Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

721. országos ülés 1901 iránt, hogy diffamáló az, ha valaki be volt csukva, az az ország erkölcsi depraváczió alatt sülyedt el ós elveszett, daczára annak, hogy talán jobb sorsra lett volna méltó. Emlékezzünk vissza még a mi gyermekkorunkra, de talán nem is kell egészen addig visszanyúlni. Ezelőtt 15—20 esztendővel, az a magyar polgár, az a magyar földmívelő büszke volt arra, hogy az ő becsülete érintetlen, mert a törvény zárja ő utána nem csukódott be soha. Ma már jelentkezik a gazda, ha két forint büntetést kellene neki lerónia, hogy ö inkább leüli. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig az a két forint otthon sokszorosan megvan neki, de a magyar községekben ma már hovatovább a kivételek közé tartozik, hogy van tisztes magyar ember, a ki még nem ült a kóterben. Méltóztassanak megfontolni ennek borzasztó pusztító hatását, mennyire veszélyezteti ez a népben a törvény iránti tiszteletet, az egyéni önbecsülést, a polgári önérzet nemességét ós magasztosságát. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezért meg kell tenni a törvényhozónak mindent, hogy a népet az ő egyéni szabadságában és polgári önérzetében megvédelmezze és semmiféle olyan institucziót életbe ne léptessen, mely azt könnyelműen koczkára teszi. Ezekkel kapcsolatban miért szólalok fel? Ezen törvényjavaslat 8. §-ának első bekezdése azt mondja, hogy a felülvizsgálati kérelem és felfolyamodás a határozat végrehajtását rendszerint nem akadályozza. Már most furcsa helyzetben áll egy jogász ezzel a törvényjavaslattal szemben. A törvény általános clispozicziókat tartalmaz a. közigazgatás egész területére. A rendőri bíráskodásról külön fejezetben emlékezik meg, de ugyanezen törvényjavaslat keretébe veszi fel a rendőri bíráskodást is. Mit tartalmaz a törvényjavaslat 22. §-a? Azt, hogy a rendőri büntető eljárás egyéb részleteit, tehát oly részleteket, a melyek ezen törvényben érintve nincsenek, különös figyelemmel a felebbvitel korlátozására, a t. miniszter úr az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg kibocsájtandó rendelettel fogja szabályozni. Már most ezekkel a szövegekkel összehasonlítva a törvényjavaslat intenczióit, az a kórdós merül fel, hog}'- a 8. §-nak ez az intézkedése, a mely szerint a felülvizsgálati kórelem és felfolyamodás a határozat végrehajtását rendszerint nem akadályozza, kiterjed-e a rendőri bíráskodási ügyekben hozott határozatokra is: igen, vagy nem? Az én feleletem ezen törvényszöveg mellett- az, hogy igen; mert a 22. §. csak azon dolgokra ad a miniszter úrnak felhatalmazást, a meryek ezen törvényben megoldva nincsenek. De ha ehhez a szójunius 21-én, pénteken. H19 hoz nem is kellene, illetőleg nem volna szabad kapaszkodni, miután a törvény egyenesen utal arra, hogy a miniszter tekintettel kell, hogy legyen a felebbvitel? korlátozására, tisztán ós világosan áll előttem a helyzet, hogy. ha ez a javaslat így törvényerőre emelkedik, a kibocsájtandó rendelet, a mely a rendőri bíráskodási eljárást szabályozni fogja, kétségtelenül fel kell, hogy vegye azt a korlátozást, hogy a felülvizsgálati kórelemnek az Ítélet végrehajthatóságára halasztó hatálya nincs.' Az a kórdós, így van-e a dolog, vagy nem? Mert ha igen, akkor ón felvetem a mélyen tisztelt ház előtt a dolgot úgy, a mint áll, s a mint már ismételten elmondtam. Ezen törvényjavaslat alapján olyan egyének fognak ítélkezni, kik egyrészt semmiféle qualifikáczióval nem birnak, például rendezett tanácsú városok kapitányai. Már most, t. képviselőház, ha a rendőrbíráskodás területén például Budapesten szabadságvesztést tartalmazó határozat keletkezik, a hol az első fokon ítél egy tisztelt fogalmazőcska, a ki a par ordre muftinak, a főkapitány nak egyenes utasítására hozza meg a határozatát, az a polgár pedig megfelebbezi a határozatot a főkapitányhoz: a főkapitány, a ki már előre kiadta az utasítást, hogy hogyan ítéljék őt el, persze helyben hagyja, most már jön az a fél, — a mint már tegnap megállapítottuk, — és felülvizsgálati jogorvoslati kérvényében azt mondja; ez az ón szabadságvesztés-büntetésem pedig beleütközik ebbe a törvénybe, mert ez nem büntetésre méltó cselekmény, beleütközik ebbe a miniszteri rendeletbe, a mely világosan megengedi ezt a dolgot . . . Barta Ödön: Nem is volt illetékes! Polónyi Géza: Az más kérdés! Vagy nem is volt illetékes, mondjuk a,zt. A t. főkapitány azonban időközben becsukta azt a fővárosi polgárt; és most lejön a revizionális jogorvoslat és azt mondja, hogy ez törvénybe, miniszteri rendeletbe, vagy szabályrendeletbe ütköző volt, azért az az ember örökre megvan gyalázva (Ügy van! a szélső baloldalon.) a restitucziónak teljes kizárásával, mert az állam az elveszett szabadságnak egy napjáért, egy órájáért sem adhat restitucziót, (Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, Magyarországon legyen az lehetséges, hogy egyszerű policzáj-beamterek a polgárokat szabadságuktól megfoszthassák a, nélkül, hogy a törvén)' által biztosított revizionális jogorvoslattal legalább felfüggesztessék a szabadságvesztés büntetésének végrehajtása ? (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) En mélyen sajnálom, hogy Magyarország képviselőháza — meglehet hogy