Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

720. országos ülés 1901. június 20-án, csütörtökön. 293 rajta, hogy a nép úgy érez, a mint ezt a büntető igazságszolgáltatásnak sarkalatos elve megkivánja: hogy tudniillik senkit meghallgatás ós védelem nélkül el ne Ítéljünk. A nép nem is tartja ítéletnek, ha ki nem hallgatták; nem is aggódik soha a kihallgatás előtt, mert azt mondja hogy még kisem hallgattak, tehát lehetetlenség engemet elitélni. Örüljünk rajta, hogy elfogadta a nép a modem igazságszolgáltatás elvét és azt átérzi. Különben a büntető parancsra vonatkozólag maga a t. miniszterelnök úr is elismerte, hogy azt abban az alakban, a, mint az a rendes bíróságnál behozva van, szintén nem akarja elfogadni; mert nézete szerint azzal nem értek czélt ós azt nem igen alkalmazzák és hogy a nép közömbösségén múlik, hogy ez a büntető parancs intézménye nem életképes ós nem vált be az életben; pedig ott megfelelő kautólákkal ós garancziákkal van körülvéve. Megpróbálkozik tehát a miniszterelnök úr ezen javaslatban a büntető parancs másik alakjával, mely szerbit ha valaki bele nem nyugszik a kibocsátott büntető parancsba, tartozik aktiv magaviselettel, jelentkezéssel, ellemnondással, vagy^ felebbezéssel a büntető parancs hatályát magától elhárítani és rendes eljárást kérni. A mi az elsőt illeti, elismerem,-hogy a t. miniszter úr jól tette, hogy nem kórt belőle, mert hiszen ebben a formában a büntető parancs nem egyszerűsítés lenne. hanem inkább munkaszaporítás, mert legtöbb esetben, azt mondhatjuk, hogy 90°/o-ban, a büntető parancsba nem egyezik bele passzív magatartással az illető fél ós akkor aztán következik a rendes eljárás ós így a büntető parancs csak szaporítaná a munkát. Hanem a második már fontosabb. Itt már lehetségesnek tartom, hogy a miniszterelnök úr inten-eziója részben beváljék. Azt hiszem, hogyha csak felében válnék is be, ez bizonyára egyszerűsítés ós munkamegtakarítás volna; de a másik felére nézve mégis csak előállana a rendes eljárás, ha az illető fél felszólalna. És ón sokkal nagyobb érdeknek tartom, hogy valaki akadáfy nélkül eljárást várhasson és neki az eljárás bármiféle módon meg ne nehezíttessék, mint azt, hogy a munka kevesbedjók. Mert tessék elhinni, hogy a félre meg lesz nehezítve a rendes eljárás, mert azt kérni kell, felszólalni kell, annak valami formát kell adni, fáradságot, sőt esetleg költségeket is viselnie kell. Erre vonatkozólag engedje meg a t. ház, hogy mintegy folytatásául annak, a mit a megelőző két napon hallottam, ennek a végrehajtása tekintetében elmondjam a következőket. A javaslat 18. §-a azt mondja, hogy majd a belügyminisztéx'ium fog egy szabályzatot megállapítani, mely intézkedik a büntető parancs kellékeiről, annak kibocsátásáról és kézbesítésének módozatairól. Már a t. miniszterelnök úr a felszólalások által provokáltunk érezvén magát, megnyugtató nyilatkozatot is iparkodott adni e tekintetben; mert azt mondta, hogy abban a szabályzatban intézkedni fog erről a kettőről: először, hogy azon a blankettán, a melyen a büntető parancs foglaltatik, reá lesz nyomtatva az, hogy az illetőnek van felszólamlási joga ezen büntető parancs ellen, ós másodszor, hogy akkor, midőn a büntető parancs kézbesíttetik az illetőnek, meg lesz neki magyarázva, mi a teendője és a joga,, ha nem akar beleegyezni a büntető parancsba. Lássuk ennek a folytatását. Azt kérdem a t. miniszterelnök úrtól ós e tekintetben megnyugtató nyilatkozatáért esedezem, hogy ki lesz az a. kézbesítő ? Mert ha az úgynevezett faluzó levélhordók lesznek azok, kik a kézbesítéssel meg lesznek bízva, ezek épen olyan alkalmatlanok ilyen magyarázat megtételére, mert sokszor nincsenek is magasabb műveltségi fokon, mint az illető, a kinek a büntető parancsot meg kell magyarázni. Vagy talán a jegyzők lesznek a magyarázók? Először is nincsen minden faluban jegyző, ós akkor úgy áll a kérdés, hogy be lesz-e czitálva az illető a jegyzőhöz, vagy pedig a jegyző megy el hozzá ós fogja neki megmagyarázni ? Ez is egyik módozat, és nagy nehézségekkel lesz összekötve. Azután vájjon a jegyzői kar oly megbízhatónak nyilvánult-e e tekintetben, a néppel szemközti magatartásában, hogy nem fog belemenni visszaélésekbe ? Én másképen vagyok meggyőződve, s e tekintetben garancziák szükségesek. Továbbá, akár a faluzó levólhordók, akár a jegyzők lesznek azok, a kik kézbesíteni fogják a büntető parancsot és azok lesznek kötelesek megmagyarázni annak tartalmát: adnak-e erről iryugtatványt pro és kontra, hogy tudniillik megtörtént a magyarázat és hogy az illetőnek tudomása van arról, hogy mi joga van a büntető parancs ellen és eljárást kérhet? Mert felmerülhet az az eset, hogy az illető kézbesítő nem ád magyarázatot. És előfordulhat, hogy azután az illetőnek semmi sem lesz a kezében annak bizonyítására,, hogy nem magyar áztatott meg neki a- büntető parancs tartalma. Én tehát előre látom, hogy igen sok zaklatásnak és visszaélésnek lesz ez a kútforrása. Maradjunk meg a rendes eljárásnál; ez hozzá tartozik a helyes jogérzőshez és a modern igazságszolgáltatáshoz. Elvárom a házban ülő jogászoktól, hogy a büntető parancs ellen erős állást foglalnak a részletes tárgyalásnál. A mi a többi dolgokat illeti, hasonlóképen legyen szabad kifejezést adnom azon reményemnek, hogy az itt ülő kiérdeműlt főispánok,