Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-722

722. országos ülés 1901. jnnins 22-én, szombaton. 353 hogy az egyik keserű pirulában, a másik meg édes szavakba és mezbe öltöztetve, mint a hogy azt a t. miniszterelnök úr valósággal nagy tökélylyel csinálja, de folyton-folyton a községek terhére hizlalja az államkaszszát. Azzal a rendszerrel talán mégis ideje volna már, hogy szakítsunk, hogy az állam mesterséges módon minden terhet áthárít a községekre. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek nyögnek a pótadó súlya alatt, nem egy a csőd szélén áll ós kulturális feladatainak megfelelni abszolúte nem képes, az állam által reá rótt terhek elseprik azt a csekély vagyonkáját, a mije van. T. ház ! Nekem nem volt időm arra, hogy ón megvizsgáljam ennek a dolognak a statisztikáját a többi törvényhatóságok és községek szempontjából, de a főváros szempontjából intézkedtem, hogy megkapjam ennek a gyönyörűséges institucziónak a számtani eredményét. Es milyen eredményre jutunk? Arra, hogy a míg — itt van a hivatalos kimutatás, majd rendelkezésére bocsátom a t. miniszterelnök úrnak — 1899-ben ós 1900-ban a felosztás alá kerülő bírságpénzek tekintetében így állott az arán}-: kapott az állam 24.818 korona 27 fillért, a város pedig kaj>ott 103.873 korona 12 fillért azokból a bírságpénzekből, a melyek itt fel soroltatnak, úgy nevezet ebtartási költségek, kerékpár, közegészségügyi, állat-egészségügyi iparkihágások, halászati kihágások, mezőrendőri, erdőrendőri kihágások, mezőgazdasági termények hamisítása, országos alap javára kirótt, betegsegélyző pénztár javára kirótt, áruforgalmi statisztikai pénzbüntetés, métermórték nem hitelesítése miatti büntetés, vízpazarlási bírság, közvágóhidi bírság, —vannak szép számmal, a mint méltóztatik látni — fémjelzési büntetés, a magyar királyi államrendőrség részéről kirótt büntetések, építésrendőri kihágások, és a többi, szóval mindezeken a czímeken kapott az állam 24.818 korona 27 fillért, a főváros pedig 103.873 korona 12 fillért. Most. t. ház, ezen új szakasz szerint ezen birságpénzek felerészben fogják az államot, felerészben pedig a fővárost illetni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) a mely gyönyörűséges eredmény semmivel sem rosszabb, mint az, hogy ezentúl ezen arány szerint 64.345 korona 70 fillért fog kapni az állam, 64.345 korona 69 fillért fog kapni a város, a mi által évenként 39.527 korona 43 fillérrel többet kap az állam, mint a mennyit a főváros eddig kapott. Röviden szólva, t. ház, ez az egy törvényszakasz a fővárosnak budgetjót csak egy esztendőben 39.000 koronával deficzitbe hozza. Hogv lehet így gazdálkodni MagyarEÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. országon? Megcsinálja az illető város a maga költségvetését; egyszerre jön évközben egy törvény, a melyből kisül, hogy a városnak 30.000 korona deficzitje van, a nélkül, hogy előre csak sejtette volna is. T. ház! Úgy méltóztassék ezt tekinteni, hogy ez nemcsak a fővárosnál fog bekövetkezni, hanem minden városnál, különösen azoknál, a melyek törvényhatósági joggal birnak. De a sérelem főleg és kizárólag a fővárosnál azért nagy, mert minden állammal ellenkezőleg van az, — még Bécsben sincs meg az az állapot, a mely nálunk létezik, — hogy a főváros az állami rendőrség költségeinek feléhez hozzájárul, és pedig nem is határozott és többé nem emelhető, hanem évről-évre emelkedő quótában. Már most úgy tessék azt is venni, hogy a lakosság számának szaporodásával, a mit talán mégis csak szabad prognosztizálni Budapest számára is, ezen büntetéspénzeknek fokozatos emelkedése is természetszerűleg bekövetkezik, tehát ez a 39.000 korona deficzit évről-évre fokozatosan emelkedő deficzitet jelent a fővárosra nézve. Én, t. ház, a ki szerencsés voltam egy küldöttségben is rósztvenni, a melyben kimutattuk azt. hogy csak Budapest fővárosban 5 milliót tesz ki évenként az az összeg, a mit az állam helyett teherként visel a főváros, kíváncsian várom, hogy a t. kormány, a melynek mégis csak feladata volna, hogy Budapest fővárosának gazdasági életében is legalább körűi nézzen, ós ne engedje ezt a fővárost pénzügyileg elmerülni, milyen intézkedéseket fog tenni a jövendőben, hogy a pénzügyi válság a fővárosban nagyobb mértékeket ne öltsön. Vártam, hogy valami kedvező intézkedés fog tétetni, és e helyett kapok egy törvényjavaslatot, a mely évenként 39.000 koronát kivisz a főváros pénztárából. T. ház,! Én nem teszek indítványt, kár minden szóért; akármilyen édes és mézes szavakkal utasítja a miniszter úr vissza a legegészségesebb eszméket, az nekem közömbös; jobban szeretném, ha nagy hangon utasítaná vissza, legalább akkor az ember maga is visszavág. (Derültség.) Én, t. ház, ezeket egyszerűen elmondom, mint fővárosi polgár; köszönöm a miniszterelnök úrnak a főváros iránt tanúsított jóindulatát, majd meglássuk, hogy hajlandók lesznek-e a polgárok jövendőben is tovább tűrni ezen állapotokat, igen vagy nem ? Én, t. miniszterelnök úr, ezeket azért mondottam el, mert ez nem eljárás, és nem helyes elv, áthárítani a községekre, a törvényhatóságokra minden terhet, de megvonni tőlük a jövedelmi forrásokat; ez nem egészséges politika. Ezért ón, t. ház, I a magam részéről csak egyszerűen kijelentem, 45