Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

720. országos ölés 1901. június 20 ín, csütörtökön. 311 úgy is ezen kifejezés' alá szubszumálható ; lehet olyan eset, hogy nem tartozik ez alá, s akkor már nagy kérdés tárgyát képezheti; azért nem tudnám ezt az illetékes szót, illetőleg a kifejezést felkarolni, mert ez inkább konfundálja a dolgokat, semhogy klarifikálná. Ázt a fogalmat ellenben mindenki ismeri, hogy ex inkompetenczia intéz el valaki valamit: nem kompetens, nem illetékes. Én azt hiszem, a t. képviselő úr nem akar túlmenni a törvényjavaslat czólján, s akkor az illetékességi kompetenczia megsértésének felülvizsgálat útján való orvosolhatása kielégítheti. A mi a másikat illeti, nincsen ellene észrevételem hogy a törvény, vagy rendelet mellé, a melynek megsértéséről van szó, világosan oda tótessék, hogy »a törvény alapján kiadott rendelet, vagy szabályrendelet, vagy törvényhatósági szabályzat*. Semmi kifogásom ellene. Nem akarok itt megszorítást. Én azt akarom, hogy a felébb vitel korlátoztassók, a mennyire czélszerűnek látom az adminisztráczió érdekében. Már most, hogy inkompetenczia miatt, vagy a törvény, vagy fennálló rendelet, vagy szabályzat megsértése miatt az ítélet ellen félülvizsgálati kórelemmel lehessen élni, ezt ón nem akarom megakadályozni; én nem akarom megszükíteni a fogalmat és azért, mondom, szívesen elfogadok olyan módosítást, a mely beveszi a törvénybe azt a kifejezést, hogy ha törvényt, »vagy a törvény alapján kiadott rendeletet, vagy megalkotott szabályzatot sérti«. (Helyeslés.) Buzáth Ferencz jegyző: Barta Ödön! Polónyi Géza: Majd be fogom nyújtani, t. képviselőház, ezen felvilágosítás után a megfelelő módosítást. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát halljuk Bartát! Elnök: Barta Ödön képviselő urat illeti a szó: Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én 3. §-hoz való felszólalásomnál nem vehetek magamnak alkalmat arra, hogy reflektáljak az igen t. miniszterelnök úr záróbeszédére, s annak különösen azon részeire, a melyekben az ón tegnapelőtti beszédemmel foglalkozott, nem pedig azért, mert a 16. §-nál, a melyben a büntető parancsról van szó, úgy is szándékom van felszólalni, fel is vagyok szólásra iratkozva, ós így lesz alkalmam azokra is megtenni az észrevételeimet, a miket a t. minis éterein ök úr mai felszólalásában ezen szakasznak úgyszólván mitigálása szempontjából felhozott. Konstatálom azonban, t. ház, hogy a t. miniszterelnök úr tegnapelőtti érzékenysége nem szűnt meg azzal a kérdéssel szemben, a melyet úgy vetettem fel, hogy ezen javaslatnak azon rendelkezései, a melyek a büntető parancsban vannak lefektetve, alkalmasak arra, hog}^ pótoljanak bizonyos elvesztett befolyásokat, a melyek a kúriai bíráskodás folytán megszűntek, a mely kijelentéseim egyáltalában nem tartalmaztak — ós azon kijelentésem folytán nem is értelmezhetők úgy, mint a hogy azt különben talán értelmezhették volna — inszimiácziót, vagy imputácziót arra vonatkozólag, hogy a t. miniszterelnök úrnak ez a czélzata volt, a midőn ezen javaslatot benyújtotta. És igazán csodálkozom rajta, hogy tegnapelőtti ily értelemben tett lojális nyilat. kozatom után is ma úgy a miniszterelnök úr, mint már előtte Horánszky Nándor t. képviselő úr ezen nem létező inszinuáczióra, vagj~ imputáczióra vissza tért. Egyébként a t. miniszterelnök lírnak koncziliáns tárgyalási modorát honorálni kötelességünk; honorálom is minden alkalommal; honorálom ezen alkalommal is, azon kötelességből kifolyólag, a melyet az ró rám, hogy látom, hogy a t. miniszterelnök úr akar mitigálni azon a büntető parancs alakjában ide bejutott rendelkezésen, de meg vagyok róla győződve, ós azt hiszem, hogy a részletes tárgyalás alkalmával az illető szakasznál lesz alkalmam kimutatni is, hogy lehetetlen azt úgy mitigálni, hogy az elfogadható alakot öltsön, mert ezen a ^közigazgatás egyszerűsítése* czímet viselő javaslatnak ezt ki kell majd hagynia, ha a közigazgatás rendezése olyan alakot fog ölteni, hogy a közigazgatási tisztviselők garancziákkal lesznek körülvéve, és a garancziák fel fogják ébreszteni azon közbizalmat, a mely nélkül ilyen fontos jogot a tisztviselőkre bizni lehetetlen. Mondom, akkor lesz majd ideje ezen kérdésről tanácskozni, de ma a közigazgatás egyszerűsítésének egyszerű mezében megjelenő javaslatba egy ilyen nagy horderejű intézkedést, egy ilyen nagy jogkör kiterjesztését ós a polgárok közszabadságába ily mélyen benyúló intézményt inczidentaliter quazi behozni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi ezen kérdést illeti, ismétlem : majd leszek bátor annak idején erre vonatkozó nézeteimet bővebben kifejteni. A harmadik szakaszhoz azért iratkoztam fel szólásra, mert azon aggályok mellett, a melyeket ezzel szemben Polónyi Géza t. képviselőtársam már felhozott, ós a melyeknek egy részét a t. miniszterelnök úr már szives volt eloszlatni azáltal, hogy a, törvénysértések territóriumát kiterjesztette a szabályrendeletekre, illetőleg a miniszteri rendeletekbe ütköző sérelmekre is, szükségesnek tartom konstatálni, s azt hiszem, a t. igazságyügyminiszter úr, a ki ezen ügynek őre, igazat fog neken adni abban, hogy a felülviszgálati rendszer nálunk,