Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

720. országos ülés 1901, június 20-án, esiitörtőkön. gf)^ az állami adrninisztrácziónak megteremtéséhez vezet. Polónyi Géza : Az indokolás azt mondja, hogy az! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem félünk tőié!) Horánszky Nándor: Nem is tételezem fel, hogy t. barátom féljen. (Derültség.) T. barátom lelkében a közigazgatás aligha áll másképen, mint az enyimben, de bizonyos félelmek mégis fenforognak, bizonjms politikai tekintetek mégis fenforognak, ós azért hajlik ahhoz az opponáláshoz, azon kifogásokhoz, melyek ezen javaslat ellen általa felhozattak, de a melyeket ón indokoltaknak nem tartok. A félelmet okozza továbbá a rendeletekre vonatkozó felhatalmazás, a mely, mint mondatik ebben a javaslatban, a kormány részéről kéretik, pedig ebben semmiféle olyan felhatalmazás nem kéretik, a mely a közigazgatás egy új területén, új institucziókban a kormány számára új jogot adna. A létező rendeletek revideálása, egyöntetűsége és az ügyrendre vonatkozó szabályok azok, a melyeknek revíziójáról és egyöntetűvé tóteléről itt szó van. Sőt hozzá van téve egy korlátozás is, a mely lehetetlenné teszi, hogy e tekintetben átléphesse a kormány a határt, hogy tudniillik oly szférákba is belemehessen rendeleteivel, a melyek a közigazgatás lényegót érintik, ezt megakadályozza a törvény világos kijelentése, hogy ezen rendeletek revíziójában ós egyöntetűvé tételében a törvényes hatásköröknek épségben tartása korlátolja a kormányt. Ha valaki az adminisztráczió egyszerűsítését nem kívánja, akkor értem a kifogásokat; de ha valaki kívánja azt és mégis, a létező körökben mozgó, tisztán reviziónális javításnak a behozatalát akadályozza, annak az elj megérteni képes nem vagyok és arról az a benyomásom, hogy valójában nem akarja, az egyszerűsítést. Én azt tartom, t. ház, hogy ez a javaslat áldásos kezdeményezés az egyszerűsítés terén, a melyet mindnyájan kívántunk eddig is és fogunk kívánni a jövőben is. Es a kik ezt akadályozzák, azok, azt hiszem, nem a közjó, nem a közérdek, nem az adminisztráczió, nem a nép érdekében cselekesznek, hanem akadályozzák a lehetőségét annak, hogy valahára ezen a téren javulás álljon be. (Ileli/eslés jobb felől.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés jobbról és a középen.) Elnök: T. ház ! Szólásra senki sincs feljegyezve. A miniszterelnök úr kivan szólni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Első felszólalásomban, úgy gondolom, legalább azokra az érdemleges kifogásokra, a miket a törvényjavaslat ellen az eddig felszólalt képviselő urak részéről hallottam, tőlem telhetőleg részletesen ós behatóan válaszoltam. Megvilágítottam nemcsak azokat az intencziókat, a melyek vezetnek, de gondolom, megvilágítva a törvényjavaslatnak igazi czélját és rendelkezéseinek igazi értelmét ós horderejót, legalább némileg redukáltam azokat az igen erős és komoly támadásokat, a miket hallottunk. Ha már most még egyszer szólok, ezt nem azért teszem, hogy azokat, a miket mondtam, ismételjem; hanem mert a szónokoknak egy egész sora újból felvette a kifogásoknak legnagyobb részét és azokat még élesebben és még kihegyezettebben fordította ellenem. Hogy a parlamentáris szokást kövessem, a melyhez igyekszem hű maradni és a mely legkedvesebb vitatkozási modorom, a mai szónokok beszédjeire teszek néhány észrevételt; de épen ezekre kevesebbet, ámbár az általuk mondottakkal bővebben foglalkozom, de ezekre tartozó reflexióimat 1 összefoglalom majd azokkal, a miket a többiekre is el fogok mondani. | így kiragadva a mai szónokok közül (' Páder Rezső képviselő úrnak beszédét, meg kell jegyeznem, hogy annak, a mit ő mondott, hogy a miniszterelnök azt akarja, hogy minden maradjon, csak a személyek változzanak, épen az ellenkezője áll. A t. képviselő úr azt az indokolást, a melyet igen hosszasan felolvasott, nem jól olvasta el, ha abból ezt olvasta ki. Mert én épen megfordítva mondtam: hogy akármily rendszerben fog annak idején kialakulni az adminisztráczió reformja, akár marad a mai rendszer, akár az államosítás rendszerét fogadjuk el, — a mi az ón programmom.— egyelőre körülbelül a személyeknek azzal a körével kell számolni, a mely ma rendelkezésre áll. Tehát épen az ellenkezőt mondtam. Nem erről van itt szó. Itt tisztán ügyvitelről, eljárásról és a közigazgatási hatóságok intézkedési köréről — nem is hatáskörről és jogkörökről, erre majd rátérek — van csak szó. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam arra figyelmeztet engem, — és köszönöm, hogy rólam így vélekedik, hogy az ón eleven és éber jogérzékem hogyan tévedhetett odáig, hogy oly dologba megyek bele, a mely erőszakot és jogfosztást jelent és a mely a. jogvédelmet elvonná a felektől. Azt mondja, hogy ez nagy visszaélések forrásává válhatik. Jóakarattal teszi hozzá, — nagy köszönettel tartozom érte, — hogy nem teszi ugyan fel a mostani miniszterelnökről, de jöhetnek és bizonyosan jönnek utódok, a kik visszaéléseket elnéznek, sőt e téren a visszaélése-