Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

214 "17. országos illés 1901. június 17-én, hétfőn. delkezését, mely rendet hoz ebbe a zűrzavaros helyzetbe, szívesen fogadom. Szívesen fogadom azt a nem annyira új, mint inkább tágabb és szélesebb körben alkalmazni kívánt intézkedését a javaslatnak, mely szerint bizonyos korlátok között igazolásnak és újra felvételnek is van helye. De megjegyzem, hogy azokat a módozatokat, a melyek mellett ezen intézkedések behozatni szándékoltatnak, egyáltalában nem helyeslem ós helyeslésem csupán az intézmények behozatalának elvi jelentőségére vonatkozik. Épúgy nem tudok ós nem is akarok elzárkózni a javaslat azon helyes intézkedésének méltánylása elől, mely szerint mezőrendőri és erdőkihágási ügyekben ott, a hol a kár, vagy a kárdíj negyven koronát meg nem halad, a községi elöljáróságok bizonyos bíráskodási joggal ruháztatnak fel. Érmek kétségtelen előnye az, hogy a nép nem kénytelen a sokszor messzefekvő főszolgabírói hivatalhoz zarándokolni a maga igazságáért, hanem elvégezheti a dolgát ilyen kisebb jelentőségű ügyekben odahaza is. Vagy kinek ne tetszenének a javaslatnak azon intézkedései, melyek szerint felhivatnak úgy a., kormány, — mint a törvényhatóságok és a községek, hogy eddigi rendeleteiket, illetve szabályrendeleteiket az egyszerűség szempontjából vizsgálják felül és igyekezzenek azt, a mi abban felesleges vagy nehézkes, elhagyni ós így az eljárást magát egyszerűsíteni. Helyesnek találom azt is, miszerint a kormány azt veszi czélba, hogy ezek az általa kiadott rendeletek egységes gyűjteménybe legyenek foglalva, hogy a közönséget a maga jogára nézve könnyebben tájékozhassák. Ugyancsak helyeslésünkkel kell, hogy találkozzék azon néhány alapelv, melyet a 32. § utasításul ad a kormánynak arra nézve, hogy az ügyvitel tekintetében kibocsájtandó rendeleteket milyen alapokra fektessék. Mert hiszen lehetetlenség nem örülni annak az utasításnak, hogy a szóbeliség és közvetlenség elve, a telefonhálózat minél kiterjedtebb mértékben való felhasználása, a jelentések, kimutatások ós nyilvántartások kevesbbítóse van vezérfonalul ajánlva ezen rendeletek számára. Helyeseim lehet azt is, hogy a pénzkezelésnél főéiről mondatuk ki a közpénzek továbbítására nézve a postatakarékpénztár, a cheque és olearing intézményének felhasználása. Ezzel, t. ház, azt hiszem, kimerítettem mindazon helyes és üdvös intézkedések felsorolását, a melyektől okvetlenül üdvös eredményt kell várnunk. A javaslatban foglaltak másik csoportjára áttérve, arra a melynek várható eredménye nem egészen biztos és jó, legyen szabad itt mindjárt .felhoznom a jogorvoslati résznél a javaslatnak azt a szándékolt intézkedését, mely szerint a jövőre két érdemben egybehangzó határozat ellen felebbezésnek helye egyáltalában nem lesz, csak felülvizsgálatnak, és annak is csak nagyon megszorított alakban ós csak bizonyos esetekben. Ezt én, t. ház, úgy a mint javasolva van, egyáltalában nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el különösen azért, mert ha gyakorlatilag nézzük a dolgot, kénytelenek leszünk meggyőződni arról, hogy azok a közegek, a kik odalent azt a két egyforma határozatot hozták, a legtöbbször oly szoros viszonyban, oly szoros összeköttetésben állanak, annyira összefüggnek egymással, hogy ott tulajdonképen két egymástól független fórumról, két határozottan független közigazgatási hatóságról beszélni is ahg lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ezt bebizonyítsam, egészen röviden csak arra utalok, hogy például a közigazgatási bizottsághoz felebbezett alispáni határozatokat ugyanaz az előadó referálja az alispánnak, a ki azt az ügyet a közigazgatási bizottságban is előadta, a mely közigazgatási bizottság bizony csak a legritkább esetben képes arra, hogy a referens által akár helyesen, akár pedig gyakran helytelenül, tévesen előadott tényállás alapján a felülvizsgálat jogát helyesen gyakorolja. . De nem fogadom el a javaslatnak ezt az intézkedését különösen azért sem, mert a felülvizsgálati intézménytől egyáltalában nem várom azt az eredményt, a melyet a javaslat tőle vár. Ugyanis világosan ki van mondva a javaslatban az, hogy felülvizsgálat alapján a határozat megsemmisítésének csak akkor van helye, ha nem illetékes hatóság hozta a határozatot, vagy az eljárás törvényt sért, vagy a határozat érdeme törvénybe ütközik. Ennek a felülvizsgálati intézménynek talán több értéke volna ós biztosabb jövőt jósolhatnék neki abban az esetben, ha már dicsekedhetnénk azzal, a mivel egyáltalán nem bírunk, hogy: közigazgatási jogunk kodifikálva van. De mikor kodifikált joggal alig bírunk, mikor nálunk az állampolgárok közszabadsági joga az egyesülési ós gyülekezési jog tekintetében hiányzik minden kodifikált rendszabály, akkor ezen felülvizsgálati jognak ép az állampolgárok közszabadsági jogainak széles körére nézve értéke alig lehet. így, ha a főszolgabírónak és alispánnak ilyetén határozata megtámadtatik ós aztán felkerül a kormányhoz : a kormány egész egyszerűen azt mondja, a törvény rideg álláspontjára helyezkedve, hogy e tárgyban törvény nincsen, törvény-