Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-722

344 722< országos ülés 1901. jmmis 22-én, szombaton. Az interpellácziós könyvben a következő bejegyzések vannak: (Halljuk! Halljuk!) Június 20-áról Visonsai Soma: a szőlőkarók szállítási kedvezmények tárgyában a földmívelésügyi miniszterhez és a kereskedelemügyi miniszterhez. Június 21-éről Polónyi Géza: a rozs- és árpavitelbérek tekintetében fennálló visszásságok kérdésében a kereskedelemügyi miniszterhez, továbbá Pichler Győző : a takui kirendeltségnél szolgálatot teljesítő hadi tengerészek felváltása ügyében a miniszterelnökhöz. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén fognak megtétetni. Következik a napirend szerint a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatnak (írom. 1049, 1061) folytatólagos tárgyalása. A 8. és 14. §-ok a közigazgatási bizottságokhoz utasíttatván vissza jelentéstétel végett, azt hiszem, t. ház, a leghelyesebben xígy folytathatjuk a tárgyalást, ha, egyelőre a függőben maradt 7—19. §-okat tárgyaljuk ]e ós azután térünk vissza a függőben maradt 8. és 14. §-ok tárgyalására. Elfogadja a t. ház ezt az előterjesztést ? (Elfogadjuk!) E szerint következik a 17—19. §-ok folytatólagos tárgyalása. Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház! A büntető parancs ellen felhozott kifogások, érvek és indokok tekintetében, nemkülönben konkluzum és ellenindítváiiy tekintetében csatlakozom Barta Ödön t. képviselőtársamnak előadásához, illetőleg ellenindítványához, a mely röviden tartalmazza a büntető parancsnak egyszerűen való kihagyását, legrosszabb esetben pedig a büntető perrendtartásban szabályozott módon való helyreállítását. Miután azonban, a t. miniszterelnök úr nyilatkozata szerint, most már ahhoz, hogy ezen büntető parancs intézménye elejtessék, nagyon kevés, jobban mondva, semmi remény nincs, kötelességemnek tartom erre vonatkozólag néhány észrevételt még a t. képviselőháznak szives figyelmébe ajánlani. Hozzáteszem, hogy magam részéről a 19. §-hoz kívánok egy helyesbítő módosítást azon esetre előterjeszteni, ha ezen instituczió illetőleg ezen intézkedés elfogadtatnék. (Halljuk!) T. képvitelőház! Ha már — s ezt különösen a t. igazságügyminiszter úrnak is szives figyelmébe ajánlom — a büntető parancs institucziója hozatik be, ha már rendőri.közegeknek ilyen, a bűnvádi perrendtartás keretét is messze túlhaladó jogkör biztosíttatik, akkor mégis szükséges lenne, hogy ezen büntető parancs alapját képező intézkedések helyesen legyenek kodifikálva. Nem akarok hosszú jogi diskusszióba bocsátkozni, csupán két dologra hivom fel szives figyelmüket, a. melyek közül az egyik a következő. Azt mondj törvényjavaslat (olvassa) : »Büntetőparancs kibocsátásának van helye, ha .a feljelentést hatóság, közhivatalnok, vagy hatósági közeg hivatali hatáskörében, közvetlen tapasztalata alapján teszi ós valósága ellen nem merül fel aggodalom.«. T. képviselőház! Miután ezen büntető parancsnak alapját nemcsak rendszerint, hanem majdnem kivétel nélkül az egyes közegeknek kiadott utasítások alapján azoknak jelentései fogják képezni, kérdem a t. képviselőházat, micsoda kodifikáczió az, a mely egyszerűen azt mondja, hogy kibocsátható a büntetőparancs, ha valósága ellen aggodalom fel nem merülhet. Nem szólva arról, hogy ez tisztán apprecziácziónak egy olyan nagy és tág fogalma, a mely törvénynek, illetőleg helyes kodifikácziónak alapját egyáltalában nem képezheti, kérdem a f. igazságügyminiszter úrtól, hogyan lehetséges az, hogy úgy van fogalmazva, a törvény, hogy a kihágásban való vétkességnek szubjektív eleme egyáltalán felvéve nincs, vagyis a büntető parancs kibocsátásának alapjául az, hogy az illető maga vétkes abban a kihágásban, és hogy az követte el, a ki ellen ezen panasz tétetik, ez egyáltalán felvéve nincs, csak az a kontradisztingváló momentum foglaltatik benne,' »kogyha annak valósága ellen aggodalom fenn nem forog*. Pedig egy kihágásnál nemcsak az objektív tényeknek kell fenforogni annak, hogy ez a tény elkövettetett-e, vagy fenforog-e egy büntetésre alkalmas tény, de fenn kell forogni annak a másik szubjektív momentumnak is, hogy az, a ki ellen panasz emeltetik, tényleg vétkes és azt el is követte. Már most, t. képviselőház, ezen kodifikáczióban ennek a szubjektív momentumnak abszolúte semmiféle nyoma nincs, vagyis, ha a rendőrközeg egyszerűen jelentést tesz, hogy egy kihágás elkövettetett, a büntető .parancsot kibocsátó közigazgatási bírónak ezen törvény alapján a szubjektív momentumot egyáltalában nem kell figyelembe vennie, mert csak ha aggodalma van az ellen, hogy a kihágás el nem követtetett, akkor nem bocsátja ki a büntető parancsot, de nem mondja meg a törvény, »hogyha aggodalom van az ellen, hogy a ki panaszoltatott, az nem követte el a kihágást.« Szóval, t. képviselőház, az intenczió az, hogy természetszerűleg erre is kiterjesztessók,