Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-722

356 722> országos ülés 1901. junins 22-én

} szombaton. bocsátom az aláirt hivatalos kimutatást, a mely igazolja először azt, hogy a rendőrségi tétel igenis benne van a kimutatásban, másodszor, hogy a főváros hátrányára ezen bírságpénzeknél nem 1400 forint, hanem 39.527 korona 43 fillér lesz évenként. Ezt kötelességemnek tartottam saját igazolásomra elmondani. Heltai Ferencz: T. képviselőház! Az a kimutatás, a melyet Polónyi Géza t. képviselő úr a, ház asztalára letesz, az én kezemben is megfordult akkor, a mikor a ház közigazgatási bizottságában a javaslatnak ezen intézkedése ellen felszólaltam. A miniszterelnök úrtól azonban ott a bizottság kebelében nyert informáczió teljesen meggyőzött arról, hogy ez a kimutatás nem teljes. Tudniillik ebbe a kimutatásba a rendőrségnél befolyt bírságpénzeknek csak azon hányada van telve ve', a melyet a rendőrség a fennálló törvények ós szabályok szerint átutalt a főváros pénztárába. De a fennálló szabályok szerint nem a bírságpénzeknek fele utaltatott át a főváros pénztárába, hanem annál sokkal kevesebb, úgy, hogyha egészben veszszük azt az összeget, a mely a rendőrség pénztárába folyt be a bírságpénzekből, nem az a 39.000 korona jelentkezik a főváros hátrányára, hanem az az 1480 forint, a melyet a t. miniszterelnök úr kimutatott. Polónyi Géza: Tehát válaszszuk meg a miniszterelnököt díszpolgárnak! (Mozgás jobbfelöl.) Heltai Ferencz: Én nem erre a konzequencziára jutok, hanem arra, hogy mivel a törvényjavaslatban foglalt elv teljesen igazságos és megtámadhatatlan, hogy tudniillik a bírságpénzek felerészben osztassanak meg az állam és a községek között, és mivel ennek az elvnek a gyakorlatban való alkalmazása a fővárosra sem hátrányos, hogyha tekintetbe veszszük azt a nagy munkaanyagot, a mefytől ezentúl a főváros adminisztrácziója fel fog szabadulni: nem 1400 forint hátrány, hanem igen jelentékeny előny háramlik a főváros közönségére. Én ezért ezt az intézkedést örömmel fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Elfeledtem az előbb a számot felemlíteni, hogy mikép áll a kórdós az egész országot illetőleg, mert a képviselő úr beszédében nemcsak a főváros részesedósét kifogásolta, hanem kifogásolta azt is, hogy ezzel terheket rakok a községekre, és okkultus módon, szép csendesen ós szép mezbe öltöztetve, mindig terheket hárítok át a községekre. Nehog3

r ez a vád ezen a házon kivűl esetleg kihasználtassák olyanok részéről, a kik nem értik a dolgot ós nincsenek tájékozva, lrónytelen vagyok ón is az ország szine előtt kijelenteni, hogy miután nem minden ember olvassa ezt az indokolást, a melyben pedig a t. képviselő úrnak ez a tétele meg van czáfolva, vegye a t. képviselő úr tudomásul azt, hogy az előttem fekvő, egészen precziz, hivatalos zárszámadási akta szerint úgy áll a kórdós, hogy 1897-től 1899-ig, tehát az utolsó három esztendőben, annak átlaga szerint eddig részesedett az állam a kihágási büntetóspénzek összegét tevő nagy summából 50"6°/o-ban, tehát valamivel nagyobb mórtékben részesült, mint annak felében, ezután pedig részesülni fog 50 */o-ban, vagyis a felében, a miből világosan következik, hogy a községekre nincsen egy fillér sem áthárítva, mert hiszen ők még valamivel többet fognak kapni, mint eddig kapnak. Ezt kénytelen voltam az igazság felderítése szempontjából kijelenteni, hogy a t. képviselő urak tudják, hogy itt miről van szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: Ebben igaza van! Elnök: Ha nem kivan senkisem szólani, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 23. §-át? (Igen!) Olay Lajos: Igen! Elnök : A ház a 23. §-t elfogadta; következik a 24. §. Lázár Árpád jegyző (olvassa a M. §-t; mely észrevétel nélkül élfogadtatik; olvassa a 25. §-t). Buzáth Ferencz jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. képviselőház! Csak pár perezre veszem igénybe a t. képviselőház figyelmét a 25. ós 26. §-oknál, a melyek a kézbesítésre vonatkoznak. Ezen szakaszoknak talán a stilizálása okozza azt, hogy nem egészen világosak. A 25. nevezetesen azt mondja, hogy a hivatalos iratok kézbesítése rendszerint posta útján történik, a 26. §. pedig azt mondja, hogy a törvények és rendeletek szerint megmagyarázást stb. igénylő kézbesítéseket az illető hatóságok fogják eszközölni. Már most a törvónj-ekben és rendeletekben az foglaltatik, hogy minden olyan ügydarab, a mely oly egyénnek kézbesítendő, a ki írni és olvasni nem tud, az illetőnek meg kell hogy magyaráztassék. Ebből tehát azt a következtetést vonom le, hogy addig, a míg a hatóság meg nem győződik arról, hogy az illető, a kinek a hivatalos irat kiküldendő, tud-e irni és olvasni, a hatóságnak nem lehet elhatároznia azt, vájjon posta, vagy pedig a rendes kézbesítés útján juttassa ez iratot az illetőnek kezébe. Én tehát azt vagyok bátor felvetni, hogy ezen két szakasznak összhangzásba hozatala,