Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

718. országos ülés 1901. junius 18-án, kedden. 257 nézni, egyszerűen érettségit végzett olyan emberek, a kik a jogot vagy nem bírták, vagy nem akarták elvégezni, szóval, semmiféle jogi qualifikácziójuk a világon nincsen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Vagy kiszolgált kntonaíisztek! Vagy patikusok, mint Marosvásárhelyen! Derültség.) Az is lehet. Vagy jól emeritált kortesek ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a fő !) Már most ez a kérdés, a melyet fel akarok vetni: Volt-e szándéka, a magyar kormánynak, volt-e szándéka a miniszterelnöknek ilyen egyének számára ezt a veszedelmes jogot kisebb garancziák mellett átnyújtani, mint a minők mellett a bíróságoknak adta ezt a törvény ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha igen, akkor én már, engedjen meg, az ő politikai felfogására nézve nagyon súlyos konzequencziát vonok le abból, (Mozgás jobbfelöl.) ha ő a közigazgatási rendörbirónak, annak a qualifikáczió nélküli, nem ritkán qualifikálhatatlan bírónak jogkörébe olyan büntető parancsot adott, a meby súlyosabb szankczióval bir, mint a bíróságnál; azzal pedig itt igenis bir, mert ezen büntetőparancs, a mely itt terveztetik, már jogerőre emelkedik akkor, ha a fél maga ellen tárgyalást nem kór, (Halljuk! Halljuk!) tehát itt már egy pozitív ténykedés követeltetik, és pedig e prekluziv határidőhöz kötötten, 15 nap alatt; ha a fél tárgyalást kérő kifogást be nem ad, már akkor az a büntetőparancs ellene jogerőre emelkedik, tehát itt már nagy különbség van. A míg biró által kibocsátott parancs nem emelkedik jogerőre egyszerűen azáltal, hogy nem fizetett az illető addig, itt már egy pozitív kifogást kell benyújtani. Másodszor, t. ház, — igaz, hogy ez talán nem czélja a törvényjavaslatnak, — de úgy fog értemieztetni, hogy ha az a fél nem a törvényileg meghatározott tárgyalást kérő kifogást adja be, hanem a magyar ember ősi természeténél fogva apellátát nyújt be : akkor nem kap tárgyalást, hanem azt fogják vélelmezni, hogy ő csak a büntetés mértéke ellen felebbezett. (Úgy van! Úgy van! a szélső balolalon.) Már most méltóztassék megengedni, hogy röviden megemlíthessem, mi az a pénzbüntetés kérdése? Ha a pénzbüntetésről magáról volna szó, talán még nem volna oly rettentő nagy horderejű a dolog. De méltóztatik tudni, hogy a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén szabadságvesztésre változtatható át. Barta Ödön: Elzárásra! Polónyi Géza: Igen is, elzárásra; itt van a kihágási törvényben! Már most, hogy okoskodásomat könnyebben fűzhessem ós vonhassam le a konzequenKÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. cziákat, tessék megengedni, hogy a kihágási törvény 4. §-át felolvassam (olvassa): »A kihágás elkövetői az esetben is büntetendők, ha azon területen, melyen azt elkövették, csak ideiglenesen tartózkodnak, habár az nem rendes lak- vagy tartózkodási helyükön büntetendő cselekményt nem képez.« Tehát az embert Magyarországon megbüntethetik, ha olyan helyen tartózkodik, melyen érvényben van egy szabályrendelet, mely büntetést szab ki olyanra, a miről az embernek tudomása sincsen. Például, hogy kukoriczaszüret előtt a kukoriczából tököt kivinni nem szabad. Ezért az embert megbüntethetik Magyarország három vármegyéjében. Barta Ödön: Aratás idején pipázni nem szabad ! Polónyi Géza: Vagy például, hogy aratás idején pipázni nem szabad, stb. Már most ilyen kihágások miatt büntethető lesz egy magyar ember büntető parancs útján, a nélkül, hogy tudta volna, hogy az ott büntetendő cselekmény, a hol véletlenül tartózkodik, és ez a büntetés szabadságvesztésre alakítha/tó át. Az urak, a kik ezen törvényjavaslatot, mondom, jó intencziőval csinálták, átvettek egy német institucziót, de elfelejtettek egypár dolgot, és ezt akarom én a t. miniszterelnök úr szives figyelmébe ajánlani, hogy tudniillik először is Magyarország nem Francziaország, nem Angolország ós nem Németország, Magyarország nem ipari, hanem földmívelési állam. Ezen pénzbüntetéssel sújtandó kihágások legtöbb része a statútumokba ütköző kihágás, kegyeskedjék tehát nekem megengedni a t. miniszterelnök úr, de sehol a világon nem fordulhat elő az, a mi speczialiter Magyarországon, például hogy drasztikus példával is illusztrálhassak, hiszen földmívelési államban szabad ezt használni a parlamentben, ott van a trágyakórdés. Nyilvánvaló dolog, hogy az, hogy mennyi trágyát szabad valakinek az udvarán tartani, nagyon relatív dolog és tisztán az illető kapitány, vagy szolgabíró úr bölcsesógétől, vagy jóakaratától függ, hogy azt kihágásnak minősítse-e, vagy sem, ha esetleg közelebb van a kúthoz, mint kellene; vagy a tűzrendószeti szabályzat kérdésénél, vagy az állategészségügyi rendészet egész terén, Magyarországon minden nap ki van téve a gazda annak, hog}^ ih^en büntető parancscsal lepik meg. Már most, nem akarván hosszasan foglalkozni ezzel a területtel, hiszen példát százat tudnók felhozni, csak azt akarom még a t. miniszterelnök úrnak szives figyelmébe ajánlani, hogy olyan országban, mint Németország, a hol van szolgálati pragmatika, a hol 33