Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

720. országos ülés 1901, június 20-án, csütörtökön. 305 nézve egy általános felhatalmazást az ügyviteli kezelésnek egységes szabályozására, s akkor, mivel megyek én túl azon a határon, a melyet az adminisztraczió tekintetében a, törvényhozás joggal megadhat, annak a hatalomnak, a mely az állam nevében a közigazgatást gyakorolja, kontroll, felelősség ós a törvényeknek súlya alatt ? (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanezen eset áll a 37. és 38. §-okat illetőleg is, a hol s, pénzkezelés egyszerűsítéséről van szó. Azt mondja azonban Holló Lajos t. képviselő úr, hogy ezek az általános közigazgatási reformba beleilleni nem fognak és hogy majd azokat meg kell változtatni. Hát hogyha a t. képviselő úrnak óhajtása szerint ezeket törvény útján kell rendezni és ha bekövetkezik azoknak a módosítása, nem nagyobb baj-e, hogyha törvényt kell módosítani, mint hogyha rendeleteken kell változtatásokat tenni ? De nem is fog kelleni ezeken a rendeleteken sem lényeges változtatásokat tenni azok tartalmát illetőleg, mert ezek oly természetű dolgokkal fognak foglalkozni, a melyek minden rendszerbe beleilleszthetők lesznek. Általánosságban tehát azokat módosítani nem kell, részletekben igenis helyes lesz azoknak a módosítása, de könnyebb is a részletekben azoknak a módosítása, hogyha azok rendeleti úton lesznek szabályozva, mintha törvényileg szabályoztatnának és ez ennek a javaslatnak épen előnye, nem pedig hátránya. Azt mondja a t. képviselő úr, bog}

1, nem egy ilyen javaslat kell, hanem egy nagy szervezés. Én is azt mondom, hogy egy nagy adminisztrácziónális reformra van szükség, de ez még nem jelenti azt, hogy mert ennek a reformnak ideje még el nem érkezett és mert azt még egyes dolgok késleltetik, hogy ilyen általános kezelési dolgokat illetőleg, addig is ne intézkedhessünk. Nagyon örülök, hogyha a t. képviselő úr ezt kívánja, mert azt én is óhajtom és kívánom. De addig is szükségesnek, helyesnek és czélfrányosnak tartom, hogy azokat, a mik abba a nagy reformba beleillenek és beleillenek ama rendszerbe is, az adminisztraczió egyszerűsítése és javítása czéljából már ma megcsináljuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja még a t. képviselő úr, hogy ne becsüljem túl ezt a javaslatot, hogy r ne tekintsem azt valami nagy alkotásnak. Úgy látszik, nem tartja egészen megfelelőnek azt a pár ajánló szót, melyet e javaslat érdekében mondottam. Erre a figyelmeztetésre azonban szükségem nincs, mert a ki engem figyelemmel kisért a közpályán ós a közéletben, az r-ólam el fogja ismerni, hogy én ismerem KÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. az önfegyelmezettsóget, hogy én sem magamat, sem azt, a mit teszek soha nem becsülöm túl. E javaslatnak is értéke akkora, a mekkora annak értéke, hogy a közigazgatás egyszerűsíttetik. Sem több, sem kevesebb. Nagy alkotásnak e javaslatot ón nem neveztem, hanem csak azt mondottam, hogy ez áldásos hatást fog gyakorolni abból a, czólból, a. mely előttünk lebeg, a mennyiben egyszerűsíteni fogja a közigazgatást sok ágában. Sem többet, sem kevesebbet nem akarok ón, de enirvi értéket vindikálok annak részére. Hogy melegebben ajánlottam a javaslatot a t. háznak, a támadás után, azt hiszem, erre jogom volt, mert egyáltalában nem hittem, hogy ezt a javaslatot azzal a hanggal, azzal az erős érveléssel és oly erősen lehessen támadni, mint a hogy megtámadták, mikor attól még a komolyságot is el akarták vitatni és a mikor annak oly tendencziákat imputáltak, mintha a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatban foglalt hatalmi kör megszorításáért én itt keresnék rekompenzácziót. Hogy ily körülmények között melegebben beszélek javaslatomról és azt mondom, hogy ez még sem olyan semmi dolog, ezt nem lehet rossz néven venni és ezt nem is veheti senki túlbecsülésnek, a ki igazságos ember. (Úgy van ! jobbfelöl.) Holló Lajos képviselő úr azt mondja, hogy közel kell hozni az eljáró hatóságokat a szervezetben, a hatáskörök megállapításában ós az adminisztrácziónak vezetésében; hogy magasabb qualifikáczióval bíró egyénekre kell bizni az ügyek intézését. Ezt elvben én is elfogadom, elvben ezt szép dolognak tartom, hanem ennek az életben való érvényesítése nem oly könnyű. Mit tesz az, hogy közel kell hozni? Ez azt teszi, hogy egészen kis eljáró köröket kell csinálni, vagyis szaporítani kell a hatáskört ós a közigazgatási hatóságokat. Magasabb qualifikáczióval biró egyéneket kell odaállítani, mondja a képviselő űr, mert, ha abból indult ki a miniszterelnök, a miből kiindult, hogy a községi jegyzőkön van a fősúly: rossz helyen jár. Engedelmet kérek, t. képviselőház, de én semmiféle reformot nem képzelek magamnak, értem az adminisztraczió nagy reformját is, a mely az ilyen természetű orgánumokat, minő a községi jegyző, egyáltalában nélkülözhesse. Ne gondolja a t. képviselő úr, hogy királyi táblai birói, vagy talán püspöki qualifikáeziójú embereket tehetünk a nép közelébe, hogy azok vigyék az adminisztrácziót és vezessék a megyét. Ez lehetetlen, mert sem emberben, sem pénzben nincs meg ennek az országnak az a tőkéje, hogy ezt elérhesse. 39