Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-718
Qgg íl8 « országos ülés 1901. junks 18-án, kedden. egy egész nagy rétegének megadatik a jog arra, hogy egyszerű büntető parancscsal sújthassa a polgárokat: ez talán politikai életünkbe is bele fogja vinni a katahnaskodásnak olyan nemét, a melyet eddig még Magyarországon nem ismerünk és ón ebből az okból is ellenzem a büntető parancs intézmény ének behozatalát. És, t. képviselőház, én ezzel kívántam aggályaimat a törvényjavaslattal szemben kifejteni. Igyekeztem igazságos lenni, kiemeltem a törvényjavaslat előnyeit, igyekeztem arra is, hogy kellő tárgyilagossággal bíráljam meg egyik, vagy másik intézményét, a melyeket én hátrányosnak tartok. Arra kérem a t. kormányt, hogy a ház tagjai által ós esetleg talán általam is benyújtandó módosításokat és indítványokat a részletes tárg}'alás során szíves figyelembe venni méltóztassék. Ennek reményében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Molnár Antal jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Engem felszólalásra főleg a büntető parancs intézménye késztet; de egyúttal leszek bátor a javaslatra vonatkozó egyéb észrevételeimet is lehető rövidséggel előadni. Meg vagyok győződve, hogy a t. miniszterelnök úr a törvényjavaslatot a lehető legjobb intenczióval adta be; de épen azért kötelességemnek tartom pár rövid reflexióval felderíteni azt a helyzetet, a mely abból következnék, ha ez a, törvényjavaslat úgy, a mint van, törvényerőre emelkednék, mert könynyen megeshetnék, hogy Magyarországon a személyes ós jogbiztonság dekadeneziája ennek a törvénynek életbeléptetése napjától lesz számítandó. Már pedig nem hiszem, hogy a t. miniszterelnök ós belügyminiszter úrnak liberális felfogása és a jogállam iránti érzéke megengedhetőnek tartaná oly állapotok teremtését, a melyek egyenesen a személyes szabadság veszélyeztetésére vezethetnek. Az institutiv garancziákat megvonni, a védelmet korlátozni, s ezt. azután elkeresztelni a közigazgatás egyszerűsítésének, ez nem helyes, nem okos törvényalkotási mód. Hisz a legegyszerűbb eljárás az volna, hogy a pandúr az embert lefogja, becsukja ós azután további apellálásnak helye nincs. Ez nagyon egyszerű igazságszolgáltatás a közigazgatás terén; hogy jó-e, az más kérdés. A törvényjavaslat mindenekelőtt nem helyesen metszi ketté a bíróságok kérdésének gordiusi csomóját, a midőn, minthogy számításokkal a dolgot helyesen keresztülvinni és preliminálni nem lehet, egyszerűen a bíróságok felét a törvényhatóságok, illetőleg községek, felét pedig az állam javára utalja. Ez nem igazságos dolog. Hiszen milyen irtóztató nagy terület az, a melyen a községek és törvényhatóságok az állam által átruházott hatáskörben végeznek funkcziókat! Hiszen a rni állami költségvetésünk, bátran állítható, egyszerűen porhintés ós szemfényvesztés, mert hiszen a költségnek jelentékenyen nagyobb része, vag}~ legalább nagy része a községek és törvényhatóságok költségvetésébe van átutalva. A birságkérdós ily megoldása számtalan várost és törvényhatóságot érzékenyen fog érinti. Én abszolúte nem láttam volna semmit abban, ha egy olyan országban, a melyben ily terjedelemben átruházott hatáskörben járnak el a törvényhatóságok, ezen bírságok, kivévén a specziális czólokra, mint például földművelési stb. dolgokra rendelt bírságokat, egyáltalában és kizárólag a törvényhatóságok pénztárába utaltuk volna. A büntető parancs intézményére helyesen jegyezte meg Visontai Soma t. barátom, hogy az elvi szempontból nem kifogásolható, sőt kétségtelenül gyakorlati jelentősége is van. Jelezte azonban t. barátom, hogy ez Magyarországon nem igen fog beválni. Azt, hogy független bíróságok számára adunk büntető parancsot, azzal a szankczióval, a mely a bűnvádi perrendtartásban van, ezt értem. Tudniillik a magyar törvényhozás arra az álláspontra helyezkedett, hogy valakit meghallgatása nélkül büntetésre ítélni csak úgy lehet, hogy az illetőnek módjában álljon, egyszerűen passzív rezisztencziával, ez ellen a büntető parancs ellen védekezni akként, hogy a kiszabott pénzbüntetést be nem fizette, rá nézve a büntető parancsnak hatálya megszűnt; tehát neki semmiféle pozitív ténykedésre szüksége nincs, hogy a büntető parancs rá vonatkozó hatályát annullálja, hanem eg3^szerűen az ő passzív viselkedése elegendő. Ezt tettük, t. ház, a független bírósággal szemben. Már most azt kérdem ón, t. miniszterelnök úr: Ha már a büntető parancs intézményének elvi jogosultságát elfogadom, szabad-e Magyarországon a rendőrbiró közegeknek nagyobb hatáskörű büntető parancs kibocsátását engedélyezni, (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) mint .a minőt a bíróságnak engedélyeztünk? (Úgy van! Ügy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Kik gyakorolják ezen törvény szerint a büntető bíráskodást? Gyakorolják úgy-e bár, első fokon, — nem akarok más példát említeni, — a rendezett tanácsú városokban az úgynevezett kapitányok. És t. miminiszterelnök úr, kik ezen kapitányok ? (Mozgás a szélső haloldalon.) Méltóztassék csak meg-
