Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

292 7 ^0. országos ülés 1901. június 20-án, csütörtökön. tisztviselőkkel, a kik még a régi alakiságok­hoz, a régi eljárási formákhoz vannak szokva, a kikben még nincs meg a szükséges új szel­lem, hanem a kik régi szellemmel vannak eltelve, attól vannak áthatva és a kiknek, a mint az indokolás mondja, »a modern köz­igazgatással össze nem egyeztethető mai el­járási szabályok úgyszólván a vérükké vál­tak.* Azt lehet ebből kiolvasni, t. ház, hogy az átmenet okvetlenül szükséges, mert a mos­tani légkör poshadt, a mostani talaj nem al­kalmas ós a mostani tisztviselői karban hiány­zik egy szabadabb gondolkodás, egy szaba­dabb felfogás és eljárás iránti érzék ós nincs meg bennük a megkívántató szellem, a mo­dernebb közigazgatás iránti érzék és gyakor­lat. Ez nagy vád; ezt vegyék tudomásul azok, a kik itt a közigazgatás reformjával évek óta dobálóztak és a kik hirdették, hogy már kö­zel van a közigazgatás államosítása. Ve­gyék tudomásul, hogy a t. miniszterelnök úr azt mondja róluk, hogy ők tulajdonképen lelki­ismeretlen emberek voltak ós nem gondolták meg azt, hogy a, mostani tisztviselői karral nem lehet egy új szervezetet megteremteni, hog}^ átmenet szükséges, hogy nem ismerték és nem készítették elő, a mint a javaslat in­dokolása mondja, a természetes előzményeket és a jó végrehajthatóságnak szükségszerű elő­feltételeit. Vegyék tudomásul a tisztviselők és a polgárok is azt, hogy őket éveken át csak hitegették; hogy ez nem volt igaz, vagy ha igaz volt is, hát lelkiismeretlenség volt, mert nem is lehet életbe léptetni egy új gyökeres közigazgatási szervezetet, mert nincs hozzá­való ember, nincs hozzá való szellem és érzék. Én különben mindig annak a nézetnek voltam barátja, hogy tegyünk kísérletet a közigazgatás egyszerűsítésével, a mint ezt a javaslat is kontemplálja. Kívántam, hogy né­mely felesleges sallangokat vágjunk le a köz­igazgatásról, az eljárásról, és akkor sok hibát kiküszöbölhetünk, s a közigazgatást gyorsabbá és hatályosabbá tehetjük. így a nagy költsé­ges apparátus életbeléptetését is elkerülhető­nek tartottam, mert tudom, hogy egy új köz­igazgatási szervezet 20—25,000.000-nyi plusz­szal terhelné meg az ország népét, a mint azt már a kormánypadokról is hallottuk. Hoz­zájárult ehhez az autonóm intézményekhez való régi ragaszkodásom, (Helyeslés bal felöl.) hisz azok iránt szabadságszerető lelkem min­dig, rokonszenvvel viseltetett. (Helyeslés a bal­és a szélső baloldalon.) Mert abból, hogy a várme­gyéket agyonrendeletezték ós a tömérdek in­tézkedéssel, s felületességekkel összebonyolítot­ták, úgy, hogy valósággal a vármegyén pró­bálta ki a maga zsenijót minden miniszteri titkár, vagy fogalmazó, A^agy még kisebb em­ber ; abból, hogy ott összekuszáltak mindent és a helyes adminisztrácziót lehetetlenné tet­ték : abból nem azt következtetem, hogy az a megye, — mint most szemére vetik, — egy elszigetelt ósdi intézmény, használhatatlan, s képtelen szervezet; korántsem. Hanem azt mondom, hogy mesterségesen tették tönkre s most utólagosan ki is gúnyolják, mint a hogy a közigazgatási bizottság teszi ós mint a hogy kigúnyolja bizonyos, igazán, mondhatni, ke­gyetlen érzéssel maga az ékesszavú előadó úr is, a ki tegnapelőtt oly sötét kópét festette a vármegyei adminisztrácziónak, a minőt itt az ellenzéken sohasem festettünk, pedig ő akkor, a midőn mi a közigazgatás visszaéléseiről óa fonákságairól beszéltünk, azt mindig védel­mébe vette. Kegyetlenség és hálátlanság sze­rintem, hogy a vármegyéket most mint egy kifacsart czitromot tünteti fel az, a ki egy­kor élvezte annak előnyeit. Látjuk, hogy a helyett, hogy a vármegyei adminisztrácziót lelkiismeretesrendeletekkelmegjavították volna ós az ellenőrzést szigorították volna: a fő­ispánságot valóságos politikai agenturává tet­ték. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső balol­dalon.) Major Ferencz: A torontáli vasutak! Páder Rezső: A tisztviselőktől politikai szolgálatokat követeltek; bevitték az adminisz­tráczióba a korrupcziót, úgy, hogy teendőinek teljesítésére képtelenné vált. Igaz ugyan, hogy a javaslat ezen mizériákon nem segít, de leg­alább annyit beismer, hogy nem annyira az adminisztráczió szervezetét, mint az embere­ket kell megváltoztatni. A megváltozott szel­lemmel majd lehetséges lesz az egész admi­nisztráczión is változtatni és ezt czólzó javas­lattal lépni a ház elé. T. ház! A javaslatra vonatkozólag el­hangzott érdemleges megjegyzéseket nem aka­rom ismételni, hiszen az eddigi vitában hal­lott felhozottakat a részletek során úgyis al­kalmasint újra hallani fogjuk. Többen rámu­tattak már arra, hogy a felebbvitelek korlá­tozása főképen a megyéknél egy kissé aggályos. Sok megyében ugyanis a szolgabírót ós az al­ispánt tulaj donképen eg5? ós ugyanazon fóru­moknak lehet tekinteni és így nem egészen megnyugtató, hogy, ha érdemben két egybe­hangzó Ítéletet hozott a szolgabíró ós az al­ispán, az az ügy többé felébb nem vihető, kivéve, ha az illető ügyének revízióját kéri. A másik, a mit már hallottunk ós a mit mi is helytele­nítettünk, a büntető parancs intézménye. Kijelentem, hogy ez nem egyeztethető össze a mi népünk jogérzetével és örüljünk

Next

/
Thumbnails
Contents