Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

717. országos ülés 1901 . jnnina 17-én, hétfőn. 217 zatát, a törvény értelmében a belügyminiszter által kiadandó alapelvek alapján épen úgy ós olykép megtudnák azt alkotni a vármegyei törvényhatóságok is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, csak sajnálkozásomat fejezem ki még azon, hogy a törvény 43. §-a aként intézkedik, hogy e törvény rendelkezései az adó- ós illetékügyekre nem terjednek ki. Mert bár elismerem, hogy van még arra ideje a t. kormánynak, hogy az erre vonatkozólag megígért törvényjavaslatot beterjeszsze, abban a hátralévő rövid időben, a mely rendelkezésünkre áll, de mindenesetre jobbnak és helyesebbnek, czélszerűbbnek és az országra nézve megnyugtatóbbnak tartottam volna, ha ez a két javaslat egyidejűleg terjesztetik be. (Helyeslés a szélső haloldalon.) T. képviselőház! A függetlenségi ós 4R-as pártnak, melyhez szerencsém van tartozni, lesznek a részletek során a felhozott sérelmek orvoslását czélzó módosításai; lesz különösen egy indítványa, arra nézve, hogy ha már megkapja a kormány azt a felhatalmazást, az ügyviteli rendeletek kibocsátására vonatkozólag, a, melyet magának megadatni kér: akkor köteleztessék a kormány bizonyos határidő alatt a kiadott rendeleteknek a törvényhozás mindkét háza előtt való bemutatására, hogy a törvényhozás mindkét házának alkalom adassék arra, hogy ellenőrizhesse a kormánynak ezen rendeleteit, és megbírálja azt, vájjon csakugyan nem sértenek-e azok törvényes hatáskört és valóban megfelelnek-e azoknak az alapelveknek, a melyek e törvényben lefektetve vannak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha, t. képviselőház, teendő indítványaink nem fognak elfogadtatni, akkor már most kijelentem, hogy bár általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk a javaslatot, a harmadszori olvasásnál ellene fogunk szavazni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Barta Ödön! • Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Az a hangulat, a mely a házon uralkodik, azt az impreszsziót gyakorolhatja még arra is, ki nem olvasta a javaslatot, hogy egy nagyfontosságú ós a nemzet jogaiba mélyen bele nyúló kérdést tárgyalunk. Ennek a képviselőháznak ugyanis a legutolsó, mondhatnám tíz esztendő alatt az a fátuma volt, hogy a nyári időszakban, a mikor nemcsak az ország közönségét ezer meg ezer gond nyomja, de nyomja magukat a képviselőháznak tagjait is, sőt gyakran akkor is, a mikor a képviselőválasztások szelei járták be az országot, a mikor felizgattatott már az ország kedélyhangulata és lehetetlenné tétetett, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. itt a házban nyugodt, komoly ós beható tárgyalások folyjanak, hogy akkor a nemzetet mélyen érintő oly javaslatok kerültek tárgyalás alá, a melyeknél a jogok konfiskálása, a nemzet szabadságának megnyirbálása úgyszólván csendes részvétlenség mellett folyhatott. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mondom, ha nem is olvastam volna a javaslatot, az a tény, hogy a 30 esztendő óta sürgetett egyszerűsítés végre 1901. nyarán került tárgyalás alá, bennem is azt a kételyt ébresztené és ösztönözne, hogy keressem, vájjon ebben is nem a nemzet jogainak konfiskálásáról van-e szó ? Ha kételkedtem volna, egyébként a javaslatnak gondos áttanulmányozása ezt a kételyt megszüntette bennem, és meggyőződéssé érlelte azt, hogy igenis méltán kerül nyári tárgyalás alá e javaslat, mert épolyan jogfosztó intézkedések vannak benne a nemzet jogai szempontjából, mint a minők a nyári tárgyalás alkalmából gyakorlattá váltak. Nemcsak a kötelező parlamenti illemszabály, melylyel egymás iránt viseltetünk, hanem azon fontosság is, melyet az előadó úr beszédének, saját közigazgatási tapasztalatai, egyénisége, a hely, melyet elfoglal és a kör, melynek megbízásából beszélt, adnak: kényszerít engem arra, hogy beszédével még azután a bírálat után is, a mefyben Meskó László t. képviselőtársam részesítette, néhány megjegyzés keretében foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Lesznek megjegyzéseim közt olyanok, a melyekben egyetértek a t. előadó úrral. 0 úgy indult, azzal a felhívással, hogy ha nem azt keressük ebben a javaslatban, mit rombol le ma, akkor járunk jő úton. De ha nem azt keressük benne, a mit lerombol, akkor ebben a javaslatban egyáltalában keresnivalónk nincs. Hiszen egyebet, mint rombolást e javaslatban nem szabad látnunk. Mert a közigazgatás egyszerűsítése ezidőszerint csak rombolásból állhat, az előadó úr álláspontja, valamint a javaslat indokolása szerint is, a melyhez hasonló kritikát soha egy adminisztráczióról sem írásban nem olvastunk, sem szóval nem hallottunk. Rakovszky István: Mindig tagadták! Barta Ödön: Majd rátérek arra is. Mert ha nem azt keressük, t. előadó úr, hogy mit rombol le ma, hanem hogy mit épít, — a mire különben majd lesz alkalmam szintén rátérni beszédem foryaraán, — akkor fel kell jajdulnia minden szabadságszerető embernek; mert az, a mit épít, abban a lánczszemkópletben, melyet az előadó úr használt, igenis egy lánczszeni, a melylyel megerősítik a lánczot, melyhez Magyarország népeinek szabadsága van 28