Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-720
304 72 °- országos ülés 1901. j legkisebb köze nincs. Nincsen ebben a javaslatban egyetlenegy szakasz, egyetlenegy gondolat, egyetlenegy betű, a mely a mai rendszert úgy, a mint fennáll, szervezetében, hatáskörében és jogkörében az egyes hatóságoknak a legkisebb mértékben is alterálná. Nem prejudikál és nem hoz be semmit sem ebből a gondolatból. Azt mondják, czentralizáezió ez. Engedelmet kérek, de azok után, a miket ma hallottam t. barátom Horánszky Nándor részéről, igen rövid lehetek erre nézve és csak annyit mondok, czentralizácziö-e az, ha én a fel eb bezést megkorlátozom ? czentralizáezió-e ez, ha az itt összpontosított ügyeknek egy részét premittálom, pedig csak ez van ezen kérdést illetőleg a törvényjavaslatban, hisz semmi nincsen itt összpontosítva. Én czentralizáezió alatt azt értem, ha valaki az alsó hatóságok jogkörének, hatáskörének ós ügykörének megszorításával a maga kezében összpontosít valamit, nem pedig a megfordítottját. Azt mondják, ez nem illik bele a mai rendszerbe és különösen nem illik bele a vármegyei rendszerbe. Nohát az a t. képviselő úr, a. ki ezt mondta — pedig a vármegyei rendszer nagy barátja — nem gondolta meg, hogy ennél nagyobb elitélést a vármegyei rendszer felett nem mondhat. Én nem osztom nézetét. A vármegyei rendszer nem olyan, hogy az a tendenczia, hogy egyszerűsítsünk és gyorsítsunk, az a tendenczia. hogy a szertelen sok ós haszontalan alakiságtól megfoszszuk az eljárást, bele ne illenék abba, mert másról nincs szó. Figyelmeztet engem a képviselő úr, hogy hiszen nem lehet Budapestet az árvamegyei községekkel egyformán kezelni. Persze, hogy nem lehet a hatáskört, a szervezetet illetőleg, de engedelmet kérek, pénzkezelést, ügyvitelt és apró-cseprő kezelési dolgokat igenis nemcsak hogy lehet, hanem kell is, mert különben nem fogunk egyforma, egyöntetű és egységes adminisztrácziőt ebben az országban elérni soha. Azt mondja, az a képviselő úr, a ki még erről tovább is beszólt, hogy a rendeleteknek egész tömegéről van itt szó és hogy ez tulajdonképen ez az egész dolog mégis oly egyszerű valami, hogy hiszen nem is kellett törvény ide. Hát kérem, ez olyan ellenmondás magának a képviselő úrnak ajkain, hogy talán nem kell bővebben illusztrálnom, mennyire lerontja, egyik állítás a másikat. De ha olyan egyszerű, olyan semmi ez a kezelési szabályzat, a mely ebben a törvényjavaslatban benne van, hogy azt a törvény nélkül is lehet elintézni, akkor engedelmet kérek, miért találkozom aztán másik oldalon meg azzal az ellennins 20-án, csütBrtöMn. vetéssel, — és az illető képviselő úr maga is mondta, — hogy én itt túl akarok terjeszkedni, én itt rendelkezési jogot akarok magamnak vindikálni ós olyan terrénumra akarok benyúlni, a mely a törvényhozásnak dolga? Hát ezen ellenmondásra vonatkozólag a két képviselő úr, a ki ezt felállította, egyezkedjék ki egymással, ón nem disputálok most velük, hogy melyiknek is van igaza, nézetem szerint egészben egyiknek sem. Már mólyebbreható kritikát mondott ennél Holló Lajos képviselő úr. Holló Lajos képviselő úr egész okoskodása abban összpontosul, hogy az ország nem ezt várja, az ország egészen mást vár ennél. Vár szervezetet, várja a hatáskörök megállapítását és várja az adminisztráczió testének és lényegének nagy reformját; azután megtoldja ezt és azt mondja, hogy azért mégis olyan dolgokba, megyek bele és obyanokra nézve adatok magamnak felhatalmazást, hogy azokat rendeletileg intézhessem el, a melyek a kérdés lényegébe mennek bele. Hát ez a két állítás ismét nem fór össze egymással, de én ezzel foglalkozni most nem kívánok, hanem foglalkozom mindegyikkel külön-külön. A mi azt illeti, hogy rendeletben akarok magamnak ofy jogokat vindikálni, a melyek a törvényhozást illetik, röviden összefoglalom, hogy miféle természetű rendeletek kiadására kérek felhatalmazást. A 22. §-ban a büntető rendőri eljárásra nézve megrepetálom azt a felhatalmazást, a melyet kapott a belügyminiszter ós az igazságügyminiszter az 1896-iki törvényben. Ez nem új dolog. A 24. szakaszban a büntetéspénzek kezelését és elszámolását illetőleg akarok rendeletet kibocsátani. Hát kérdem ón ennek a háznak bármely tagját, hogy melyik törvény tiltja ezt meg, vagy melyikbe ütközik ez az eljárás? Nem tisztán adminisztratív eljárás-e ez és nem érezb.etem-e magamat minden törvényes felhatalmazás nélkül is jogosítva egy ilyen rendeletnek a kiadására? A 32. §-ban bizonyos ügyviteli dolgok tekintetében kérek renkelkezési jogkört. Ez semmi egyéb, mint tisztán csak ügyviteli és kezelési dolog, a melyekre nézve ki van mondva, hogy a fennálló törvények és a törvényes hatáskörök épségbentartásával az ügykezelést egységesen rendeleti úton szabályozhassa. Hát ha én skrupulozus vagyok ós az egész országra kiterjedőleg kezelési és ügyviteli szabályzatot nem akarok magam kibocsátani, pedig a közigazgatásnak bizonyos ágában becsáthatnék ki rendeleteket, egyik esetben parancsolólag, a másik esetben ajánlólag, a minek bizonyára meg volna a foganatja, hanem kérek az egész országra
