Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-719
719. országos ülés 1901. június 19-én, szerdán. 265 Gajári Ödön: T. képviselőház! Daczára annak a helyeslő hangulatnak, a mely a túloldalról elhangzott, . . . Rakovszky István: Onnan is, nemcsak erről az oldalról! Gajári Ödön: . . . hogy minden félreértést előre is eloszlassak álláspontomat illetőleg, előre is kijelentem, hogy a mentelmi bizottságjavaslatát nem fogadom el. (Mozgás.) A képviselőház mentelmi jogát sohasem tekintettem menlevélnek a szabad rágalmazásra, sohasem tekintettem olyannak, a mely mögé bújhatik az, a ki büntethető, vagy büntetendő cselekményt követett el. Jelen voltam azon alkalommal a fővárosi közgyűlésen, a mikor Légrády Károly úr az ellene joggal felzúdult közvélernónynyel szemben hivatkozott arra. hogy a >>Pesti Hírlap «. azon közleménye, a meby úgyszólván szószerint hozta az ő beszédét, metyben rágalmazó kifejezések tényleg foglaltattak, nem helyesen hozta azt a beszédét. Légrády Károly úr, a kiről pedig tudja mindenki, főleg pedig tudják azok, a kik a »Pesti Hírlap*-nál dolgoznak, hogy a »Pesti Hirlap«-pal a legintimebb, a legszorosabb összeköttetést tartja fenn; a »Pesti Hirlap« összes munkatársai tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy a »Pesti Hírlapiban nem jelenhetik meg semmi sem Légrády Károly úr előzetes tudomása és beleegyezése nélkül, lyilvánosan, a fővárosi közgyűlésen azt az ünnepélyes kijelentést tette, hogy neki a »Pesti Hírlap «-hoz semmiféle köze sincs. Én nem hittem el ezt akkor sem, nem hiszem el ma sem, mert tudom, hogy Légrády Károly úrnak rnilyen befolyása van a »Pesti Hírlap«nál, és egy ünnepélyes deklarácziőval azt a befolyásolást, melyet ő ottan állandóan, mint annak a lapnak lelki és anyagi vezetője végez, (Úgy van! jobbról.) nem hagyom eltagadtatni akkor, ha az illető a »Pesti Hírlap« közlése által bajba kerül. Igenis, nagyon népszerű és tetszetős dolog az inkompatibilitással való játszadozás. (Felkiáltások balról: Miért népszerű ?) Lehet, hogy Légrády Károly úrnak igaza van abban, hogy vannak a fővárosi bizottság tagjai között olyanok, a kik magánczéljaikat követik; de az nyilvánvaló tény, hogy azon az ülésen, a melyen ő azt az elnöki beszédet mondotta, a fővárosi tisztviselői kar a legsúlyosabban meg lett rágalmazva. Endrey „Gyula : Magyarosabban mondja! Gajári Ödön: Nem értettem, talán hangosabban kérem! Endrey Gyula: Nem elég magyarosan fejezte ki magát! Gajári Ödön: Hát megrágalmazták! KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. Ha van inkompatibilitás, mely a, fővárosi bizottságból is kiirtandó, akkor egy ilyen rágalmazási pör^ a melylyel a bizonyítás szabadsága, sőt kötelessége jár, Légrády Károly úrral szemben legalkalmasabb mód arra, bog}' nyilvánvaló legyen az, hogy jogosítva A T olt-e azon inszinuáló kifejezéseket használni Légrády Károly úr igen, vagy nem? Ha jogosítva volt használni, akkor föl fogja menteni Légrád}- Károly urat a bíróság; de semmiesetre sem menti azt a rágalma-zási tényt a,z olyan indokolás, a minő a mentelmi bízottságé, a mely egyoldalúlag az intencziók bírálatába is mentesíti Légrády Károly urat olyan cselekményekért, melyek bíróilag üldözendők. Mindezeknél fogva, nem fogadom el a, mentelmi bizottság indítványát és Lógrádj' Károly úr kiadására fogok szavazni. Buzáth Ferencz jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: T. ház! Én tökéletesen igazat adok abban, előttem szóló t. képviselőtársamnak, hogy a képviselői állás nem lehet mentesség és köpeny arra, hogy valaki cselekménye súlya alól kibújhassák és büntetlenül rágalmazhasson. Hogyan áll jelenleg a tény? A fővárosi bizottság értekezletet tartott, hogy a fővárosnál sűrűn előforduló visszaéléseket és összeférhetlenségi eseteket megszüntesse, orvosolja. Nohát, t. képviselőház, ha ő mint értekezleti elnök csakugyan súlyos kritikát mondott volna is az egyes bizottsági tagok és a tisztikar eljárása felett, a közérdek szempontjából neki nemcsak joga, de kötelessége is volt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha, ő talán túllépte volna is azt a határt, a melyen egj^es embernek túllépnie nem szabad, akkor, a midőn ő egy bizottságnak az elnöke volt, a midőn ő tisztességes czólzattal az összeférhetlenséget, az inkompatibilitást akarta a fővárosi bizottságban úgy szabátyozni, a mint mi teszszük a képviselőházban, akkor ő legszentebb kötelességét teljesítette, a közérdeknek felelt meg. Nekem Légrády Károly urnak a Pesti Hírlaphoz való viszonyához semmi közöm; nekem nincsen jogom t. barátom szavaiban sem kételkedni, lehet hogy úgy van, lehet, hogy nincs úgy. De igenis itt azt a viszonyt, a melyben ő esetleg a Pesti Hírlaphoz van, argumentumul felhozni nem lehet, itt csak az a kórdós, hogy ő, mint annak a fővárosi bizottsági értekezletnek az elnöke követett-e el rágalmazást, vagy nem, minthogy pedig ő akkor, a midőn a legszigorúbb bírálatot mondotta a bizottsági tagok és a tisztikar felett, nem követett el rágalmazást, ebből folyólag a birói üldözésben én is feltétlenül zaklatást 31
