Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-720
294 720. országos ülés 1901. június 20-án, csütörtökön. alispánok, főszolgabirák és főjegyzők majd a részleteknél rajta lesznek, hogy minél tökéletesebb munka legyen a javaslatból és minél sikeresebb legyen a javallatnak funkczionálása a jövőben. Miután különben mindig az egyszerűsítésnek, illetőleg az egyszerűsítéssel kísérletezés eszméjének voltam a barát nagyon örültem annak, hogy egyszer Tisza István is ezt sürgette, talán az papájának mtencziója ellenére, (Derültség a baloldalon.) a ki legjobban összebonyolította a megyei adminisztrácziót és leginkább bűnös abban, hogy az valóságos politikai gépezetté való a ós gróf édes fajúit, (Igaz! Ügy van. baloldalon.) miután hiszem, hogy azok az intézkedések, a melyek a javaslatban foglaltatnak, sok tekintetben sikeresek, eredményesek, hasznosak is lesznek a közönségre nézve ; a magam részéről, — hozzá téve, hogy az e tekintetben beérkezett összes egyszerűsítési anyagnak feldolgozására nézve az egész felelősséget a t. kormányra hárítom, —• a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, ós a; néppárt tagjai nevében is ezt az elfogadási nyilatkozatot ezennel megismétlem. (Élénk helyeslés balról.) Buzáth Ferencz jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Pártunk szónokai már előadták aggodalmaikat, a mefyeket főleg a rendőri parancs intózménj^ének behozatala keltett fel bennük. Felhozott érveikhez ujakat csatolni talán lehetetlen lenne, de én erre nem is vállalkozom, mert nem érhetném el azt a czélt, hogy a t. miniszterelnök úrnak elhatározását ós véleményét megváltoztathassam. Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért mert az ország szine előtt tiltakozni akarok én is is a rendőri parancs intézményének behozatala ellen, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon,) és leghatározottabban ki akarom mondani én is, hogy ezt az intézményt a magyar jogegyik hagyományos fogalmába ós a közszabadság egyik sarkalatos biztosítékába ütközőnek tartom. A t. miniszterelnök úr ráállott oly enyhítő rendelkezések alkalmazására, a melyeknek meg is lenne üdvös hatása, hogyha a mi népünknek műveltsége előhala dottabb volna, mint a milyen. De a tényleges körülmények között a t. miniszterelnök úr által kontemplált enyhítés az én meggyőződésem szerint czélt fog téveszteni. A t. miniszterelnök úrnak két dolgot kellett volna figyelembe vennie. Az egyik az, hogy a. közigazgatási eljárás egyszerűsítése kedvéért nem lenne szabad lerombolni alkotmányosságunk egyik legrégibb és legszebb alapelvét, a mely már 700 évvel ezelőtt lett beillesztve az Arany bullába, és a mely nem más, mint az, hogy senkit törvéiryes megidézés és törvényes tárgyalás nélkül elítélni nem szabad. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A másik dolog, a mit a t. miniszterelnök urnak — szerintem — meg kellett volna fontolnia, az, hogy mily veszélyes ós mily könnyen használható fegyvert kovácsol minden utódja számára épen az ő kormánya, vagyis az a kormány, meby kinyilatkoztatta, hogy a választások tisztaságát megóvni szándékozik, a mely elhatározást én teljesen őszintének is tartok, de ez csak növeli megdöbbenésemet azon, hogy alkotmányos ós törvényes szándékai daczára lehetővé teszi azt, hogy ebben a törvényben egy olyan éles, könnyen használható fegyver kovácsoltassák, melyet akármely utána következő erőszakos kormány felhasználhat arra, hogy a választásoknál a legnagyobb visszaéléseket követhesse el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem, elhiszem, hogy ez nem a t. miniszterelnök úrnak a szándóka; de épen azért, mert nem a szándóka, nem kellene neki mereven elzárkózni az elől, hogy aggodalmainkat méltányolja és álljon el azon intézkedéstől, a mely az általa is elitólt visszaélésekre fog vezetni. Más, szabadságszerető országokban őrködnek azon, hogy a polgárok alkotmányos jogait tiszteletben tartsák, s így tiszteletben tartsák azt az alapelvet is, hog}^ senki törvényes megidézés ós tárgyalás nélkül elitélhető ne lehessen : az ilyen országokban, mint például a szabadságszerető Anglia fővárosában a GruildHall-ban márványba van bevésve az az elv, hogy audi et aíteram partém; Magj^arországon ellenben, azt a márványtáblát, melyre az aranybulla arany betűkkel irta rá ugyanezt az elvet, olyan törvényekkel, mint az, mely előttünk fekszik, összetörjük ós tág rést ütünk a polgára szabadságon. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha egyszer megszűnik, t. ház, az általam említett elvnek szentsége és nem tekintetik szentélynek az a fogalom, hogy ne lehessen senkit meghallgatás nélkül elitélni, akkor, t. ház, a polgári szabadság, s az egyéni szabadság megvédésére nincs más fegyver, mint a polgároknak oly erős felháborodása és esetleges ellentállása, melyet kihívni egy jogállamban nem helyes dolog. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én úgy fogom fel a helyzetet, hogy a mostani t. kormány is ösztönszerűleg úgy érez, mint minden élő lény: vagyis a maga életét örökkévalónak tartja. Hát ón kívánok is a t. miniszterelnök úrnak hosszú miniszterelnökséget, ha már 67-es kormányunknak kell lenni, de örökkévalóságot elérni nem fog ő sem.
