alatt beállott vóltozásokról az ország területéről kívántain kimutatást. E kimutatások alapján, — a melyeket akármelyik képviselő úrnak igen szívesen bocsátok rendelkezésére, — megnyugvással konstatálhatom ezt, hogy a beállott változások, a halálozás és nyugdíjazás eseteitől eltekintve, jobb állásba való önkéntes távozás folytán állottak be ós csak szórványosan, alig egy-két izraelita felekezeti iskola akadt, metyeknek ugyanazon tanítói állásban ez alatt többször fordult meg tanító. A hol azonban észrevettem, hogy többször fordult elő változás, ezekre nézve a legszigorúbb ellenőrzést rendeltem el, mert végét akartam annak vetni, hogy így tanítókat csak egy éves felfogadással alkalmazzanak, mert hiszen ez minden szabály ós törvény ellenére van. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon). KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. A t. képviselő úr interpellácziójában, — mint volt szerencséin felemlíteni — zugiskolákról is szól és azt mondja, hogy nóniely helyen zugiskolák virágoznak. A t. képviselő urak mindegyike tudja, mi az a zugiskola. »Zugiskolának tekintendő* — idézem a rendeletet — »mindazon tan- és nevelő-intézet, mely több gyermeknek a népiskolai tárgyakra együttesen leendő tanítása és nevelése végett a nélkül tartatik fenn, hogy a. fentartók együtt külön polgári vagy. egyházi községet, vagy jóváhagyott alapszabályok mellett iskolai czélra működő társulatot —egyletet — képeznének, vagy a fentartó egyénnek arra engedélyt adott volna a vallás- és közoktatásügyi miniszter.« T. képviselőház. Az ilyen zugiskola a népiskolai törvények végrehajtása tárgyában kiadott rendelet értelmében okvetlenül bezárandó és így igen természetes, hogy a hol tudomásom van arról, hogy ilyen zugiskola tartatik fenn, annak bezárása iránt haladók nélkül intézkedni kötelességemnek tartom. A t. képviselő úr interpellácziójában egyenesen rámutat egyes községekre, a mely községekben ezen zugiskolák virágoznak. így öt községet sorol fel a képviselő úr. Természetesen ennek is utána jártam. Ezek közül Sopronszill, Biharnagybajom és Balatonfüreden az izraelita hitközségek tartanak fenn felekezeti iskolát, de itt szabályszerűen megválasztott ós képesített okleveles tanító van alkalmazva. Gyönkön a minisztérium engedélyével fentartott magániskola működik. A nyitramegyei Tőkésújfaluban 1899-ben nyitott ugyan egy tanítói oklevéllel nem bíró egyén zugiskolát, de még másfél évvel igen tisztelt képviselőtársam interpellácziója előtt a közigazgatási bizottság azt bezáratta. Biztosíthatom a házat, hogy egyáltalában zugiskolák fennállását megtűrni nem fogom, és ha nekem tudomásomra hozzák, hogy valahol ilyen fennáll, legj^enek meggyőződve, hogy^ ebben a tekintetben legeréÍvesebben járok el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt is előadta a t. képviselő úr, hogy 200-ra menő számban vannak okleveles izraelita tanítók kenyér nélkül. Azt is tanulmánj^ tárgyává tettem, vájjon csakugyan így állhat-e, a dolog, hogy tudniillik okleveles tanítók vannak alkalmazás nélkül. Arról győződtem meg, hogy az izraelita iskolákban körülbelül 900 tanítóval szemben 35—36 szaporulatra lenne óvenkint szükség, azoknak a száma pedig, a kiket az országos izraelita tanítóképző kibocsát, átlag 21—22 évenként. Ebből a számításból is látszik, hogy itt tulajdonI képen okleveles tanítókban való hiány van, 46