Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

258 718- országos ülés 1911 . június 18-án, kedden. az a rendőrbirő függetlenebb, mint nálunk a biró, ott a hol a törvényben ki van mondva, hogy a rendőrbirő nincsen a felettes hatóság utasításainak alárendelve és azokat nem tartozik követni, ott egészen más a kérdés, mint Magyarországon. Méltóztassék nekem megengedni, t. miniszterelnök úr, hogy" ezen kihágási törvény alapján egyszerűen csak konstatáljam, hog}^ önök a legjobb igyekezettel ós akarattal azt hiszik, hogy Budapesten két forumot létesítenek, pedig az egyszerűen csak egy fórum. Mert ugyan mondja meg nekem a t. miniszter úr, a jelenlegi fővárosi államrendőrségi szervezet mellett már az első fokon nem az történik-e, a mit a, főkapitány rendel, nincsenek-e alárendelve a kapitányok és rendőrtanácsosok a főkapitánynak? Kizárólag az ő akarata ós utasítása szerint kell hogy működjenek még az illetékességi kérdésekben is, mert egyszerűen reádiktálja, hogy ő az illetékes. És már most egy revizionális jogorvoslatot adnak az állampolgárok kezébe, a mely úgy szól, hogy van helye a revizionális jogorvoslatnak a harmadik fórumhoz, ha nem volt illetékes, vagy ha törvénysértés esete forgott fenn. Én azt ajánlom a t. kormánynak szíves figyelmébe, hogy a revizionális jogorvoslatot legalább alaposabban kodifikálja. M'ert mit jelent az, hogy törvényt sért? A jogszabálynak helytelen alkalmazását, illetőleg az illegalitás kérdését, vagyis ha büntetendőnek jelent ki valamit, a mit a törvény nem jelent ki büntetendőnek, vagy ha a beszámíthatóság ki van zárva valamely esetben, vagyis ha contra legem határozott a biró, a törvény megsértésével, oly esetben, midőn a törvény nem engedi meg a büntetést. Igen, de a szerint, a mint itt a javaslatban van mondva, mi az, a mi revizionális jogorvoslat alá vétetik? Már most csak reá akarok arra mutatni, hogy egy büntető parancs, mely a lehető legjobb intenczióval kezeltetik a törvényjavaslaban, Magyarországon a legbrutálisabb visszaélésekre fog vezetni, és kérem a t. miniszterelnök urat, ne tegye meg azt, mert az, a mit itt terveznek, hogy a kézbesítés alkalmával figyelmeztetendő lesz az illető fél, az nem elég. Széll Kálmán miniszterelnök: Többet is proponálok! Polónyi Géza: Azt nem tudom, miben fog állni; a többit még nem ismerem. De igen kérem a t. miniszterelnök urat, emlékezzék vissza azokra az időkre, a midőn itt joggal és sűrűn emelkedtek fel különösen a választások idején panaszok, hogy a polgárokra semmivel sem lehet nagyobb pressziót gyakorolni, mint épen az által, hogy a szolgabíró vagy a kapitány, a ki éveken keresztül elsétál az illetőnek a kapuja előtt ós sohasem veszi észre, hogy- a létra nincs ott, vagy hogy a hordó nincsen tele vízzel, a mint a tűzrendészeti szabályokban elő van irva, a választások idején a legelső esetben nemcsak észreveszi az ellenzéki érzelmű férfiú ezen hibáját, hanem busásan ól is jogával és bünteti az illetőt. Tehát az ilyen büntető parancsot, a minden qualifikáczió nélküli, teljesen megbizhatlan közegek kezében Magyarországon kortesczélokból felhasználhatóvá tenni nem szabad megengedni, és nekünk kötelességünk az ilyen törekvés ellen nemcsak tiltakozni, hanem egy olyan jóindulatú kormánynak, mint a milyennek a t. miniszterelnök úrét szívesen feltételezem, ezen dolgokat figyelmébe ajánlani. Mert a mit az egyszerűsítés czímén el akar érni, az a legbrutálisabb visszaélések szülőanyja lesz, ezt pedig a miniszterelnök úr maga sem akarhatja. Nem tudom, hogy mit szándékol.. ezzel a büntető parancscsal; én szívesen akczeptálom azt akkor, ha van szolgálati pragmatika (Ugy van! a szélsőbalon.) és annak a rendőrbirónak független hatásköre van és van különösen megfelelő fegyelmi törvény; de ott, a hol szolgálati pragmatika nincsen, a hol fegyelmi törvény nincsen megfelelő, a hol a rendőrközeg tisztán közege ós alárendelt szolgája a felettes közegnek, a főispánnak, alispánnak, vagy a főkapitánynak, ott ilyen hatalmat a rendőrközegnek kezébe okosan és óvatosan törvényhozás nem adhat. Már most én a magam részéről nem tudom, mit tervez a t. miniszterelnök úr ennek a dolognak az enyhítésére; de ha mégis mereven ragaszkodnék ahhoz, hogy Magyarország legyen az az egyedüli szerencsétlen ország, a hol ilyennel experimentálnak ós ilyen hatalmat adnak a qualifikáczió minden kellékével nem biró emberek kezébe, legalább legj^en meg az, hogy a büntető parancsot ne léptesse életbe nagyobb szankczióval, mint a minő szankcziót a bíróságoknak megadott a törvényhozás. Ha tehát fenn akarják tartani a büntető parancsot, akkor annak abszolúte semmiféle oka a világon nem lehet, hogy egy törvényhozás egy ós ugyanazon kérdésben kétféle jogot statuáljon. De ha már kétféle jogot akarnak statuálni, akkor csak megengedik nekem azt, hogy a közigazgatási minden garancziát nélkülöző rendőrbiró kezébe csak kisebb szankczióval lehet adni a büntető parancsot, mint a biró kezébe. De a legkevesebb, a mit a miniszterelnök úrnak és a kormány tagjainak meg kell tenniök az, hogy equiparáltassék ez