Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-718
718. országos ülés 190 A t. előadó urnak közbeszólásából sajnosán győződtem meg arról, hogy... Barta Ödön: ... nem tudja a különbséget a szóbeliség és írásbeliség között! Szalay Károly: ... hogy maga a t. előadó úr, de maga az a bizottság is, a mely a javaslatot tárgyalta, nem volt tisztában sem az elvekkel, sem a kivitellel; annál inkább kell kérnem az igen tisztelt képviselőházat, hogy miután ezt még most javítani lehet, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottsághoz utasítani, mert, — ós meglehet, hogy itt megint tévedek, — én ebből a javaslatból úgy látom, hogy ez az egész szándékolt közigazgatási reform, melyet az igen tisztelt miniszter úr is reformnak, sőt mélyreható reformnak nevez, nem kontempláltatik mint egy egész, senki előtt sem áll ennek a jövendőnek képe a maga egészében. Miből következtetem ón ezt? Következtetem a pénzkezelésről ós a számvitelről szóló VI. czím intézkedéseiből. Épen a mint e javaslat olvasásához és tanulmányozásához fogtam, kaptunk egy törvényjavaslatot a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról. Hát ha erről külön törvényben kivan a kormány intézkedni, akkor csakugyan nem tudom, mire szól az a felhatalmazás, a melyet ezen törvényben kér és megkapni óhajt a kormány azért, hogy a pénzkezelést ós a számvitelt rendezze, mikor a másik törvényjavaslat szerint sem pénzvitele, sem számvitele nem lesz. Bátor voltam említeni, t. képviselőház, hogy én ezen törvényjavaslatban kezdetét látom — most már nem burkoltan, de nyíltan és határozottan — azon állami adminisztrácziónak, a melyet én részemről perhorreszkálok, a melyre szavazatomat sohasem adhatom. Nem adhatom a közszabadság tekintetéből, (Helyeslés a szélső haloldalon.) mert hiszen ma már azt talán még sem kell magyarázni, hogy a közszabadság palántája a czentralizáczió levegőjében nemcsak elsatnyult, hanem élni képtelen. Meglehet, hogy ez nyíltan ebben kifejezve nincs, de én érzem azt, hogy benne van, és olyan helyzetben vagyok, t. képviselőház, mint a ki füstöt lát, s a nélkül, hogy tudná, hogy felebarátja háza ég, mégis tüzet kiált. Hát én is látom a füstöt, a czentralizáczió füstjét ebben a törvényjavaslatban, s azért mindazoknak, a kik az önkormányzat hivei, tüzet kiáltok, mert szükségesnek tartom, hogy mindazok, a kik az önkormány r zatban látj ák a valódi szabadságot, Mag}^arország állami fennállásának garancziáit, azok sorakozzanak ós idejében, ma már a tizenkettedik órában, gátolják meg azon szándékokat, a melyek a . június 18-án, kedden. 243 törvényjavaslatban mutatkoznak, s a melyeket — mint már előre jeleztem — teljesen korrekteknek, teljesen jóhiszemüeknek, de époly veszedelmeseknek tartok, s azért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A Szalay Károly képviselő úr által beadott határozati javaslat fél fog olvastatni. Buzáth Ferencz jegyző (olvassa) .Határozati javaslat. Beadja Szalay Károlv, országgyűlési képviselő. »A képviselőház a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítsa.* Buzáth Ferencz jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Valahányszor olyan javaslattal állunk szemben, mely a közigazgatás javítását czélozza, ón azon felfogásban vagyok, hogy a háznak minden oldaláról a szenvedélyességét, a túlzásokat, a vita szinteréről ki kell küszöbölni, mert oly nagy beteg körűi járunk, a melynek gyógykezelése mindnyájunknak igazán visszafojtott lólekzetét igényli, hogy- legtisztább látással, szenvedély nélkül úgy a háznak különböző pártjai, mint az egész nemzet az igazi g}^ógyszereket képesek legyenek kiválasztani. De a mi részünkről, t. képviselőház, a kik a ház ezen oldalán ülünk, igen nehéz az a feladat, mert a múlt annyi materiálét szolgáltat, a melyek a legélesebb rekriminácziókra. a legmélyebb szenvedély felkeltésére alkalmasak, hogy csakis nagy önuralommal és önmérséklettel leezen határokat betartani és a szükséges nyugodtságot és objektivitást megóvni. De a midőn erre vállalkozunk, akkor viszont a másik oldalról feltétlenül kívánatos, hogy az ilyen javaslatok horderejére nézve túlzott mértékeket ne méltóztassék alkalmazni. A mit a t. miniszterelnök úr tegnap is mondott ennek a javaslatnak belértékére, és annak a közigazgatás többi reformjára vonatkozó kihatásaira nézve, az az én véleményem szerint annyira — ugyan a jóhiszeműségnek — de egyúttal a túlzásoknak és túlbecsléseknek a mértékével van mérve, hogy attól kell félni, hogy az ilyen túlzások által magának a retormnak helyes mérlegelését veszítik el szem elől a t. túloldalon, és olyan reményeket ós várakozásokat fűznek ezen javaslat sorsához, a melyek soha be nem fognak válni ós a melyek őket és az országot további csalódásokban fogják tartani. Az én felszólalásomnak inkább az a czólja, azt keresni, vájjon az ezen javaslatban lefektetett reform a közigazgatásnak egész későbbi reformjával és javításával milyen összefüggésben van, mintsem hogy e szerintem nem fúln*
