Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

222 717. országos ülés 1901. június 17-én, hétfőn. miután csak úgy dobálózunk ezekkel a szavakkal: közhivatalnok, hatósági közeg stb,, jöjjünk már egyszer tisztába azzal és egységesen állapítsuk meg, hogy kit illet meg a feljelentés joga? Mert ha így dobálózunk a jelzőkkel: akkor nem fogjuk tudni, hogy kik a községi elöljáróságok és hogy melyek a hatósági közegek? A mi a községi elöljáróságot illeti, méltóztatik-e tudni, t. előadó úr, a ki ily nagy himnuszt zeng ez új javaslatnak, hogy több községben az elöljáróság tagjai közé a pénztárnok is tartozik. Elöljárósági közeg-e a pénztárnok ? ügy tudom, hogy igen, bár némely községben alig van több az elöljáróságban, mint a biró ós jegyző. A községi elöljáróság tehát oly tág fogalom, mely nem is állandó; ha a statútumában szervezetét kibővíti : ma-holnap több lesz a hatóság és több lesz az a kategória, melynek joga van büntető parancsot hivatali hatáskörében kibocsátani, mint a hogy azt képzeljük. (Úgy van! a szélső haloldalon.) De azt mondják, hogy hiszen csak nagyon ártatlan kis dolgokról van szó, hogy nagy garanczia van abban, hogy csak 40 koronáról van szó ós majd a kézbesítést nagy garancziával fogják körűlirni. Majd megmutatom, hogy a büntetőperrendtartásban már ismeretes büntetőparancs mekkora garancziával van körülírva és majd akkor a t. előadó úr lesz szíves megmondani, hogy azok a garancziák, melyeket az ő általa támogatott törvényjavaslatában találunk, egyen! ők-e ezzel. A büntetőperrendtartásban a büntetőparancsról szóló 532. §. akkor így lett indokolva: <>A közvádló indokolt Írásbeli indítványának vagy hozzájáruló nyilatkozatának feltétele biztosítja a büntetőparancsra vonatkozó szabályok helyes alkalmazását.* Mi biztosítj 61 el közigazgatási büntetőparancs helyes alkalmazását? Melyik az a másik tényező, mely ezeket a garancziákat pótolja, a melyeket a független, kipróbált, törvénytudó ós pártatlan közvádló intézményben ismerünk? Azt mondja továbbá az indokolás : »Ha a feltétel tárgyában két hatóság megegyező véleményben van, a tévedés A^alószinüsége csekély mértékre száll alá.« Ha a közvádló ós a birói független testülethez tartozó két jogtudó, ós párton kivűl" működő törvényszolga egy véleményre jut, akkor tényleg a tévedés valószínűsége csekély. De hol száll le a közigazgatási büntetőparancsnál a tévedés eshetősége oly csekély mértékre, hogy azt aggodalom nélkül be lehetne hozni ? Azután azt mondja: »Az indítvány írásbeli előterjesztése az eset megítélését könnyíti, s e mellett a közvádló ós biró közt, a büntető parancs kibocsáthatósága felett fenforgó egyetértés konstatálására szolgál.« Ezekkel a garancziákkal szemben a büntetőparancs intézményénél, mely itt mint új és mentő eszköz a felszaporodott munkával szemben hozatik fel a polgárok érdekére való tekintet, nélkül, egyetlenegy garancziát sem találok, mint azt, hogy kilátásba hetyezi a t. kormány javaslatában, hogy majd keresni fog valamely alkalmat arra, hogy a tiszti ügyésznek szerepet adjon. Azt hiszem legalább, hogy ide akarja bevinni, mert hogy hol lehetne neki másutt szerepet adni, nem tudom. De akkor is tudnunk kell, hogy vájjon ezen szervi változtatást jelentő intézkedés, hogy van kontemplálva, milyen mórtékben ós kinek érdekében fog az közreműködni, milyen hatáskörrel ós melyik hivatalnál? Annál az egy hivatalnál a központban? Ez nem lehet! Hiszen a büntetőparancsot nem a központban bocsátják ki, mert a kibocsátásra csak a járási tisztviselő van jogosítva. Azt mondják hogy csekély dologról van szó. Engedjék meg hogy az idő rövidségére való tekintettel, mert hiszen nyár derekán vagyunk, néhány szemelvénynyel szolgáljak csak a kihágási büntetőtörvénykönyvből, nem is abból a nagy halmazból, melyet közigazgatási jogunk vagy mondjuk egész törvényhozásunk lépten nyomon tartalmaz, hisz alig van törvényünk, a melyben valamely kihágás statuálva nincs. Osak a kihágási törvényből szolgálok egy kis szemelvénynyel azokról a kikágásokról, melyek ezen büntető parancs intézményének hatálya alá kerülnek, a melyek keretében tehát ezer meg ezer jámbor polgár, mikor azt sem tudja, hogy ő hibát követett el, a büntető parancs utján megkapja a büntetést a nélkül, hogy kihallgatták volna, a nélkül hogy tudná, hogy miért, a nélkül, hogy tudná, csakugyan ő-e az, a kit feljelentettek, végeredményében pedig abba a kényszerhelyzetbe jut, hogy fizet azért, mert megbüntették, vagjf azért, mert valaki jogsegélyt nyújt neki, hogy ne fizessen. Az értelmiség azon fokán, a melyen népünk legnagyobb része áll, a távolságok mellett, a melyek által a központtól el van választva, a közlekedési viszonyok mizerábilis volta mellett, a melynek következtében az ország legnag}^obb részében közlekedni sem képes, s azon nyomorúság mellett, hogy télen még el sem képes oda menni, mert nincs útja, ós mert mezótláb jár, annak a népnek keretébe és százezreibe bevinni ilyen intézményt: ezt én a közszabadság megtámadásánál egyébnek nem tekinthetem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most rátérek, t. ház, ctrFct cl kis szemelvényre. Nagyon rövid leszek, tessék türelemmel lenni. (Halljuk! Halljuk!) A kihágási büntető