Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-719

719. országos ülés 1901 végett Egán Ede miniszteri megbízottnál Szólyván mielőbb jelentkezzék, a kitől teendőire nézve a részletes utasításokat veendi.« Bartha Miklós: Hát hol a nyugodt meder? Hol a fékezés? (Felkiáltások jobbról: Azt nem szokták a dekrétumba Írni!) Darányi Ignácz földinívelésügyi miniszter: Ebből kitűnik, bogy ő önálló hatáskörrel nem lett felruházva, hanem alárendeltségi viszonyban ki lett rendelve egy miniszteri megbízott mellé és akadályoztatása esetén annak helyettesévé. Hozzáteszem, hogy feltettem és reméltem, hogy a kettő között baráti viszony fejlődik ós hogy ezen baráti viszonynál fogva egymást kölcsönösen istápolni és támogatni fogják. Már most két hónap múlva, vagyis már április 29-én vettem egy panaszos beadványt, a melynek lényegét leszek bátor a t. házzal megismertetni, és pedig Paris Frigyes részéről Egan Ede miniszteri megbízott ellen. (Egy hang balfelöl: A főnök ellen! Felkiáltások jobbfelöl: Az szabad! Kötelessége is!) Ezen panaszos beadvány folytán, annál is inkább, mert Egan Ede maga is kérte maga ellen a vizsgálatot, intézkedtem egy teljesen tárgyilagos és lelkiismeretes vizsgálat iránt és a vizsgálat vezetésével megbíztam (Halljuk! Halljuk!) a szövetkezeti ügyekre nézve — mert a panaszos beadvány tartalmának lényege és nagyobb része a szövetkezeti ügyek körűi forog — oly férfiút, a ki egészen a minisztériumon kívül áll, névszerint Seidl Ambrust, az országos központi hitelszövetkezet vezérigazgatóját, (Helyeslés.) a ki az én személyes felkérésem folytán maga a hely színére utazott és pedig egy kereskedelmi szakember kíséretében. De minthogy nemcsak szorosan vett szövetkezeti ügyek voltak a panaszos beadványban tárgyalva, ennélfogva megbíztam Lestyánszky Sándor miniszteri tanácsost, ki soha ezekkel az ügyekkel nem foglalkozott és így semmiféle tekintetben elfogultnak nem tekinthető, hogy a dolognak többi részére ejtse meg a vizsgálatot, és szakközegekűl melléje rendeltem Juhász Bálintot, a mezőhegyesi uradalom igazgatóját gazdasági szempontból; ós számviteli szempontból megint egy kivűl álló közeget, ki soha ezekbe az ügyekbe be nem folyt, Szigeti Eleket, az aradi jószágigazgatósági számvevőség főnökét. (Helyeslés.) Már most tartozom megismertetni azt, hog}' a panasz _ főleg mi körűi forgott. (Halljuk! Halljuk!) És itt felolvasom a kivonatát a panasz azon részének, a mely a szövetke zeti kérdésekre vonatkozik. Ebben a kivonatban az mondatik: »A hitelszövetkezet által létesített árúrak. június 19-én, szerdán. 2S3 tárak szervezésénél a kereskednlmi törvény és az alapszabáryok nem vétettek kellőkép figyelembe. Törvényes ós alapszabályszerű eljárás szerint ugyanis az egyes hitelszövetkezeteknek közgyűléseinek kellett volna a szövetkezeti boltok kérdésével foglalkozni. Ezek a boltok bizonyára az alapszabályok 22. §. alapján állíttattak fel. Ebben a szakaszban nem foglaltatik felhatalmazás arra, hogy a szövetkezetek nyílt boltokat rendezhessenek be, hol bárki vásárolhat, — sőt ép ellenkezőleg, a szövetkezeteket eltiltja ettől, a mennyiben megállapítja, hogy a szövetkezetek üzletüket nem tagokra ki nem terjeszthetik. Az alapszabályok 60. §-ának alapján közgyűlési határozattal eszközlendő módosítás helyett a hitelszövetkezetek elnökeinek gyűlésein ment határozatba, hogy a hitelszövetkezetek nyílt boltokat fognak fentartani. E szerint az eljárás szerint a szövetkezetek által létesített boltok törvényes alappal nem bírnak, azok jogilag' úgy fenn nem állhatnak. (Mozgás balfelöl.) A szövetkezetek által fentartott nyílt boltok igen koczkázatos vállalkozást képeznek és ebben a tekintetben épen az északkeleti Kárpátok alján még fokozottabb mérvű óvatosságra van szükség, mint bárhol egyebütt. Ha figyelembe veszszük a nép szegénységét, gyámoltalanságát, alacsony értelmi fokát, továbbá függő helyzetét, és ha másfelől tekintettel vagyunk az élelmes ós az eszközökben nem válogatós versenyre, a szövetkezeti boltokat, illetőleg nagyon helyénvalónak mutatkozik az aggodalom. E boltok csak úgy válhatnak maradandó alkotásokká, ha vezetésüknél pontosság, a legnagyobb óvatosság, szakértelem, egészséges üzleti szellem ós a legéberebb ellenőrzés fog érvényesülni, a mellett a szövetkezetek által elérendő magasabb czélnak is mindenekfelett ott kell lebegnie. Kétségtelen, hogy a szövetkezeti boltok vezetőségénél megvan a legjobb akarat, de például a kereskedőktől igényelt pontossággal nem egyeztethető össze, hogy a mérleget elkészítik, de leltárt nem vesznek fel, hanem csak a raktári könyveket veszik alapúi; a boltokban heteken át hiányoznak olyan czikkek, mint például a só, a mit minden perezben keresnek, viszont sok száz olyan czikket tartanak, melyre az ottani szegény népnek nincsen szüksége.« Már most, t. ház, azt hiszem, legegyszerűbb lesz, ha nem olvasom fel Seidl Ambrus vezérigazgató egész véleményét, hanem lehetőleg szószerint ragaszkodván hozzá, ismertetem mindazt, a mi lényegesebb. (Helyeslés. Olvassa): »Előrebocsátom, hogy úgy a hitelszövetkezetek, mint a fogyasztási árúraktárak 3(3*