Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

218 717. országos ülés 1901. jnnius 17-én, hétfőn. hozzákötve. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. előadó úr, hogy sinyli az egész közönség ezt a mai állapotot. Egyetértek vele, csak az okokban ós bírálatban ne álljon meg a tény konstatálásánál, hanem tegye hozzá őszintén ós töredelmesen annak a pártnak nevében, a melynek megbízásából ott ül, (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) annak a rendszernek bűnlajstromát is, és mutassa ki, hogy kié a felelősség; lássuk, hogy ezen oldalról miért bíráltuk 33 esztendőn át hiába mindazt, a minek hatását végeredményében most sinyli az egész ország; miért sürgette ez az oldal mindig hiába, hogy a közigazgatást emanczipálni kell a hatalmi befolyás alól, függetleníteni kell nem a választási rendszer megszüntetésével, hanem a kormányhatalom részéről történő olyan befolyásolás alól, a melylyel a kormányhatalom befolyása mellett választott tényezők nem azon közönségnek javát művelhessék elsősorban, a mely közönség őket oda választotta, nem azon közszükségeket elégíthették ki elsősorban, a miket a t. előadó úr az élet napról-napra fejlődő szükségleteinek nevez, hanem elsősorban az volt a kérdés, megfeleltek-e azon hatalmi törekvéseknek, a, melyeket a mindenkori kormány táplált, s a, melyeknek érvényesítési eszközei elsősorban a néppel közvetlen érintkezésben álló közigazgatási tiszti kart tekintette. Hát ne a tisztikart méltóztassék okolni, ne arra tessék alkalmazni Herkules példáját, hanem üssön mindenki a mellére, a ki azon az oldalon ül és mondja azt, hogy: mea culpa! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Páder Rezső: Azért volt központi igazgatás! Barta Ödön: Azt mondja a t. előadó úr, s ezt a javaslatával teljesen összhangzó stilban mondja, a, javaslat indokolásában ugyanitt szószerint előfordul ez a hely, hogy- némely ponton a javaslat közjogi szférákat is érint. Milyen kegyesek! A nép nagy rétegeinek szabadságérzete, függetlensége, az a jogos igénye, hogy vele embermódra és polgármódra bánjanak, az nekik csak némely pont! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát akkor önök kik, hogyha önöknek ez csak némely pont? Megmondom, hogy kik. Azok, a kik azt hiszik, hogy mi nem azért vagyunk itt, hogy a nép szabadságát védelmezzük, hanem azért, hogy a kormányhatalom erősbítésón, folytonos fejlesztésén ós ezzel kapcsolatban a népjognak minél nagyobb megnyirbálásán tevékenykedjünk. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ki így fogja fel a képviselői megbízatást, a törvényhozói működést, azt mondhatja, hogy »nómely ponton« érinti ez a javaslat a közjogi szférákat. Hogy milyen nagy pont az, a melyről oly kicsinylőleg, egy pár odavetett szóval emlékeznek meg a javaslat és az előadó úr, arra talán lesz alkalmam egy konkrét kórdós tárgyalásánál rátérni, jellemzi gondolkodásukat, hogy önök szerint ennél a javaslatnál nem az a kérdés, hogy mennyi szabadságon gázol keresztül, hanem azt mondja az előadó úr, hogy átgázol azon mindenféle rendetlenségen, rendezetlenségen és félszegségén, a mely az adminisztráczió terén tapasztalható, arról azonban elfeledkezik az előadó úr, — konstatálom, hogy a javaslat indokolásával teljesen egybehangzóan, tehát nem egyedül ő felelős érte, — de arról elfeledkezik, hogy egjmttal átgázol a népek szabadságán, átgázol azon a korláton, a melyen átgázolni a törvénynek, raelyet a nép választottjai hoznak, nem szabad soha. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Panaszul hozza fel a t. előadó úr, és megint csak a javaslat indokolásával teljesen egybehangzó alapon, hogy össze van kuszálva a közigazgatás. Hát ki kuszálta össze? Hát ki adminisztrálta ezt az országot ? A Bachkorszak óta egy párt uralma alatt áll ez az ország, ez az egy párt adminisztrált, ez az egy párt diktált teljhatalommal, mert annak daczára, hogy az úgynevezett autonomikus rendszer még ma is fenn van tartva, igen jól tudják, t. ház, mindazok, a kik a közigazgatásunk bajaival közelebbről foglalkoznak, hogy az tulaj donkép nem egyéb, mint a felelősség áthárítására igen alkalmas eszköz, a melyet fentartani önök szerint talán nem is árt, mert sokkal könnyebb az adminisztráczió előnyeit bezsebelni, az előnyökből maguknak babérkoszorúkat fonatni, a hátrányokért pedig egy más testületet felelőssé tenni, mintsem viselni az egész felelősséget és átvenni az egészet cum jure et onere succesionis. Tehát össze van kuszálva a közigazgatás. Összekuszálták igen azzal, a mint már voltam bátor jelezni, hogy nem az volt a fő szempont, hogj^ ki adminisztrált jól, hanem az, hogy ki liferál jól, mert nem az volt a derék tisztviselő a közigazgatásnál, a ki jól adminisztrált, hanem ki annyi képviselőt tudott önöknek a vármegyéből hferálni, a hány kerület volt. Ha összekuszálták a közigazgatást, ez természetes következése annak a viszonynak, a melybe kormányhatalom ós választott tisztviselő ily módon kerül annál a hallatlan brutális módnál fogva, a mely Magyarországon uralkodik, hogy a tisztviselő a kormánynyal szemben fegyelmi tekintetben, mondjuk egy általánosan elfogadott német kifejezéssel, »Vogel-