Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

717. országos ülés 1901. jortns 17-én, hétfőn. 219 frei« teljesen ki van szolgáltatva az önkénynek, a fegyelmi eljárás során a tisztviselőnek garanoziái nincsenek, hogy nyilvános védelem nincsen, ott még az az abszurdum is megvan, hogy bárha nem a hivatalfőnök nyomoztatja is a visszaélést a tisztviselő ellen, hanem magánfél följelentése folytán indul az eljárás ós a magánfél is, az autonóm testület is megnyugszik a határozatban, a mely hozatott, ott áll a kormány mindenkori főispánja, a kinek joga van felebbezés útján in pejus reparáltatni azt a határozatot, a melyben minden érdekelt belenyugodott és azt gondolják, hogy valaki elhiszi önöknek, hogy ez a jog mindig úgy gyakoroltatott, hogy az in pejus reparáczió mindig a közérdek szempontjából történt? Oh nem! A közérdek szempontjából a legritkábban. Nem akarok túlzásba esni, de merem mondani, hogy a hivatalból való felebbezés az esetek fele részében a vádlott tisztviselő terhére nem a közérdek szempontjából, hanem a kormányhatalmi érdek, a pártpolitikai érdek szempontjából törtónt és a határozat ezekből a szempontokból rontatott meg in pejus. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) így állott a dolog. És nem mondom, hogy így áll ma is, mert hisz egy esztendő alatt nem lehet nekem annyi eredményt elérnem és annyi példát összegyűjtenem, a melyből én egy jogos, teljesen megbízható Ítéletet nyugodtan ki mernék mondani. De nagyon közel áll feltevésem és addig, a míg nem látom, hogy a t. kormány ott akarja kezdeni az építést, a hol azt minden józanul gondolkodó magánember kezdi, tudniillik a fundamentumnál, hanem mindjárt az épület tetejére mászik; nem tartom komolynak azt a látszólagos és hangoztatott törekvést sem, hogy a közigazgatás egyszerűsítésével egyúttal a polgároknak nyújtott garancziák gyarapodjanak. Mert, ha komolyan akarna építkezni, ha alulról kezdené az építkezést, akkor fundamentális dolognak tekintené a közigazgatás egyszerűsítésénél először a jegyzői kérdés rendezését, azután ezzel kapcsolatban minden közigazgatási tisztviselőre vonatkozólag a fegyelmi eljárás szabályozását. Pragmatika kell a tisztviselőnek! Ha a megélhetését nem adjuk meg neki, legalább az önérzetét és az önbecsülését adjuk meg neki, illetve ne vegyük el tőle! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért mondom, hogy nem tartom komolynak e munkát czélra, a melyre ki van jelölve, s a melyről beszélnek; nem is tartom alkalmasnak arra a, czélra, hogy abból oly fundamentum váljék, a melyre építeni lehet majd, s mint a t. előadó úr mondotta, azt a nagy épületet, hanem igenis, alkalmasnak tartom arra, hogy a kormányhatalmi jogok kiterjesztésével rekompenzácziót szerezzen a kormány magának azokért a megcsonkításokért, a melyeket a kormányhatalom politikai tekintetben a kúriai bíráskodásról szóló új választási törvény által szenvedett. Erre alkalmasnak találom; nem mondom, hogy a t. miniszterelnök úr e czólból készíti. A t. miniszterelnök úr csodálkozik. Azt hiszem, valamint nem volt szándékom, úgy nem is tettem azt, hogy csak egy hajszálnyival is tovább menjek a kérdések fejtegetésében, mint a mennyire ez a javaslat kötelességemmé teszi; de ha a t. miniszterelnök úr bele akarna engem abba kényszeríteni, szívesen állok rendelkezésére, — esetleg a részleteknél, mert nem akarom most a t. ház türelmét inczidentaliter tovább igénybe venni, mint a menynyire előre szántam (Halljuk! Halljuk!) — szívesen bebizonyítanám, hogy ebben a javaslatban igen sok olyan eszköz van, a mely esetleg egyik, vagy másik főszolgabírónak egyegy gyűlésen való jelenléténél sokkal értékesebb eszköz arra a czélra, hogy — azt, a kit — a nélkül, hogy megmondaná miért, de kellő sejtetés mellett megpuhítsa, ha ezt tőle alkalomadtán egy hatalmaskodó főnök erélyesen megkövetelné, s ő szolgálati pragmatika hiánya miatt ellenállani nem tudna. Említették, hogy a felebbezés korlátozása a közigazgatás egyszerűsítésével ós a munka csökkentésével együttesen teljes megnyugvást nyújt arra nézve, hogy nem jár hátránynyal sem a jogvédelem, sem a jogszolgáltatás, sem a polgárok szabadságára nézve. E tekintetben mint rekompenzácziót állítják oda azt a névleg új, tényleg azonban eddig is létezett intézményt, a melyet felülvizsgálatnak neveznek. Meskó László t. barátom már az imént igen erős érvekkel megczáfolta ezt az álláspontot. En csak azt teszem hozzá, hogy, ha nekünk volna egj^séges közigazgatási jogunk, a melyet megismerni mindenkinek, nemcsak az alkalmazkodó bírónak, hanem a szenvedő félnek, a polgárnak is módjában van; ha volna nekünk egy kipróbált és ezen közigazgatási jog alkalmazásában edzett tisztikarunk, — s hogy nincs, annak megmondtam az okát imént, mert nem engedtek nekik annyi időt, hogy a néppel és a közigazgatási joggal foglalkozzanak — ha, mondom, mindez meg volna ós volna nekünk egy magas műveltségi fokon álló népünk, a mely a maga jogai védelmére mindent képes kellő időben ós kellő formában észszel és értelemmel megtenni, ha nem volna az az elszomorító helyzetünk, hogy Magyarország lakosságának legnagyobb része abszolúte nem képes még a fórumok tömkelegében I sem kiigazodni, nemhogy a törvények, töm28*