Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-719

719. országos ülés 1901. juuius 19-én, szerdán. 277 Barta Ödön: Én azt hiszem, valamint a haraszt sem zörög, ha nern fúj a szól, a papírhullámok sem mozognak, ha nem mozgatja őket valami. Rakovszky István: Az igaz! Páder Rezső: Az a kórdós, hogy a ruténeket milyen jegyben tették tönkre! Barta Ödön: Az 1897-ik óv elején a rutén vidék főpásztora egy nemesen és mélyen érző atyának, gyermekei iránt érzett szeretetével megindította ezt a. mozgalmat, mely az úgynevezett rutén akczió elnevezést kapta — elég helytelenül — s melynek eredeti czólja nem is az volt, hogy a ruténeket, vagy a nem ruténeket segélyezzük, hanem egyedül és kizárólag az, ós csak mint ilyen fogadtatott el, hogy a Kárpátok alján lakó szegény nép felsególyeztessók. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Molnár.Jenő: Kivétel nélkül! Barta Ödön: Ezen akczió megindítása után a kormány valamint az utóbbi időben, az elhanyagolt kisdedek ügyeinek felkarolása körül igyekszik teljesíteni szocziálisztikus kötelességét, s egymásután nyújtja be azon javaslatokat, melyek a gyámolításra szorult kisdedek és elhagyottak segélyezésére vannak hivatva, — kötelességében állónak vélte a felhívásnak és figyelmeztetésnek engedve, ráirányítani az állam gondoskodását azon elhagyott vidékre, melyen hű magyarok, ezen országnak hü alattvalói, a nemzet testéből való test, sajnos viszonyok közt a teljes elpusztulásnak' vannak kitéve. Mindazok, a kik ezen akcziót kezdeményezték, valamint azok, kik ez akcziót élénk figyelemmel kisérték, sőt a maguk hatáskörében támogatni igyekeztek, csak egy gondolat által voltak vezéreltetve, s ez a nemzet testének egységes megvédése ós minden széttagolás, minden diszharmónia kerülése, mert csak az egységes magyar nemzettől várhatunk erőkifejtést, ott és akkor, hol és a mikor ellenséggel kerül szembe. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezen akczió megindítása után a t. földművelésügyi miniszter úr a kellő óvatosságot tartva szem előtt, hangoztatta, hogy a Beregmegyének egyik járásában megindított akcziót csak kísérletnek tekinti ós ha azon a területen a kísérlet be fog válni, akkor fogja magát indíttatva érezni arra, hogy ezt az akcziót nagyobb területre terjeszsze ki. Mindenki helyeselte, hogy egy ilyen mentési munkálat lokalizáltan, kisebb területre szorítva, kisérletkópen vétessék foganatba, s csak ha az eredmény kielégítő lesz,, akkor lépjen a kormány a kiterjesztés terére. A kísérletezés terén nagy és súlyos hibák történtek, de a kísérlet egy tekintetben mégis bevált, abban a tekintetben tudniillik, hogy rá lett irányítva a kormány ós a közvélemény figyelme arra a vidékre, melynek létezéséről addig csak az adóvégrehajtók bírtak tudomással; (Egy hang bal felöl: Mások is!) rá lett irányítva sajnos azoké is, kik ebben esetleg más tendencziák megvalósításának eszközét találták. A kísérlet sikerült abban az irányban is, hogy azok, kiknek felsegélyezése feladatúi tüzetett [ki, tudniillik a Kárpát alján lakó nép érezni kezdte, hogy vele foglalkoznak, hogy ügyeit, bajait, azok, a kik arra hivatva vannak, szivükön viselik ós visszanyerték azt, amit elhagyatottságukban mármár elvesztettek: tudniillik az önbizalmat és az államhoz való ragaszkodás meleg érzetét. Konstatálom, hogy azon a vidéken, a hol a nép reméli, hogy érdekükben ezen kárpátalji akczió keretében valami történni fog, a kivándorlás ezen remény hatása alatt tetemesen csökkent. T. képviselőház! Én egy interpelláczió keretében nem szándékszom részletes bírálatot mondani mindenről, a mi ezen ügyben jól, vagy rosszul történt. Nem is lehet. Lehet az ón bírálatom egyoldalú is, lehet, hogy azt valaki elfogultnak is tekinti. Egyet azonban konstatálnom kell, hogy az ügy nem lett minden vonalon annak a parancsoló követelménynek szem előtt tartásával kezelve, a mely azt diktálja, hogy suaviter in modo, fortiter in re. Rakovszky István: Csak a táskáját ellopták! Barta Ödön: Ahhoz nekem semmi közöm ! Rakovszky István: Ahhoz nincs köze, nem is mondta senki. (Zaj.) Barta Ödön: Az nem tartozik ide, mert ellopták az én holmimat, a mit én nem jelentettem be Rakovszky István képviselőtársamnak. Rakovszky István: Kérem, bejelentette nekem! (Derültség. Zaj.) Elnök: Kérem, no tessék kon verzálni! (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: T. képviselőház! Egyáltalában nem szándékozom e kérdésben még közbeszólások esetén sem eltérni attól a nyugodt, higgadt hangtól, a melyen tárgj^alni akarok, (Helyeslés halfelöl.) mert azt hiszem, hogy csak nyugodt és higgadt tárgyalás biztosíthatja nekünk azt, a mire nekünk szükségünk van, tudniillik a tiszta látást és azt, hogy tiszta képet kapjunk. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon. Zaj bal felől.) Hát hibák történtek. Buzáth .Ferencz: Mik azok? (Zaj.) Barta Ödön: Ha Buzáth Ferencz képviselő úr examinátorom volna, felelnék a kér-