Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

244 718. országos ülés 1901. június 18-án, kedden. ságos horderejű javaslat részleteivel foglalkozzam. Ezekre vonatkozólag előttem szólott t. képviselőtársaim már oly sok részletkérdést érintettek, hogy én csupán azt a mérleget akarom felállítani a túlzások lehető elkerülésével, hogy vájjon a javaslat előnyeivel ós hátrányaival szemben milyen legyen az álláspontunk, melyiket becsüljük többre, és hozzájáruljunk-e a javaslat elfogadásához? Az előnyök közül talán a legnagyobb az, a mely a javaslatban nincs is benne, a mely azon kivűl fekszik, tudniillik az az idea és az a gondolat, hogy a felhalmozódott slendriánságot és a bürokratizmus túlbajtásait a közigazgatás egész vonalán ki kell irtani, ki kell pusztítani. Ez talán nem a törvény azon eszközeivel, a melyek abban lefektettetnek, nem az egyes javaslatokkal, hanem további intézkedésekkel, magában a büróban, a minisztériumban, aztán a vármegyéknél, a szolgabíráknál és a községeknél fog végbemenni. Egy gondolat ez, a mely mint a kilőtt nyil, ha magasról jön, tovább repül; ha ez az idea felülről, az ország kormányzó szókéből bocsáttatik ki, akkor nagy hatással lesz. és magában véve olyan irányt jelül meg, a melyet mindannyiunknak helyeselni ós tiszteletreméltónak tartani szükséges. Ez a bürokratizmustól, a felesleges sallangoktól való megtisztítás rendkívüli helyes, okos és szerencsés gondolád. a melyhez e ház minden oldala hozzájárul és mi magunk részéről kívánjuk, hogy azt minél nagyobb siker és minél nagyobb szerencse kisérje az egész közigazgatás terén. De magában a javaslatban is vannak egyes intézkedések, a. melyek, bár ismétlem, nem túlzott horderejűek, mégis áldásos és jótékony hatásúak lesznek, ós a melyek ennek a javaslatnak sorsát előnyösen fogják befolyásolni. Ezek közé tartozik — hogy én is, bár csak röviden, megemlítsem — a határidők egységesítése, a birság-pénzeb kirovása körűi fennálló különböző eljárások egységesítése. Erre nézve, a mit mindannyian tudunk, különböző intézkedések, különböző határnapok, különböző eljárások voltak, úgy, hogy sem a közönség, sem az adminisztratív közegek azokban el nem igazodhattak. S ha most itt egy gordiusi csomó kettóvágásával egységessé válik a szabályozás, ez helyes és a magunk részéről is szívesen elfogadjuk. Igen jó gondolat, hogy az eddig csak a juriclikai eljárásban divó oly korrektivumok, mint az igazolás és az ujrafelvétel, a közigazgatási eljárásba is behozattak; csakhogy helyesen hangsúlyozták t. barátaim, hogy ezeket nemcsak felebbezési határidők elmulasztásánál, hanem mindennemű tárgyalási és egyéb határnap elmulasztásánál meg kell adni. Ez a részletes tárgyalás folyamán korrigálható ; magát az elvet, mondom szerencsésnek tartjuk, és a magunk részéről is üdvözöljük. A postai kézbesítés, a telefon alkalmazása, a cheque- és klearing-rendszer behozatala ós mindezeknek a kisebb kérdéseknek a szabályozása kiegészíti azt a törekvést, hogy a közigazgatás, a mennyire- csak lehet, minden felesleges tehertől megszabadíttassók. A mire még kiváló súlyt helyezek a javaslat előnyei közül, az, hogy megszabadul a közigazgatási szervezet azoktól a betörésektől, a melyeket az e szerkezeten kivűl álló hatóságok annak területére intéztek, a mikor a belügyminiszteren, a vármegyéken ós községeken kivűl, hol a fölclmívelésügyi miniszter, hol a közoktatásüg3Ő miniszter, hol a honvédelmi miniszter terheket raktak a közigazgatásra, a nélkül, hogy kritika tárgyává tétetett volna, vajon az a közigazgatási szervezet azt a terhet elbirja-e. Most az ilyenek a belügyminiszter hozzájárulásával, illetőleg a belügyminiszter rendeletének is kibocsátásával eszközölhetők és ez által a közigazgatásban bizonyos arányok fognak meghonosulni, bizonyos helyes teher- és munkamegosztás fog bekövetkezni. Ezekkel az előnyökkel kétségtelenül hátrányok is állanak szemben, a melyekre főleg abból az okból nem akarok bővebben kiterjeszkedni, mert tegnap és ma, különösen tegnap Barta Ödön t. képviselőtársam, de más felszólalt t. képviselőtársaim is nagyon beható és nagyon tüzetes fejtegetés tárgyává tették ezeket a hátrányokat. Az első hátrány a felebbezóseknél bizonyos korlátozás behozatala. Igaza van a t. miniszterelnök úrnak, hogy már az eddigi törvényekben, különösen pedig a közigazgatási bizottságról szóló törvényben benne volt, hogy két egybehangzó határozat ellen további felébb vitelnek helye nincsen; de úgy a törvényben, mint az életben is megvolt ezekre a határozatokra nézve a felsőbb hatóságoknak és a minisztériumnak a megsemmisítési joga, ós mikor a panasz tétetett, akár magánál a minisztériumnál, akár a vármegyei hatóságnál, az ilyen határozatok végrehajtása felfüggesztetett. De a mi a legsérelmesebb volt, az az, hogy mikor az alispáni határozat másodfokúlag, a közigazgatási bizottság által helybenhagyatott, az végrehajtható volt minden körülmények közt, itt tehát a fölülvizsgálás folytán esetleg bekövetkezett reparáczió a félre nézve úgyszólván semmi értékkel sem birt. j Ha tehát nem elégszünk meg az eddigi törvényes intézkedések fentartásával, hanem