Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-722

352 722. országos ülés 1901. tető eljárásban, a t. miniszterelnök úr pedig úgy fogta fel a dolgot, hogy nincsen. Széll Kálmán miniszterelnök: Később rektifikáltanx Barta Ödön: Később, a tegnapelőtti beszédében a t. miniszterelnök úr igenis rektifikálta ezt és konczedálta, hogy igazságom van. hogy igenis a 22. §. ellen felhozott aggályaim csakugyan alaposak. Nem akarom ezeket az argumentumokat újból ismételni; konstatálom azt, a mit már tegnapi beszédemben Horánszky Nándor t. képviselőtársam beszédére vonatkoztatva mondottam, hogy a rendeletek, a melyek kibocsáttatnak olykor később más interpretácziót nyernek, néha túlmennek azon a kereten, amelyre szánva voltak, és a melyre a. felhatalmazás szólott. Ezért szükségesnek tartom, hogy ezen rendeletnél, a mely nagy jogokkal fog foglalkozni, megállapítassék a t. kormányra vonatkozólag az a kötelezettség, hogy a kibocsátott rendeleteket a háznak jelentse be. Nem szokatlan, nem új dolog ez: más nagyfontosságú rendeletekre adott meghatalmazás kapcsán is történt az, hogy a ház utasítást adott a kormánynak. Azért tisztelettel indítványozom, méltóztassék mindazoknak megnyugtatására, a kik a rendeletek ellen aggályokat találnak, különösen pedig megnyugtatására ezen pártnak, a mely már elejétől fogva e javaslat elleni állásfoglalásának egyik sarkpontjául ezt tette, következő módosításomat elfogadni. A szakasz végére volna, teendő, a 22. §. után: »a kibocsátott rendeletek, vagy azoknak esetleges későbbi változtatását tárgyazó pótrendeletek a törvényhozásnak bejelentendők.«. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Barta Ödön t. képviselő úrnak mostani felszólalása azt a kellemes, örvendetes benyomást teszi rám, — s ezt szívesen veszem és nagy elismeréssel fogadom, — hogy azokat az aggályokat, a melyeket különösen Visontai Soma képviselő úr hosszasabban, és a képviselő úr első felszólalásában rövidebben felhoztak, miket azonban a zaj végett nem értettem, sikerült múltkori beszédemben eloszlatni, a mikor is a t. képviselőházat és a t. képviselő urakat az iránt tájékoztattam, hogy ezen rendeletben micsoda elvek alapján akarunk eljárni, hogy a jogvédelem szabadságát, a kontradiktörius eljárást, a szóbeliséget és nyilvánosságot fogjuk életbelóptetni természetesen a, gyorsaság és egyszerűség szemmeltartása mellett, mert ez kívánatos az eljárásnál úgy a rendőri közegek, mint a felek érdekéből, valamint az adminisztráczió és igazságszolgáltatás érdekéből is. június 22-én, szombaton. A felebbvitelre vonatkozólag elmondtam, , hogy mik volnának a korlátozások, a régi rendeletek némi módosításával, de az azokban lefektetett elvek fentartásával, tisztán csak kicsiny dolgoknál, kis büntetéseknél, és nem fogságbüntetóseknél, és azt hiszem, hogy megnyugvással fogadták a képviselő urak. Hogy a képviselő urak lássák, hogy én ilyen dolgokban magam részéről abszolúte semmiféle előnyt, vagy szempontot nem látok, a mely ilyen rendeleteknek, a melyek különben is nyilvánosságra bocsáttatnak, bejelentését visszatartaná, s hogy ón a legkulansabb, legalkotmányosabb felfogással birok, én a magam részéről semmi kifogást nem teszek az ellen, hogy ezen rendeletek, a melyek a jogállapotot rendezik, ós az eljáró bírónak törvényét kójjezik, ne csak közhírré tétessenek, hanem az országgyűlésnek is bejelentessenek. Ha a kójaviselő úr ezt különösen e törvényben ki akarja mondani, az ellen nincsen, kifogásom, és azért ón ezen okból ezen módosításhoz hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök: Kiván-e valaki szólani ? A menynyiben nem, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Elfogadja-e a t. ház a 22. §-t Barta Ödön képviselő úr módosításával: igen, vagy nem ? (Igen.') A 22. §. Barta Ödön képviselő úr módosításával elfogadtatott. Következik a 23. §. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 23. §-t). Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza. Polónyi Géza: T. képviselőház! Miután most már tudjuk azt, hogy Magyarország lesz az az eldorádó, a hol rendőrtisztviselők tanukat hallgathatnak ki, anélkül, hogy -az ember tudná, hogy kik azok a tanuk, csak ennek a törvón3'javaslatnak a pénzügyi intenczióját kell még napvilágra hozni, hogy a t. közönség teljesen tisztában legyen azzal, hogy mit értettünk Magyarországon közigazgatás egyszerűsítése alatt P Ez a törvónyjavaslat nem egyéb, mint üzlet az államkincstár ia községek és a törvényhatóságok zsebére. Megteszi ugyan azt, hogy a kézbesítések enyhítése tekintetében bizonyos, az eddig a községekre jogtalanul áthárított terhektől azokat mentesíti, de a mikor ártatlan színben felhozza azt a nagy igazságot, hogy mennyire helyes, ha az állam ós az illető törvényhatóságok és községek a bírságpénzeket egymás közt megosztják, akkor, ha az ember hivatalos adatokat gj'űjt össze, nyomban ki fogja deríthetni, hogy micsoda lóláb van ebben a törvényjavaslatban. Hát, t. képviselőház, az már régi rendszer,