Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

3|8 721- országos ülés 19(11. június 21-én, pénteken. módosításról gondoskodni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! A törvényjavaslatot egyáltalában nem szádókozom jogászi szemüvegen bírálat alá venni, mert ha ezt tenném, nagyon súlyos eredményekre jutnék. A javaslat általában véve azokban a részeiben, a melyekben tisztán a közigazgatást érinti, elég szerencsés ós helyes intézkedéseket tartalmaz; a hol azonban a közigazgatási jogszolgáltatást, különösen pedig az egyéni szabadságot érinti, ott valósággal közveszélyes. Már most én szívesen elismerem azt a szabályt, hogy közigazgatási kérdésekben nem a. jog az, a mi a fő és elérendő, hanem a czélszerűség az irányadó. Azonban, t. képviselőház, soha és semmi körülmények közt a czélszerűség kérdésének, a közigazgatás tisztán és kizárólag adminisztratív érdekének nem rendelem alá a személyes szabadság kérdését, vagyis, hogy világosan fejezzem ki magamat, a> tisztán adminisztratív kérdésekben elfogadom a czélszerűség elvét, de ott, a hol személyes szabadságról van szó, ott institutiv biztosítókokat és jogvédelmet követelek a személyes szabadság megvédése czóljából. A miért tulajdonképen felszólalok, az tényleg a személyes szabadság kérdése, a melyre mindjárt rátérek. De előbb rövid megjegyzésem van arra, a, mit Barta Ödön t. képviselőtársam előadott; ahhoz valamit hozzáfűzni szándékozom. Mondom, ha jogászi szemüvegen át bíráljuk a javaslatot, furcsa eredményre jutunk. Azt mondja a 8. szakasz, a b) pont utáni legutolsó pontban, hogy az első fokon meghozott határozat a felébb vitelre való tekintet nélkül végrehajtható, ha a törvényben felsorolt esetek fenforognak és az a záradékban ki is mondatik. Megtoldja az intézkedéseket azzal, hogy ennek az alsó fokon keletkezett határozatnak a végrehajtása nemcsak magában az első fokú határozatban rendelhető el, hanem, ha később merül fel oly körülmény, mely a nyomban való végrehajthatóságot indokolja, abban az esetben később külön hahatározattal is rendelhető el a határozatnak nyomban való végrehajtása. Ez valóságos precessuális lucus a non lucendo. Sajátságos és furcsa intézkedés. Ennek konkluzuma először az, hogy az ily úton keletkezett végrehajthatóságot elrendelő határozat ellen természetszerűleg a félnek abban a kórdósben, vájjon végrehajthatóságnak a felebbezósre való tekintet nélkül volt-e helye, vagy nem, jogorvoslatot kell biztosítani. Nemde? Azt, hogy azután a szolgabíró, vagy nem tudom, kicsoda, minden vagyoni felelősség nélkül az ő egyoldalúlag meghozott Ítéletével elpusztíthasson családokat, a nélkül, hogy ezért felelősvolna, az teljes lehetetlenség. Ez ellen tehát jogorvoslatot minden esetre biztosítani kell. Gondoskodni kell először arról, hogy mely időben adandó be ezen később keletkezett határozat utáni jogorvoslat. Azonban nem az a lényege annak, a mit én felhozni akarok. Hanem azt mondja a javaslat, hogy később is elrendelheti, — hogy meddig az nincs megállapítva, — az elsőfokú bíró azt, hogy határozata végrehajtható, felebbezósre való tekintet nélkül. Már most, t. ház és igen tisztelt miniszterelnök úr, egy szolgabíró, vagy rendőrkapitány hozott egy határozatot, melybe ő szerelmes ós a melylyel ő nagy eredményeket akar X-el vagy Y-nal szemben elérni. Most megtudja, hogy a benyújtott felebbezós folytán ítélete meg lett semmisítve, de még nincs kézbesítve a határozat, uczezu neki, rögtön hoz egy határozatot, hogy az első fokon hozott Ítélete nyomban végrehajtható, ós megtörténhetik Magyarországon, mert másutt ilyesmi nem történhet, hogy megvan hozva amásodfokú határozat, mely az első fokút hatályon kivűl helyezte ós az első fokút mégis végrehajtják boszuból, vagy más okból. Mi szükség van arra, hogy egy ilyen másodszor hozott határozatra adjunk jogot a közigazgatásnak, mikor ő az Ítéletnek meghozatalakor nem látta szükségét annak, hogy ez nyomban végrehajtassók és hogy később elrendelhesse annak végrehajtását minden korlátozás nélkül? Ez visszaélésekre vezethet, sőt kétségtelenül fog is vezetni. A közérdeket abszolúte semmi tekintetbe nem veszélyezteti, , ha a második végzés meghozatala elhagyatik a, törvényből, vagyis ha magában a határozatban az elsőfokú hatóság a bútokon kivűli felebbezést nem rendelte el, akkor ezt később se rendelhesse el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket én szíves figyelembevételre ajánlom. Felszólalásomnak igazi oka azonban még sem az. a mit most elmondtam, hanem egy más kórdós. Mint beszédem bevezetésekor is említettem, ón ennek a törvénynek az ellenőrzésénél nem az adminisztratív kérdésekkel akarok foglalkozni. Nem is akarok e tekintetben a t. háznak terhére lenni, de mint jogász ezen törvényjavaslat mindazon intézkedéseit, melyek a személyes szabadságot érintik, kötelességemnek tartottam ellenőrzésem tárgyává tenni, mert óva intem az országot és a törvényhozást attól, hogy rendőri úton valakinek szabadsága könnyelműen veszélyeztetve legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az az ország, a hol a közönségnek az érzéke megszűnt az