Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

216 717. országos ülés 1901. június 17-én, hétfőn. donkóp kivétetik magából a javaslatból és a kormány hatáskörébe tereltetik át, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mely az összes ügyviteli, pénzkezelési ós számviteli szabályzatok kibocsátására felhatalmaztassék. Ilyen széleskörű meghatalmazást én nem vagyok hajlandó a magam részéről a kormánynak megadni nemcsak azért, mert ellenzéki pártállásomnál fog VEI cl kormánv iránt semmiféle bizalommal nem viseltetem, de nem adhatok azért sem, mert szokatlan úgyszólván egész alkotmányos rendszerünkben a felhatalmazásnak az a nagy mértéke, a melyet itt a maga részére a kormány kiadatni kivan. Arra történik hivatkozás, hogy hiszen tulajdonképen csak végrehajtási rendeletek azok, a melyek kiadásáról szó van. A dolog azonban, szerény véleményem szerint nem így áll. Mert igaz ugyan, hogy minden törvény, a mely bizonyos intézkedéseket tesz, bizonyos szabályokat alkot, azzal végződik, hogy a végrehajtási rendeleteket adja ki majd a kormány. De itt nem így van. Ez a törvényjavaslat, különösen annak az ügykezelésre, a pénzkezelésre és a számvitelre vonatkozó része nem'tartalmaz semmiféle részletes intézkedést, semmiféle részletes szabályzatot, egész egyszerűen kimond néhány elvet, a szóbeliség' és a, közvetlenségről, a telefonhálózat felhasználásáról, a kimutatások kevesbítóséről ós azután azt mondja, hogy ezen elvek figyelembevételével, de más elvek alapján is a kormány feljogosíttatik a végrehajtási rendeletek kiadására. Itt sokkal több az, a mire magát a t. kormány felhatalmaztatni kéri, ós én ezt a többet a magam részéről megszavazni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a kérdés merült most fel, hogy ha mi, a háznak ezen oldalán ezt a tágkörű felhatalmazást a kormánynak nem adjuk meg az ügyviteli rendeletek kibocsátására, mi hát az expediens, miként oldjuk meg a kérdést ? Erre nézve többféle módozat kínálkozik. Kínálkozik elsősorban az a módozat, hogy ebbe a törvényj avaslatba sokkal több részletet kellett volna felvenni és sokkal több elvet kellett volna lefektetni, mint a mennyi lefektetve van; de kínálkozik egy másik módozat is, — és itt legyen szabad megjegyeznem, hogy épen azért nem adhatjuk meg a t. kormánynak a felhatalmazást a rendeletek kibocsátására, mert ezzel a másik módozattal élni nem kivan — és ez a módozat a törvényhatóságoknak és községeknek önkormányzati joga, ós az önkormányzati jogból folyó szabályrendeletalkotási joga. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hogyha akár ez a törvény, akár — tovább megyek — maga a t. kormány részletesen megszabja előre az alapelveket, a melyekre azokat az alkotandó szabályrendeleteket fektetni kell, semmi semkönynyebb, mint az, hogy minden törvényhatóság, minden község a kibocsátott alapelvek alapján, de a maga különleges viszonyainak figyelembevételével ezeket a szabályrendeleteket megalkossa. És részben nem áll az és nem. helyes az, hogy a t. kormány már előre mintegy bizalmatlansággal viseltetik azon önkormányzati joggal felruházott testületek iránt, a melyek ezen szabályrendeletek megalkotására hivatva vannak. Sőt e részben némi ellenmondásban van a t. kormány álláspontja az indokolással, mert az indokolás 12-ik oldalán eldicsekszik a mélyen tisztelt belügyminiszter xir azzal, hogy az ő körrendeletét, a melyet az egyszerűsítés tárgj^ában a törvényhatóságokhoz kibocsátott, milyen szívesen fogadták azok a törvényhatóságok, önként ós készséggel megnyitották az aktáktól poros ablakaikat annak az egészséges légáramlatnak befogadására, mely az alakiságok bókóiba vert közigazgatásunk nehézkes tagozataiba új életet önteni van hivatva. Nem kételkedem, ez szórói-szóra igaz, ennek így kell lennie, a mint a belügyminiszter úr mondja. De ha ez így van, akkor én tovább megyek és azt állítom, hogy azok a törvényhatóságok, a melyek ilyen készséggel értették meg a t. belügyminiszter úrnak intenczióit, képesek arra is, hogy a maguk hatáskörében abban az értelemben, mint a törvény kívánni fogja, maguk alkossák meg a maguk számára a szabályrendeleteket. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, hogy ez így meglehetne nemcsak a községek és városokban, hanem a törvényhatóságokban is, azt részben maga a javaslat is elismeri, mert különbséget tesz egyrészt a törvényhatósági joggal felruházott, a rendezett tanácsú városok ós községek, másrészt a vármegyei törvényhatóságok között. Mert míg például az első csoportra a törvényhatósági joggal felruházott rendezett tanácsú városok ós községekre nézve csak arra hatalmazza fel a kormányt ez a javaslat, hogy az ügyvitel tekintetében szükséges alapelveket részükre megállapíthassa, addig a vármegyei törvényhatóságokra vonatkozólag ki van mondva egészen imperative és nyíltan, hogy a belügyminiszter van hivatva arra. hogy részükre az ügyvitelt, a pénz és számviteli eljárást szabályozza. Ennek a megkülönböztetésnek jogosultságát nem értem, t. képviselőház ós azt hiszem, hogyha a törvényhatósági joggal felruházott, a rendezett tanácsú, városok, sőt a községek megtudják alkotni a magúk ügyviteli szabály-