Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

717. országos ülés 1901. június 17-én, hétfőn. 221 büntető parancsot bocsáthat ki a szabadlábon levő terhelt ellen.« Az 535. §. azt mondja (olvassa) : »Ha a terhelt a kiszabott pénzbüntetést a kitűzött határidőben nem fizette le, sem erre halasztást nem kórt, vagy részletfizetés megengedését nem kérte, vagy ha a terhelt, illetőleg házastársa vagy törvényes képviselője az ügy tárgyalását kéri: akkor a bíróság az ügy tárgyalására azonnal határnapot tűz.« Méltóztatott hallani, hogy a javaslat ós a törvény között lényeges eltérés van, hogy a büntető perrendtartás javaslata értelmében tennie kellett a terheltnek valamit, hogy a, büntető parancs hatását elenyósztesse, a törvény szerint ennek a megtevésétől fel lett mentve, vagyis a, büntető parancsnak hatálya határozottan legyengíttetett a közszabadság szempontjából előnyösen. És most mit látunk a harmadik formában ? Áll az a javaslat, a mely előttünk fekszik, hogy büntetőparanes, ha kibocsátotta a közigazgatási tisztviselő, a kik közé mellesleg mondva egy kis autonóm jog konfiskálá,sa segítségével a t. kormány bele akarja vinni most ebbe a különben csak »alaki« kérdésekkel foglalkozó javaslatba, hogy a szolgabirák mindenike fel van jogosítva a kihágási bíráskodásra, — holott ez eddig nem volt, mert eddig a vármegyék adták meg a jogot erre az egyes szolgabiráknak, —mondom, ezen alakjában most a büntetőparancs úgy néz ki, hogy kibocsátják a büntető parancsot és ha az illető fél •— majd mindjárt rátérek, hogy kiről van szó — nem adja be kellő időben kifogását, illetőleg nem kér tárgyalást, vagy ha bűnösnek érzi magát ós nem szerez valakit, a ki felebbezóst készítsen a büntetés mórvének enyhítése czéljából, akkor fizet, vagyis keresztül töri ez a javaslat azt az elvet, hogy kihallgatás nélkül senkit elitélni nem szabad és statuálva lesz egy intézmény, a mely a legműveltebb nemzetek körében is nagy aggodalommal ós csak sok garancziával lenne kezelhető. Azt mondtam, hogy megmondom kikről van szó ? Nálunk a büntető parancs a legiminensebbűl uralkodik a nép legalsóbb rétegei felett, a felett a száz és ezerszeresen megsarczolt nép felett, mely azt sem tudja, hogy milyen czímen kivannak tőle fizetést, mikor kezébe kapja azt az irást. hogy ez adóhivatali végzés, vagy váltófizetési rneghagyás-e? Kristóffy József előadó: Hát a járásbíróság ? Barta Ödön : Járásbíróság? Majd megmagyarázom én az előadó urnak mindjárt. Nemcsak erről van szó. Az van ugyanis a javaslat indokolásában," hogy ez nagyszerű panaczea, Mi ellen? A munkaszaporodás ellen. Hát tisztán csak arról van szó? Más szempont itt nem irányadó? Hát a közszabadság szempontja nem fontosabb? A szabadságot elvenni könnyen lehet, de megadni csak nehezen. A munkaszaporodás ellen van más orvosszer is. Tessék a. közigazgatási tisztviselők számát kellően szaporítani, tessék a népfelkelés felfegyverzésének költségeit, a közösügyi költségeket leszállítani és a közigazgatás javítására fordítani azon millókat, a melyeket ott megszámolatlaiiúl elköltenek. Akkor majd meglátják, hogy nem az lesz a főtörekvós, hogy munkaszaporodás ne legyen; hanem hogy az lesz minden tisztviselőnek törekvése, hogy részrehajlatlanúl és oly becsületesen járjon el, a mint azt becsületes magyar szive parancsolja. De mikor abból a tisztviselőből csinálnak adóekzekutort, útmestert, tanfelügyelőt, iskolabaktert és mindent a világon, csak arról nem gondoskodnak, hogy a nép jólétével, gazdaságával ós érdekeivel foglalkozhassak. Végre csinálnak, vagy jobban mondva, csináltak belőle, inert hiszen a törvény megvan, a mely ezt tiltja, főkorteseket is. Ne azt tessék tehát keresni, hogy a büntető parancs intézményével' a tisztviselő munkája csökkenjen, hanem méltóztassék azt mondani, hogy ez a tisztviselő pedig a nép százezreit szolgálja, tegyék azt számára lehetővé ós ne törjenek át egy nagy elvet, a melyet áttörni nem szabad még oly fontos érdekekért sem, mint a minő az, hogy a tisztviselő a tehertől mentesíttessék. Hogy ez a javaslat mennyire a reakczió izével bír, ahhoz képest, a mi nekünk már megvan: e tekintetben rámutatok arra, hogy itt a hivatalos feljelentők kategóriája tetemesen ki van szélesítve, mert ki nem hatósági közeg ma? Méltóztatik tudni, hogy a büntető perrendtartás egészen másképen rendelkezik, a büntetőparancsra nézve ugyanis azt mondja, hogyha a feljelentő hatóság — méltóztassanak az összehasonlítást megtenni, s ezen úton a kettő közt a különbséget megállapítani — közhivatalnok, rendőri közeg, katonai őr, vagy őrség, felesketett erdőőr, mezőőr, vagy hegyőr. Szorosan meghatározza e szerint az egyéneket és a kereteket, a kiktől feljelentések oly hatálylyal jöhetnek, hogj' azok alapján a hivatalos jelentésre való hivatkozással büntetőparancs kiadható. Most méltóztassék megnézni ezt a javaslatot. Ez nem így mondja. Ez a javaslat azt mondja, ha a feljelentő hatóság, községi elöljáróság, közhivatalnok, vagy hatósági közeg. Hát t. igazságügyminiszter úr, főleg azért óhajtottam tisztelettel aposztrofálni, mert már eddig is számos vitában arról volt szó, hogy