Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

717. országos ülés 1901. június 17-én, hétfőn. 213 át. Mert ón úg^y érzem, t. ház, hogy olyan ez a javaslat, mint az egészséges légáramlat, a mely a hivatali szobák fülledt ós dohos levegőjét megtisztítani, a közigazgatás szervezetét felfrissíteni, talaját pedig megtermékenyíteni fogja, a melyre aztán egész bátran építhetjük fel annak idején a nagy közigazgatási reform monumentális épületét. (Egy hang a szélső baMoldalon: Ügy van!) Ezeknek előadása ós hangsúlyozása után van szerencsém a közigazgatási bizottság nevében és megbízásából a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Meskó László! Meskó László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, abban talán valamenynyien pártkülönbség nélkül egyetértünk, hogy a magyar közigazgatás igen alapos és igen gyökeres átalakításra szorul. A miben eltérünk, az leginkább az a kérdés, hogy mikóp, mily irányban ós mily alapon megalkotandó reformokkal történjók meg ez az átalakítás. (ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezen, mondhatni, általános várakozás szempontjából veszszük bírálat tárg}"ává a javaslatot, akkor, azt hiszem, mindjárt arra az eredményre kell jutnunk, hogy ezen javaslat a várt gyökeres reformnak egyáltalán nem tekinthető. (Mozgás és zaj! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Úgy vagyunk ezen javaslattal, mint az az éhező, a ki jókora darab kenyeret vár éhsége csillapítására, de a nagy darab kenyér helyett csak egy pár morzsalókot kap, a mely talán pillanatnyilag elegendő szükségletének kielégítésére, de éhsége csillapítására teljességgel alkalmatlan. És legyen szabad itt egy észrevételt tennem a t. előadó úr azon megjegyzésére, a mely szerint e javaslatot Herkuleshez hasonlította és azt mondta, hogy ezen javaslat Herkulesként arra lesz hivatva, hogy a magyar közigazgatás terén bőven fölburjánzott gyomot kiirtsa. Hát, t. ház, ily kemény Ítéletet a magyar közigazgatásról báró Sennyei Pál óta alig mondott valaki, sőt talán a Sennyei Pál által kimondott azon Ítélet, mely szerint a magyar közigazgatás pár évtizeddel ezelőtt ázsiai állapotban volt, nem oly szigorú, mint a minő az a bírálat, a melyet a t. előadó úr a magyar közigazgatás felett most gyakorolt. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha ő Herkulesre gondolt, akkor annak, a ki a sorok között olvasni tud, okvetlenül Augias istállójára kell gondolnia. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelöl) Kristóffy József előadó: Az eljárásban van a hiba! Meskó László: Nyíltan és őszintén megvallom, hogy ezen hasonlatot legalább sok tekintetben túlzottnak tartom. Lehetnek vármegyék, törvényhatóságok, a melyekre ez ráillik, de vannak igen nagy számmal olyanok, a melyekre egyáltalában nern illik rá. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon). Ha a szőnyegen levő javaslat intézkedéseit várható hatásukban ós eredményükben vizsgáljuk, lígy nézetem szerint három főcsoportba lehet azokat osztani. Az első főcsoportba azon intézkedések tartoznak, a melyek úgyszólván valamennyiünk által olyanoknak ismertetnek, — legalább alapjaikban, — a melyeknek jó, üdvös hatása lesz, s a melyeket minden aggodalom nélkül el lehet fogadni. A másik csoportba a javaslat kétes értékű rendelkezései sorozhatok, olyanok, a melyek j hez nagyon sok szó fór. és a melyeknek haós eredménye nem üdvös, sőt talán inkább j rossz lesz. A harmadik csoportba végre azon ! sérelmes intézkedések tartoznak, a melyek a magyar közjog, a magyar alkotmány egyes lényeges rendelkezéseibe mélyen bele vágnak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyek ennélfogva sérelmesek, el nem fogadandók, sőt elvetendők; (Úgy van! Uyy van! a szélső baloldalon.) a melyek annyira sérelmesek, hogy elfogadásuk esetére a törvényjavaslat megszavazása válik lehetetlenné. — Legyen szabad, t. ház, röviden jellemeznem ezen három csoportot. (Halljuk! Halljuk!) Az első csoportba tartozik szerintem mindenekelőtt a javaslatnak azon helyesen felállított elve, hogy a harmadfokú érdemi határozat ellen felebbezésnek egyáltalában helye nincs. Ezt helyesnek tartom, mert gyakorlatból is tudom, hogy a mai rendszer mellett úgy szólván alig lehetett egy határozatnak a jogerejűségét megvárni. Megtörtént, hogy végérvényesen meghozott határozatok törvénytelenül ós jogtalanul íelebbeztettek akárhányszor a kormányhoz, és a kormány, ha jónak látta, ha tetszett neki, belement a felülvizsgálatba, felügyeleti jogára hivatkozva, ha nem tetszett neki, nem ment bele. És így keletkeztek az ügyek ugyanazon nemére vonatkozólag sokszor ellentétes határozatok a szerint, a mint a kormán}^ ólt, vagy nem élt felügyeleti jogával. Ugyancsak helyesnek tartom és szívesen elfogadom a javaslatnak azt a rendelkezését is, mely a felébbviteli határidők egységesítését czélozza. Tudjuk mindannyian, hogy a mostani közigazgatási jogrendszerünk szerint alig lehettünk tisztában az iránt, hogy valamely ügyben tulajdonképen mennyi a felebbezési határidő, s ezért a javaslat azon ren-